Az öngyűlölet főhercege
Sokan felháborodnak, ha láthatóan öngyűlölő újságírók magyarok és önmaguk iránt táplált öngyűlölettel próbálnak némi gyűlöletet kicsikarni a magyaroktól maguknak. Mivel a náthán, harántsüllyedésen vagy hajhulláson se háborodunk fel, így az öngyűlölet pusztító lelki nyavalyáján sem szabad. Próbáljuk meg inkább megérteni a szerencsétlen beteget! Mivel ő maga sosem szeretett volna magyar lenni, ezért nyomorult életének központi kérdése csak és kizárólag az lehet, hogy ugye más sem akarhat.
Hajdan az ilyen figurák akkor jöttek létre, amikor inszemiációs céllal Bécsbe hurcolták szerencsétleneket a bruckenbacker kapitányok, hogy kényszerűségből felcsináltassanak velük valami degenerált főhercegnőt, mert ennek hiányában az jó eséllyel kétfejű tojást tojt volna a legendás osztrák smuciság és hatalomféltés nyomán önmagával keresztezett beltenyész vérvonaltól. Sajnos, aki alól ilyen alantas módon rántják ki a nemzeti talajt (nyilván Orbán ezért a fő-fő felelős szerinte) az minden percben azt igyekszik demonstrálni, hogy önként és dalolva cserélte rizsporos rokokó parókára Dobó kapitány büszke végvári sisakját, és alantas tettének szánalmas önigazolásaként minden másodpercben azokba a magyarokba rúg, amelyek közé egykor ő is tartozott. Nyilván kizárólag önmagának igazolhatja ezzel, hogy jól döntött, amikor bátran kilépett a magyarságból a semmibe. Osztrákká ugyanis minden igyekezete és devinaciája ellenére sem válhat soha-soha. Ahhoz ugyanis egy gyermekkori nagypapa kéne, aki a pincében hátulról és fizikailag alakítja osztrákká szeretett kisunokáját, aki felnőttként az aktusból jövő minden pszichózist arra tud majd fordítani, hogy operettekkel, vagy 1500 tonnás tankokkal hódítsa meg az alsóbbrendű világot, ahol vele ellentétben boldog és egészséges emberek élnek.
Az osztrákokban valószínűleg azt irigyli legjobban, hogy egyetlen nap alatt változtak büszke császáriból hangsúlyos republikánussá, majd egyből szintén egyetlen nap alatt felsőbbrendű fajgermánná. Az ezért kapott jogos büntetést várva őszintén döbbentek meg rajta, hogy a győztesek szerint ők tulajdonképpen áldozatok, ezért szintén ilyen hosszú idő alatt lettek szupertoleráns mintademokratává. Teljesen biztos, hogy ha szegény Szovjetunió nem vonul ki a keleti részükről 55-ben, akkor az NDK-ból is létező szocializmust tanulni és elborzadni jártak volna, mert egy nap alatt olyan népi demokráciát építettek volna, hogy a hegyek önmaguktól jódlizták volna az Internacionálét.
Túl rózsás lenne azonban a helyzet, ha az öngyűlölő lélek pokla egyetlenegy osztrák bugyorból állna, ezért az öngyűlölő magyar értelmiségi kötelességének érzi, hogy a környékbeli összes népért rajongjon egy kicsit. Bizony, még a románokért és ukránokért is! Legkomolyabb lelkigyakorlata, amikor egyszerre képes irigyelni a cseheket és a szerbeket, amiért előbbiek sokkal gyávábbak, utóbbiak pedig szerinte sokkal bátrabbak a semmirekellő magyaroknál. Mivel az összes jugoszláv völgyet lusta végigjárni, és ott a mai napig olyan viszonyok uralkodnak, hogy ott az ilyen John Lennon-külsejű túlokos, férfiatlan szarokra akár komoly veszélyek is leselkedhetnek a jóérzésű helybeliek részéről, ezért zavaros nézeteinek más központot keres. Joggal hihetnénk, hogy az ilyen öngyűlölő, identitásvesztett szerencsétleneknek biztosan valahol Németországban van a székhelyük. A felületes szemlélőnek igaza is lenne abban, hogy a németek a látható öngyűlölet és önsorsrontás nagymesterei, sőt, tulajdonképpen önsorsrontásban akkor is piacvezetők voltak, amikor a maximálisra tekert öngyűlölet helyett a maximálisra tekert önimádatra állították be parancsra a potmétert.
A színes-szagos-meleg német kavalkád látszólag igazolná is azt, hogy végre hazatért a sehol nem otthonlevő, identitásvesztett azonnali beteg. Azonban annyit talán még ő is felfog a világból, hogy a németeknek sosem szabad elhinni, amit a világ, de főleg önmaguk felé demonstrálnak. Nem tudják annyira rasztahajjal álcázni a keseszőke loknikat, hogy ne feltételezzük róluk: harmadszor is ki fogják számolni, harmadszor is megpróbálják, és harmadszor is odafagynak majd a háromoldalú sakktáblájuk leghűvösebb oldalára. Ráadásul azt se lehet komoly pofával elhinni, amikor Szabad Demokrata meg Zöldpárt jeligére próbálják meg eladni a világnak a növényevő német politikus sosemvolt látszatát, miközben a hivatalát elnyerő, végtelenül pacifista, fegyverellenes, környezetvédő, fényevő politikusnő így kezdi egy teljesen átlagos munkanapját…
Az identitásvesztett, öngyűlölő exmagyar értelmiségi tehát más területet keres, mert ivartalanítása óta annyit azért még megérez, hogy azt a területet bizony potens és domináns németek jelölgetik. Így talál rá az identitásvesztett, öngyűlölő, exmagyar értelmiségi arra a helyre, ahol ilyentől végre egyáltalán nem kell tartania. Ez pedig nem más, mint az identitáshiány világfővárosa, Trieszt! Itt végre otthonra lel az, aki Budapestben Karácsony győzelme után is csak Orbán fenyegető, 44-es állapotvisszaállításait látja, hiszen a város kicsit osztrák, kicsit alpesi, kicsit digó, kicsit jugó és nagyon monarchikus – ez az egyetlen, saját korában is korszerűtlen, száz éve pillanatok alatt önmagába roskadó államszerveződés az, amiért az öngyűlölő rajongani tud.
Mindegy, csak nehogy kicsit is magyar legyen!
Ui: Jó szar volt neked, ugye, amikor Szalai elpöckölte a kapusotok hóna alatt? Nagyon másra voltál felkészülve. Semmi baj, csak nehogy ilyenkor megpróbálj visszaállni. ;)
