A lepra

Emanuelle Macron, a kétes nemzeti identitású franciák kétes nemi identitású elnöke két csepp négerizzadtság elcsócsálása között megpróbált államférfiként mutatkozni és értelmezni az Európában zajló folyamatokat, különös tekintettel annak keleti, elmaradt felére. Úgy nyilatkozott a gondosan leválogatott haladó sajtótermékek jól idomított képviselőinek, hogy a jelenleg zajló folyamatok és tendenciák kísértetiesen emlékeztetik őt a két világháború közti időszakra. El kell ismerni, van igazság a szavaiban, csak a párhuzamot keresi – szokása szerint – rossz helyen.

Mint minden rendes buzi, Macron is finom, érzékeny típus. Receptorai kiválóan működnek, ám megfelelő agyműködés és műveltség híján képtelen megfelelő magyarázatot társítani az általa érzékelt jelenségekhez. Csak érzelmei vannak, de esze nem sok. Ezért van az is, hogy ha valaki ellentmond neki, akkor hisztizik egyet és nagymamája ölébe bújik, akit sokan a feleségének tartanak. Ugyanis nem a Gonosz Zeitgeist, a nacionalizmus szelleme tört ki ismét a korábban gondosan ledugaszolt palackból, hanem az európai nagyhatalmak viselkednek megint akkora köcsögként, mint az első és legértelmetlenebb jelzőkkel illetett nagy háború után a győztes nagyhatalmak.

Ultimátumok, diktátumok, értelmetlen parancsok, demarsok, zsarolások váltják egymást a gúnyos kioktatásokkal és a lekezelő hangnemmel, amit a nyugati nagyhatalmak megengednek maguknak a keleti kisállamokkal szemben. Ugyanott tartunk, mint a harmincas években, amikor a nagyhatalmak képviselői összeültek különböző csúcsokon, és eldöntötték, merre járjon a villamos. Határokat rajzoltak át, alkotmányt írtak, pontos számokat határoztak meg arra, ki mennyi terméket vásároljon tőlük, mit exportálhatnak, mit kutathatnak, mit termelhetnek, mit építhetnek. Azt is előírták, mennyi katonát tarthatnak fegyverben, sőt, a fegyvernemekről is határoztak.

Ami még kínosan emlékeztet a harmincas évekre az a németek totális megőrülése és kibontakozófélben lévő megalomániája.

És most nem a korábbi megszégyenítés miatti revánsvágy áll emögött, hanem a túlzott jólétük. Ez a jólét igazolja számunkra azt, hogy mindenkinek kötelező szudétanémetként viselkednie, alávetnie magát Berlin akaratának, és ezt a jólétet féltik tőlünk.

Friss hír: az Európai Bizottság úgy szeretné átalakítani a közös döntéshozatali mechanizmust, hogy a kisebb tagországok ne tudják blokkolni a „többség” akaratát. Ha az Unió lakosságának több mint felét adó nagy nyugati államok valamiben megegyeznek, akkor az kötelező legyen a keletieknek is. Azt hazudják, csak szociális és adóügyeket érintő kérdésekben akarnak többségi döntéshozatalt, csak hát jól tudjuk, ebben az esetben minden szociális és adóügyi kérdés lesz.

Ahogy most mindent képesek jogállami kérdésként kezelni.

A Nyugat uralkodni akar megint, csak most nem az egész világon, mert azt ilyen-olyan liberális doktrínák már nem engedik. Maradt nekik Kelet-Európa feltörendő szűzföldként, gyarmatosításra váró peremvidékként, telis-tele elmaradott népekkel, akiktől üveggyöngyért vásárolhatnak és cserébe oktathatják, taníthatják nevelhetik őket a kulturált viselkedésre és a helyes gondolkodásra.

Persze Macron nem itt látja a párhuzamokat, hanem gyarmatosító törekvéseik ellen szerveződő kisállamok egy erősödő hangjában. Őt ez legalább annyira zavarja, mint mikor nincs egy darab ölelgetni való félmeztelen, izzadt néger a közelében. Mert micsoda dolog, hogy bárki nem pont úgy gondolkodik, ahogy azt ő előírja.

Ilyen egy nyugati demokrata...

Ha már két világháború közötti párhuzamok: kinyitunk egy szabadon választott nyugati újságot, és azt látjuk, az utcán egymást veri a szélsőjobb és a szélsőbal. Utcai harcok, polarizált pártrendszer, apró darabokra tört társadalom és egy vezér, aki a jövőre mutat. Hogy arra kell menni, akkor minden jó lesz. És persze bűnbakra is rámutat, a gonoszokra, az aljasokra, a Nagy Tervet és a boldogulást akadályozó zsi.., izé, közép-kelet-európai államokra. Merkel, Macron őket leprázza. Őket nevezi ellenségnek, mert a folyamatos akadékoskodással blokkolják a csodálatos jövő megérkezését.

Így állunk most. A leprázás nyílt hadüzenet. Látjuk, olvassuk, milyen szerepet szánnak a térségünknek, ha ők nyernek tavasszal az EP-választáson. A másodrangú államok másodrangú polgárának szerepét. Bár inkább megint Afrikát gyarmatosítnák, ott még meztelen négert is találnak...