Ezért nem értetted Orbán Viktor beszédét, kedves liberálkommunista embertársam

Orbán Viktor beszédeit mindig nagy várakozás előzi meg, hogy ezúttal milyen erőset mond, majd utána sokszor hetekig emlegetik a megkapott erős kifejezést. A liberálisok és kommunisták szörnyülködnek, hogy már annak kimondásáig fasizálódtunk, a kormánypárti emberek pedig örülnek, hogy végre eljutottunk annak kimondásáig. Az egy héttel ezelőtti beszédet azonban a haladók sem csócsálták szét, és a hívek sem idézték lépten-nyomon. Az értetlenkedő reakciókból ítélve, sokan nem is értették a beszédet, s emiatt némi hiányérzet maradt bennük. Nekik szeretnénk most segíteni.

Közrejátszott persze az is, hogy az Európai Néppárt önmegsemmisítése végrehajtási szakaszába lépett, és ez elterelte a figyelmet. A március 15-i Orbán-beszéd ugyanakkor elvontabb volt a szokásosnál, de egy fokkal sem visszafogottabb. Csupán arról van szó, hogy doktor Miniszterelnök Úr most nem a frontharcba avatkozott be látványosan, hanem belőtt az ellenség főhadiszállására, a vezérkari szobába. Ez a frontra csak később fog begyűrűzni, csak később fog ott fájni, akinek kell.

A magas rangú vendég tiszteletére a megszokottnál több lengyelbarát mondaton és a közelgő EP-választásra szánt kijelentéseken túl ez a beszéd a szabadságról és a szabad akaratról szólt.

A szabadság nem francia enciklopédisták és polgári radikális megmondóemberek íróasztalain, nem jakobinus és kommunista hóhérok kezei közt születik meg, hanem a kereszténységből sarjad. Mégis, mit jelentsen ez?

A SZABADSÁG MOSTANÁIG

A liberális szabadságértelmezés, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. De ki állapítja ezt meg, hogy kinek mi árt? Nekem például már a szétcsúszott életűek rasztahajait látni is zaklató. Nincs olyan hatalom, amely eldöntené, hogy kinek mi árt, és ennek függvényében féken tartaná az ártókat. Nem is lehet, hiszen a liberális ideológia pont az egyént hangsúlyozza, és nem lehet rendőrt állítani minden ostoba türhő, minden mondat, minden elcseszett ruha, frizura és testmódosítás mellé.

A liberális szabadság tehát törvényszerűen anarchiába torkollik, amennyiben azt szó szerint komolyan veszik.

Ha pedig csak kifogásnak, hatalmi technikának kell, akkor a liberalizmusra hivatkozva éppen az egyént, az egyénit elnyomva, mindenkit kalodába zárnak a polkorrektséggel és az áldozati kultúrával. A „gyűlöletbeszéd” és a „patriarchátus” „áldozatai” az újkommunizmus melósai és zsellérei, akiknek a sorsát amúgy le se szarják a kommunista forradalmárok, viszont értük aggódva, rajtuk felkapaszkodva akarják átvenni a hatalmat.

A SZABADSÁG RÉGEN ÉS MOSTANTÓL

Mindezzel szemben áll a keresztény szabadságértelmezés, amelyet Orbán Viktor villantott fel a beszédében. Ez a saját életét szellemileg és anyagilag irányítani képes, önmaga felett rendelkező ember szabadsága, aki a Jóistentől szabad akaratot kapott, és az ezzel meghozott döntéseiért a felelősséget is vállalja. Ez az ember nem tehet meg bármit, hiszen alkalmazkodnia kell a világhoz, de azt nem mindenféle magasztosnak tűnő ideák értelmében teszi, hanem egyszerűen a valóság, a teremtett világ tiszteletben tartása miatt.

Ezért mondta a miniszterelnök, hogy a szabadság nem idea, hanem maga az élet.

És ez még mindig csak az alapfok, mert a szabadság magasabb szintje, amikor az ember ugyanezt a felelősséget a feleségéért/férjéért, gyerekeiért is tudatosan felvállalja, majd a gyerekeit az idő elérkeztekor képes a saját szabad döntéseikre bízni. Egy ország számára pedig az a szabadság, amikor mindezt van ereje és szándéka támogatni.

EZ EGY ERŐS BESZÉD VOLT

Ettől a szabadságtól igencsak messze állnak a szülők pénzén élményalapú életet élő, mindig új helyekre és új ismeretségekre vadászó, sok tízezer forintos önismereti és spirituális tréningekre befizető, alapjövedelmet, társadalmi igazságosságot, progresszív adórendszert, egyenlőséget és egyéb homályos kommunista baromságokat követelő, huszon-, meg harmincas éveikben járó gyerekek. Nekik nincs egy olyan biztos pont, olyan biztos ember az életükben, ahol, akinél otthon lehetnek. Legfeljebb gyerekszobájuk van a szülői házban, amíg a szülők élnek, aztán már az se. Ők akármilyen szabadnak érzik magukat egy párizsi idegen lakásában töltött couchsurfing éjszaka után, a megvilágosodás céljával felkeresett tibeti lámakolostorban vagy a marokkói vadkempingezés során, ennek semmi köze a szabadsághoz.

Ez csak a liberalizmus szemfényvesztése. Akik bedőlnek neki, ők az újkommunisták megbízható aktivistái és szavazói.

Ők – ha egyáltalán megértették – most nagyon fel vannak háborodva azon, hogy Orbán Viktor szerint a szabadság a kereszténységből sarjad. Úgyhogy mindenki nyugodjon meg, ez egy nagyon erős beszéd volt!