2018 legjei - II.

Folytatódik év végi gyűjtésünk, a lelkiismeretet nem terhelő káröröm pedig továbbra is kitart, hiszen igazi nagypofájú lúzerekből most sem lesz hiány. Közös tulajdonságuk, hogy az év adott szakában mind nagyon lelkesen és magabiztosan pofáztak a már éppen megbukóban lévő Fideszről és Orbán Viktorról, hogy azt év vége felé szokás szerint azzal sírják tele az online ellenzéki teret, hogy ennél az évnél még nem volt rosszabb, és már nem is jöhet. Nos, de. Mindig a következő! ;)

Az év megszűnői

Együtt-2014 – A korszakváltók pártja

Rögtön egy fájó veszteség, hiszen Juhász Péter, Szigetvári Viktor és kis kommunájuk utánozhatatlan idiótáknak tűntek a színes ellenzéki palettán. Sajnos ezt tartótisztjeik is belátták, és a méregerős Momentum szavazóinak nagyjából egytizedét felmutató, hatalmas társadalmi támogatottsággal bíró társaság a felszámolás sorsára jutott. :( A csődbűntett gyanúját elkerülendő sajnos a két főkópé egyelőre nem került átmentésre valamelyik vadiúj SZDSZ-be, így hiányukat mind a mai napig érezzük. Öröm az ürömben, hogy a biztos 1% tudatában vakmerően előre felvett támogatásokat legalább ki tudták fizetni nekik kenyéradó gazdáik. Hátha ez biztató jel lehet számukra a jövőre, és alapíthatnak még SZDSZ-eket a magyar ellenzék kiválóan sokszínű töredékeiben.

Az év túlélői

Hadházy/Szél

Igazi kakukkTOJÁS párosnak vélhetnénk őket, pedig a Juhász-Szigetvári kettőshöz hasonlóan benne volt a levegőben, hogy valamelyik gumitalpú ott Langley-ben egyszerűen megelégeli a folyamatos kudarcokat, és az LMP sírásóit is lehúzza a dotációs listáról. Szerencsére a CIA gyógyszerészei meg férfifejeken is csodálatos női hajkoronákat varázsoló fodrászai sosem találnának ilyen kiváló tesztalanyokat, úgyhogy valószínűleg ezért sikerült néhány hónap kényszerpihenő meg amerikai „tréningezés” után ismét visszatérjenek, mint a független ellenzék örökös botránykeltői. Furcsa dolgokat produkál az élet. Márciusban még azon aggódtunk, csak nehogy nagyot bukjanak az LMP-vel. Hát mikor lesz lehetőségünk egy ennyire alkalmatlan társelnökpárosra? Aztán egész jól szerepeltek, majd mégis kiverték őket, és végül jött helyettük egy minden tekintetben alkalmatlanabb társelnökpáros. Kell hát folyton aggodalmaskodni, hogy ennél bénább ellenzékünk már nem lehet? Na, ugye! ;)

Az év magyarszakértője

Judith Sargentini

Valamikor, az első kétharmad derekán a hatalmas szürkeállománnyal bíró balliberális ellenzék megalkotta a külföldi magyarszakértő elbűvölő karakterét. Ő lett volna az, aki külső szemlélőként jobban ért hozzánk saját magunknál, és vádló mutatóujja becsicskít minden magyarkodó szittya harcost, ha alkotmányjogi vagy sajtószabadságügyi kérdés merül fel. Az első szereposztást a Star Wars-ba smink nélkül beférő Kim Lane Scheppele vitte, aki állítólag még magyarul is kiválóan beszélt. Miután ezt talán még ők maguk se vették be – a professzorasszony állítólag személyesen közismerten szdsz-es alkotmányjogász szeretőjétől kapta a tuti tippeket a hazai alkotmány hiányosságaival kapcsolatban – ezért kicsit javítva a modellen lehozták a második, szériát, amelynek az ismert portugál ifjúkommunista, Rui Tavares volt az alakítója. Végül egy apró nemváltással megszületett a harmadik generációs holland zöld nő, akinél túlságosan sokat törődtek a külsővel, és a kezében szorongatott paksamétára már nem jutott idő. Így maradhatott még egy csomó 2010-es papíros benne, a budapesti utcán bakancsban masírozó barna esőkről, meg a náci-fasiszta Jobbikról. Kíváncsian várjuk a negyedik generációs modellt.

Az év dühös kisembere

Fekete-Győr András

Az elmélyült jogászgyakornok és a hazájáért aggódó világlátott ifjú karaktere után Andrásunk egy egészen új szereppel próbálkozik mostanában, a hirtelen osztályöntudatára ébredt, dühös kisember-proletárral. Csinálja ezt úgy, hogy igazi dühöt akkor érzett utoljára, amikor nem jött rá a citromfacsaró működésére, vagy a Toldyban elfogyott a málnás sör. Egészen cuki, ahogy galléros gyík őseitől örökölt reflexként minden kamerába megpróbálja kiterjeszteni a vállait, hogy fenyegetőbben hasson, de egész személyiségében továbbra is a momemtumos kitűző biztosítótűje a legveszedelmesebb. Ennek ellenére – talán akaratlanul – mégis mégis megidézte az örök kisembert, azt, amelyik a legnagyszerűbb emberi teljesítményre és sportszakmai sikerre csak annyit képes kinyögni, hogy itt, a sarki ÁFÉSZ-ben az ilyet simán felpofoznák, jobban is teszi, ha nem itt boxbajnok vagy sarkvidéki felfedező.