Európai Uniót vagy Német-római Birodalmat építünk?

A vasárnapi EP-választások európai léptékben igazából egy gyűjtőkérdésre keresik a választ: megmarad-e a demokrácia a kontinensen, vagy feloldódik a mandarin nyelvű gyarmati-bürokratikus ügyintézésben.

A békeidőben, a hidegháború vége felé, az egyre gazdagodó Nyugat-Európában ritka kivételnek számított a nagykoalíció. Az angolszász világban stabil kétpártrendszer uralkodott, a franciák választási rendszerében mindent a győztes visz, így a legerősebb kisebbség sima alkotmányozó többséget képes szerezni, az olaszoknál stabil kormányválság volt divatban, a németeknél pedig kiszámíthatóan váltogatták egymást a szocdemek és a kerdemek. És mindenki azt hitte, ez örökké így marad. Ezen a többkörös bővítés sem módosított semmit, már csak azért sem, mert a posztkommunista, kelet-közép-európai államok a német alkotmányos berendezkedés mintájára demokratizálták a sajátjaikat.

Aztán megérkeztünk a 21. századba, és a németeknek megint ötleteik támadtak.

Az egyik ilyen remek felismerésük az volt, hogy az kormányváltások és a kormányzó elit alkalomadtán történő lecserélése rossz a gazdaságnak. Sokkal jobb lenne, ha sosem lenne kormányváltás! – számolták ki papíron a tervezésben jártas okos germán kobakok. A nagykoalíció, ami korábban ritkaságszámba ment és anomáliának tekintették, a mindennapi ügyintézés legalapvetőbb formája lett, és innentől a választások csak a demokratikus díszlet szerepét töltötték, valamint azok alapján konkrétan ki tudták számolni, hogy a következő négy évben kinek mennyi hatalom jusson a közös kormányon belül.

Ezt nevezhetnénk akár hibrid demokráciának is. :D

A németek aztán annyire belejöttek a nemrég felfedezett kormányzási forma gyakorlásába, hogy nekiálltak exportálni. Elsőként a kisnémetek, az osztrákok kapták meg a receptkönyvet, akik boldogan éltek vele, aztán szépen, lassan egész Európában divat lett a nagykoalíció paravánja mögötti boltolás. Aztán jött a migrációs válság, jött Orbán, és minden tönkrement, mint régi szép időkben Szmolenszk és Moszkva között. Ettől meg a németek annyira idegbetegek lettek, hogy most az unió intézményrendszerén keresztül akarják rákényszeríteni a nemzetállamokra a saját kormányzati berendezkedésüket, a választói akarat figyelmen kívül hagyásával folytatott nagykoalíciós szörnyűséget.

Ilyen a németek által dominált Európai Unió.

Ha másra nem is jutunk ma, egy jelzést mindenképpen küldhetünk, hogy mi ebbe nem kívánunk részt venni. Csinálja, akinek ez jól esik, de ne legyen kötelező. Ennyi szabadságunk azért maradjon meg a „szabadság és demokrácia évszázadában”, ha egy mód van rá.

A gyarmati politika hazai kiszolgálóit pedig a lehető legmesszebb kell tartani a hatalomtól. Ha derekasan kiszopnak ma, a Momentum nem szerez mandátumot, a DK és az MSZP is petyhüdtebb lesz arányaiban, mint 2018-ban voltak, akkor talán valamit felfognak a magyari rögvalóságból és nem árulják többet a hazát a lélekben Kongóban és Kamerunban ragadt németalföldi-német hódítóknak.