Buda Pestért, Pest Pestért, Buda Budáért, Pest Budáért (főpolgármester-jelölt-jelölti bemutatkozás)

Független vagyok, és függetlenségem kulcsa az anyagi biztonság. Igen, apró, kicsi, neked nem is számít, akkora mikroadományokat kérek, hogy ne legyek egyik politikai erő lekötelezettje sem. Tudod, a demokrácia nem a legolcsóbb berendezkedés, de az ismertek közül mégiscsak a legjobb.

Rólam, a Nép jelöltjéről:

Megfontolt ember vagyok, nem teszek olyan hangzatos ígéreteket, amiket később nem lennék képes megvalósítani. Felnőtt, öntudatos, okos embernek tekintem a választókat, akik képesek megkülönböztetni az eléjük vetett üveggyöngyöt a mosléktól. Szóval nem ígérhetek mást, csak vért és könnyeket; harcolni fogunk a Sváb-hegyen és a Népfürdő utcai hajókikötőben, harcolni fogunk a buszmegállókban és az autóbehajtókban, de harcolni fogunk a Városligetben és a sugárutakon is! És soha nem adjuk fel! (Csak zárójelben és pironkodva mondom: nemcsak eltökéltségben, hanem italozási szokásaimban is igyekszem felnőni Churchillhez, akitől az iménti mondatokat parafrazáltam.)

Folytatva önmagam szerény bemutatását:

Nincs aláírásgyűjtő standom, nincsenek fizetett aktivistáim, nem lesznek tévéhirdetéseim és óriásplakátjaim sem. Nem is dolgozik egy rokonom sem a felsorolt szakmákban, így a pénzt sem tudom hazavinni belőle, mint a csillogó szemű fiatalok… De nem is kell, mert azt szeretném, ha engem úgy választanának meg, hogy semmit nem teszek érte. Akkor nem leszek lekötelezve a választóknak sem, megmarad a szabadságom és a függetlenségem. Valójában ez egy bizalmi kérdés, egyszerűen csak úgy tekintsenek rám, mint főpolgármesterre, és szeretném Tarlóst már most felszólítani, hogy nehogy a népakarat ellen merjen menni, mert mi vagyunk a többség.

Én pedig a többség jelöltje vagyok!

Persze nem tudatlanul ugrok bele ebbe az egészbe, évekig készültem erre a megbízatásra. Sokszor olvastam a Tesz-Vesz Várost, a Hód Polgármester már egészen kicsi gyermekkoromban a kedvenc karakterem volt. Mindig rá akartam hasonlítani, hozzá hasonlóan gondoskodó és figyelmes felnőtt lettem.

Kampánycsapatomba olyanok jelentkezését várom, akik ingyen, pusztán lelkesedésből dolgoznának nekem, cserébe kinéz nekik valami pozi a városházán.

És akkor a programom meg az elveim, mert azok – a Fidesszel ellentétben – nekem vannak!

1. Demokrácia-deficit felszámolása: az a döntés nem demokratikus, amit nem én hozok, ezért főpolgármester leszek, később miniszterelnök.
2. Le a hozzáértés diktatúrájával, éljen az alkalmatlanság egyenlősége!
3. Körkörös úthálózat helyett körkörös jogállamiság: Megválasztásom esetén minden bevezető útra torlaszt emelek, se Felcsút, se Grác irányából nem fog tudni beautókázni a Karmelita kolostorba intarziát tépni a puszták Belzebubja.
4. Állandó háború helyett állandó békék teremtek: a semmittevésből csak otthon van konfliktus, a közéletben soha!
5. Progresszív identitáspolitika: megválasztásom után a férfiakat Nyuszkó-Muszkónak, a nőket Grizzly Gézának fogják szólítani a hivatalokban és a budapesti fenntartású egészségségügyi intézményekben.

És akkor jöjjenek a konkrétumok, mert nem a levegőbe beszélek, ezeket számon lehet majd kérni rajtam:

1. Teljesen megújítom, új alapokra helyezem a kommunális hulladék kezelést. Hozatok delfineket és bálnákat, mert azok a buta halak megeszik a műanyagot. (Akik szerint azok nem halak, azok értsék meg: vízben élnek, uszonyuk van = halak. Fecske nem a vízben él, az madár. Pont.) (Aki szerint meg nem buták, azok tegyél fel maguknak a kérdést, láttak-e már okos magyar pontyot nejlonszatyorral a szájában. Na, ugye!)
2. A gyalogos közlekedés rendezése. A végcél az, hogy senki ne sétálgasson összevissza az undorító karbonlábnyomával, ez világváros, nem valami dűlő a szántóföld mellett. Persze nem fogom rögtön kitiltani a gyalogosokat, de vannak ésszerű lépések. Megválasztásom után az első évben bambusztánokra osztom a várost, meghaladva a ódivatú és teljesen értelmetlen kerületi beosztást, és egyik bambusztánból a másikba csak hivatali engedéllyel lehet majd átmenni, ami 30 nap és illetékbélyeg. Ezzel a város bevételeit is növelem, amiből majd telik egészségügyre és oktatásra, hogy csak a legfontosabbakat említsem, ami nem stadion. Később jóga- és mozgásművészeti csoportokat helyezek ki állandó jelleggel a hidakra, akik nem engednek át másokat. A gyaloglást pedig rendeleti szinten szabályozom (pl. nem lehet lassan, egymás mellett menni, csak tornasorban; a bizonytalanokat, a hirtelen megálló és irányt változtató, másoknak nekimenő férfiaktól és nőktől bevonom a lakcímkártyát).
3. Tömegközlekedés modernizálása: helyrajzi adatok, vásárlási szokások megadása, egy rövid kérdőív kitöltése, majd az elektronikus illetékbélyeg felnyalása után a 7-es buszt rögtön meg lehet rendelni, ami nem jön, mert környezetszennyező, a legenda szerint halott dinoszauruszokból készült feketekőszenet égető megoldás, a múlt része, nem a jövőé, ami a mobilapplikációké.
4. Mecseteket a melegbárokba, melegbárokat a mecsetekbe címen megvalósítom a 21. századnak megfelelő multikulturális, liberális, szabad és békés társadalmat. A keresztény templomokat pedig hajláktalanszállóvá alakítom, hiszen keresztény vallás – szemben a leszbikusokkal és a keleti hiedelmekkel – mégiscsak egy buta mese. Az elégedetlenkedőket pedig a Hajógyári szigeten kialakításra kerülő toleranciatáborba zárom papírt ragasztani és CEU tüntetésekre való táblákat festeni.
5. Végezetül pedig Budapest egy befogadó, bevándorló város lesz, ahol már nincs helye az avar töredékeknek, a vándorló szláv törzseknek és a bolgár fazekasoknak! Nekik meg kell érteniük, hogy megváltozott a világ, sokkal színesebb és változatosabb lett, ami már Árpád véreié, az óhitű kazároké, az ügyes sokácoké és keleneké, a szorgalmas palóc gyümölcskertészeké, valamint a szőlőművelő cipszerek és svábok unokáié, továbbá a kiegyezés korában a város egy részét, akkor még nem vendégmunkásként felépítő szlovékoké (!!!). (A szlovékokat más néven szlovánoknak nevezzük, fehér-kék-piros zászlójuk van és az osztrákok felett vagy alatt laknak.)

Köszönöm a figyelmet, utaljatok pénzt és szavazzatok rám!