Oktatásegészségügy – avagy az ellenzék stílust váltott?

Az elmúlt nyolc év elhibázott gyurcsányi...., vagyis ellenzéki kommunikációjában minden héten megjelent az oktatás és az egészségügy. A körülmények ismertek, az eredmények is - kétszer kétharmad. Az ellenzék egész egyszerűen nem ért el eredményt. Különös? Nem. Kormányzati kommunikációs érdem? Nos, részben. Nem arról beszéltek ugyanis, ami eljutott volna a polgárokhoz.

Szinte az elmúlt 8 - 9 évben minden héten szóba került az ellenzék majdnem minden megszólalásában az immáron nyugodtan csak “oktatásegészségügy”-nek nevezett terület. Az egyetlen valódi balhé 2015-ben volt, amikor a tanarak az utcára mentek, mert hát, nos számos probléma után egész egyszerűen nem kaptak időben fizetést. Ez nem tűnt túl okos húzásnak a közigazgatás részéről, az akkori államtitkár asszony el is vitte a balhét, de azóta lecsillapodtak a kedélyek, majd mostanra új erőre kapott a támadási hullám.

Csakhogy a múlt pár hét óta már hat is a polgárokra és a kormányzó párt népszerűségére. Miért?

A dolog jellemzően a New York Times - (nak hazudott, valójában magyar forrású) cikkénél tűnt fel, vagyis lett markáns, és azóta az ATV, Index, egyebek műsoraiban, tudósításaiban és számos más cikkben megfigyeltem a szóhasználat változását, és visszanézve, már korábban is elkezdték használni – a kampányban is. Nem egészségügyről beszélnek. Nem az oktatásügy van terítéken. Kórházak és iskolák. Nem szakklinikai rezidens és aneszteziológusról, hanem orvosokról szól a mese. Nem pedagógusok a cikkek célpontjai, illetve a megvédendő csoport, hanem a tanárok.

Nüansz?

Nem. Nézzünk rá a dologra egy kicsit mélyebben!

Tehát miről beszélnek az emberek? Mit keresnek az emberek, ha valami érdekli őket? Nem az oktatást, hanem az iskolát. Eddig az összes ellenzéki támadás, amikor az oktatás szót használta az ellenzék: hivatali nyelvezetben íródott. Jellemzően a sok milliárdot így vontak ki, úgy vontak ki, kezdte el az ellenzék, majd a kormány jött, és válaszolt, hogy a még több sok milliárdot így költöttek, úgy költöttek, ennyi projekt, annyi projekt... Lefordítom: oktatás (valami távoli), sok milliárd (elképzelhetetlen összeg), projekt (valami pályázat? Valami izé?).

Az egész kommunikáció és vita egy értelmiségi szférában zajlott, öltönyös emberek között, akik közül a tetszőleges pártszimpátia alapján valaki nagyon mérges volt, esetleg használt bulváros jelzőket a diskurzusban. Mondjuk így. Tragikus helyzetben az oktatásügy! Brutális megszorítás az oktatásügyben. A jelzős szerkezet persze felhívja a figyelmet valamire, de lényegi kérdést nem feszeget az agyunkban. Tehát alapvetően a dolog valami távoli.

Kérdezzük meg tehát magunkat: hatékony volt az ellenzéki kommunikáció? Nem. A kormányzati válasz lett volna zseniális? Még az is lehet, de alapvetően az oktatásról szóló vita messze van. Nézzünk is rá azokra a pedagógusokra!

Hát, bizony kétszer annyian keresik azt, hogy tanár, mint, hogy pedagógus.

Tehát, ha ellenzéki képviselőnk leírja, hogy az oktatási rendszerben pedagógushiány van: távoli valamiben történik valami. Az államtitkár válaszol: az oktatási rendszerben a szociológiai sajátosságok alapján, így például a népességfogyás és egyéb demográfiai folyamatok miatt éppen elégséges pedagógus van, és ráadásul periodicitás is van a dologban, ami rendezésre kerül. Nos, a távoli valamiben nem az a valami történik, de még hivatalos is.

Ha viszont azt kérdezi: miért nincs az iskolákban tanár? Nos, ezt értjük, és látjuk is. Az államtitkár pedig válaszol, hogy ennyi milliárd, annyi milliárd. Azzal annyira nem győzött.

Ez történik az egészségügyben is

Eddig az egész diskurzus az egészségügyről szólt a közbeszédben, a kormányzati és ellenzéki narratívában. A kormányzati kommunikáció állított, az ellenzék tagadta (vagy fordítva). Nézzük csak meg, miről is beszélnek az emberek!

Jellemző példa, jó ellenzéki bulváros stílusban: brutális forráskivonás az egészségügyi rendszerből!

Valami címlaposnak hitt figyelemfelhívó jelzős szerkezet - arról ami alapvetően nem érdekel - vagy érdekel(ne) de nem erről szól a közbeszéd, nem így beszélünk. És jött az államtitkár, hogy ennyi milliárd, annyi milliárd, és olyan projektek, amelyek... Nem folytatom. Egy értelmiségi diskurzus, valamilyen messze levő rendszerben egy nagy egészben. Messze volt, nem hatott.

De, hogy már nincs vécépapír a kórházban???

Felháborító!

Uff, én beszéltem!