A korrupció észlelésének tudományáról
A társadalomtudományok, szemben a közvélekedéssel, sokkal komolyabb felkészültséget igényelnek, mint a politizálás. Annak ellenére van ez így, hogy mostanában rendre a leghülyébbek próbálnak meg ezen a területen szakképesítést szerezni. A társadalomtudományok ugyanis nem azt akarják megmondani, hogy milyen legyen a jövő, azt nyugodtan lehet a vágyakra és a tudatlanságra alapozni, hanem a jelenre kívánnak érvényes kijelentéseket tenni. A „Mi van?” kérdésre pedig sokkal körülményesebb és nehezebb válaszolni, mint a „Mi legyen?”-re – a második esetében elégséges fátyolos jövő negédes körbeírása.
Ezért is dönthetett úgy a nemzetközi libsizmus hálózatának (ahol köztudomásúlag a társadalomtudományi karokról kiömlő, de a piacon elhelyezkedni képtelen szociológusok és egyéb semmirekellők gyűlnek össze) egyik zászlóshajója, a Transparency International, hogy nem is foglalkozik a valóság megmérésével és ellenőrizhető, más kutatásokkal összevethető leírásával. A nehéz, munkaigényes, sok buktatóval, tévedéssel és csapdával fenyegető tudományos tevékenység helyett inkább megkérdezték önmagukat, hogy mi a véleményük a világról, azon belül is Magyarországról.
(Ebben az esetben viszont nem tényekről beszélünk, hanem véleményekről. És mivel a vélemények forrása egy meglehetősen szűk kör, szubkulturális képzetekről van szó, amik a legjobb esetben csak olyan kapcsolatban áll a valósággal, mint ateista az örökkévalóval: véleménye van róla.)
A haladó média (a nemzetközi libsizmus hálózatának magyarországi lerakatai) mindezen kétségek és jogos kritikák ellenére évről évre boldogon számol be róla, hogy a nemzetközi libsizmus hálózatának nyugati és magyarországi szereplőinek meglehetősen lesújtó véleménnyel van a magyarországi közállapotokról. Ezt a véleménycsokrot úgy lehet egyszerűen összefoglalni, hogy Magyarországon mindenki korrupt, és legfőképpen a kormány korrupt. Mindezt az eladhatóság kedvéért, mivel a sugalmazások ellenére nem a korrupció szintjéről tesznek kijelentéseket, elnevezték „Korrupció-érzékelési indexnek”, ami annyit tesz, hogy amelyik országot nem szeretik (mert nem megfelelő színezetű a kormányzata), arra kevés pontot adnak, amelyiket meg szeretik, azokat magas pontszámmal jutalmazzák. És mivel az Orbán-kormányt különösen gyűlölik (amennyire csak egy liberális képes gyűlölni, tehát végtelenül), ezért roppant korruptnak tartják, és ehhez mérten pontozták az országot. A haladó média persze a segítségükre siet, igyekszik úgy beállítani a „kutatást”, mintha tényleg a korrupció hazai mértékéről és előfordulásának gyakoriságáról szólna, nem pedig a libsik hatalomból való kiszorulásából táplálkozó dühről és gyűlöletről.
Úgy is lehet fogalmazni, hogy klasszikus fake news-t terjesztenek.
Konkrét korrupciós esetek azonban meglehetősen ritkák, külön módszertani problémát okoz, hogy a tanúk egyúttal alanyai is a korrupciónak, tehát nem nyilatkoznak róla. Maximum a bíróságon. Az átlagember legfeljebb olyankor találkozik ilyesmivel, amikor újságot olvas. És akkor sem a korrupcióval találkozik, hanem vádakkal és sugalmazásokkal, hiszen a haladó média gyakorlatilag mindenben képes meglátni a korrupciót. A valódi korrupció viszont egyre inkább eltűnik a hétköznapokból. Már nem kell borítékot adni az építésügyi hatóság emberének, hogy lepecsételje a házbővítés terveit, mióta csak tudomásul kell venniük a bejelentést. Vállalkozások, üzletek elindításához sem kell már megkenni a polgármesteri hivatalok különböző rendű és rangú dolgozóit, aki becsületesen és törvényesen kíván működni, azok csúszópénzek nélkül leélhetik az egész életüket.
Persze vannak kivételek. Akik nem becsületesen és tisztán akarnak jövedelemhez jutni, azok továbbra is különböző hivatalok különböző munkatársainak a megvesztegetésével jutnak egyről kettőre. Igaz ez a számlát kiállítani nem szerető, de a NAV ellenőrét kacsamájjal lefizetni akaró hentesre és a térkövezésben járatos kispesti vállalkozóra, aki a versenyképes ajánlat helyett inkább negyven százalékokat csenget vissza az önkormányzat szocialista képviselőjének. És igaz pl. a nagy nyugati vállalatokra, akik Demszkyéknek és Medgyessynek jattoltak a közbeszerzések után.
A korrupció egy divatos toposz lett, amivel, hogy bombasztikus címeket adhassanak, szívesen élnek a nemzetközi libsizmus képviselői. Pedig sokkal fontosabb lenne a valóságról beszélni, arról, hogy hivatalban lévő politikusok bizony néha lopnak. Legyenek azok bármilyen párt színeiben páváskodó politikusok. Lopnak, amikor pénzeket vesznek fel olyan tevékenységek és beruházások után, amik a valóságban nem történtek meg. Legyen az klímavédelem vagy S.Gy. (még csak vádlott) kamuépítkezései.
Ha valami ellen tényleg érdemes volna küzdeni, az a lopás, de Magyarország kutatásnak álcázott gyalázása és lejáratása ebben nem segít. Éppen ellenkezőleg. Elvonja a figyelmünket, és míg mi a nemzetközi libsizmus képviselőinek ostoba képzeteivel foglalkozunk, valakik könyékig turkálhatnak a közpénzben.
