A nagy éttermiségi könyvespolc-dizájncenter
Karantén idején bizonyos szakmák felértékelődnek. Naivan azt hihetnénk, hogy ezek az ételfutár vagy a fertőzőosztályos nővér. De rosszul hinnénk, mert az akire igazán nagy szükség volt járvány idején, az az éttermiségi könyvespolc-dizájner, mert a karantén idején felfutó számtalan éttermiségi-videoblogász bizony nem állhat csak úgy oda bármi elé a bizonyára pótolhatatlan videója elkészítésekor.
Marx, Tiffany, vagy Földi Pál? “Mutasd meg a könyvespolcod, és én megmondom, ki vagy!” tartja az éttermiségi bölcselet. Nézzünk hát néhány példát arra, hogy milyen, aprólékosan kidolgozott hátterek előtt szórakoztatnak bennünket a magyar kultúrkör legütősebb, azaz legokosabb kobakjai! Vajon könyvespolcaik szerves fejlődés eredményei, vagy mászkál köztük egy titkos kis könyvespolc-lakatosmárk, aki hihetetlenül mély tudásával ilyenre dizájnolja nekik az élő videós bejelentkezés előtt?
A tudós szocialista az a típus, aki nem engedheti meg magának, hogy könyvespolcával ne demózza azonnal, hogy a róla alkotott buta sztereotípiák egytől-egyig igaznak bizonyulnak. Neki egyszerűen MINDENT el kell olvasnia az adott tárgykörben, mindig és azonnal, ezt pedig reprezentálnia kell könyvespolcával is, ami, ha gépjármű lenne, úgy nézne ki, mint egy telepakolt és alvázával épphogy a földet súroló 1977-es évjáratú barna Wartburg-kombi. A számára megvetett és gyűlölt katonás rend legapróbb látszatát is igyekszik elkerülni, ez pedig nem jelenthet mást, mint a filléres beltartalom rendszertelen összehányását, amely titkon mégis valami ördögien programozott káoszt sejtet magában.
A roskadozó pannifalak alig bírják megtartani a sok egymásba gyömöszölt Bakunyint és Kropotkinkát, melyeket a szocialista tudós-értelmiségi meghatározott időközönként újra és újra el is olvas. A nehéz és mély szakirodalmat nem szégyelli hanyagul fűszerezni olcsókönyvtárban – finoman utalva ezzel arra, hogy a hálátlan társadalom sajnos még mindig nem becsüli meg eléggé a szocializmust kutató tudósokat – kiadott szépírókkal, így könyveinek rendszerezése teljes összevisszaságot mutat. Ez remekül egészíti ki a tudós szocialista enyhén (vágyott?) skizoid személyiségét, melyet torzonborz külsejével picit marxosra, picit einsteinesre állít be, hiszen ettől tényleg okosabbnak fog tűnni a többi tudóselme szemében!
Ha a nagy összevisszaságban egy könyv esetleg teljesen szétnyílik, vagy laponként kezd kiesni a kötésből, akkor a tudós szocialista így is megőrzi. Akkor is visszaerőlteti a polcra, ha a könyv beledöglik ebbe, hiszen ismeri a kommunista értelmiség mondását: “Könyvet vissza nem adunk!”
A káoszt illetően amúgy teljesen vegyes a kép. Néhány ilyen figura amazon csomagkereső-robotokat megszégyenítve két perc alatt előkeríti a 25 éve nem látott, de biztosan meglévő németnyelvű szakirodalmat a szeméthalom legaljáról, hogy melegszívvel adja kölcsön az ezt kereső másik szocialista tudósbarátjának. A másik tudósbarátja viszont azt a könyvet se tudná előkeríteni, amit tegnap olvasott, pedig nagyon elgondolkodtatta benne valami, amit a szerzője az egyenlőségről írt. A mókás kiegészítőkről itt se feledkezzünk meg! Igazi retró utazás ez, mintha a Bambi presszó könyves verziójába merülhetnénk le. Ízléses falvédők, csiptetős lámpák, 50 éve nem látott, finom dohányillattal átitatott fotőjök, rökamiék széles tárháza látható, ha a szerencsétlenségünk ilyen szocialista tudósember lakásába sodor.
A tudós szocialistával ellentétben végre egy emberközeli káosz! A minden iránt érdeklődő és mindenről véleménnyel bíró, de igazából semmihez se igazán értő kisértelmiségi könyvespolca ez! Jelzésértékűen odapottyantott Larousse, esetleg a polc mélyén felsejlő, nagyszülőtől megörökölt Révai reprezentálják a tulajdonos vágyott tudásszomját. Aki azonban igyekszik végképp elkerülni azt a képet, hogy a könyvespolca elefántcsontból készült volna, így bohókásan elejt rajta néhány kommersz csemegét is. A filozófia 200 oldalas nagykönyve (némi Feldmár András vagy Müller Péter elkelne még; Coelhot sosem olvasna, de ezekben tényleg vannak számára is megfontolandó tézisek) vagy Schiffer András zöldgondolatai azok, amelyekkel még jól lehet provokálni a lakásába felcsalt szélsőliberális elemeket. Az Aranycsapat vagy Tarantino viszont végképp az, amit ezek a provokált elemek sose tennének fel a könyvespolcaikra.
Remek kiegészítői a rettenetes 90-es évek szörnyű korszakának maradványai. 20 éve kirakott legók, aluljáróban vett filléres indiántotemek. Talán még takonylabda, nyúlfarok-kulcstartó, DVD-tokok, sőt, magnókazetták is lapulnak a kincsek között. A polc jól látható helyére kifüggesztett Kyle Broflovski pedig ravaszul csavarja ki a szélsőliberális kezében mai napig lapuló antiszemita-kártyát. Elismerésünk!
„A könyv mint melegburkolat” éttermiségi oskola híve egész értelmiségi életét egy nagy összefüggő könyvtárszobában éli. Ahhoz, hogy életében először rendes falat lásson, olyan emberek lakásaiba kéne ellátogatnia, akik nem olyanok, mint ő. Igazi falat tehát sosem lát. Könyvek közt nőtt fel. Könyvekkel játszott gyermekkorában, ők voltak az egyetlen barátai. A matematikaórán is az az egy kérdés foglalkoztatta csak, hogy könyvet könyvvel hogy szorzunk. Könyvet vitt partnernek a szalagavatóra, akivel végiglapozgatta a nyitótáncát, hogy aztán a színjeles érettségije után megnyíljon számára a könyvek igazi palotája.
Álmai karrierjében könyveket állít elő, álmai álmainak netovábbja pedig, hogy a könyvet nem csak burkolásra használja, de igazi kis Kőműves Kemelenként önmaga köré falaz könyvekből egy egész neorokokó palotát. Különös ismertetőjele a feltartott mutatóujj. Ezt megnyálazva lapoz.
Az igazikonzervatív, valódipolgári éttermiségi nem olyan, mint a szocialista, aki az “alapműveket” keresi barátja, ismerőse lakásán. Számára nem Marx a tekintély, bár elismeri, hogy rendkívül fontos, nagy tudós kobak volt Marx. A valódi polgári étterimiségi számára a tekintély az ÉN. Ezért bárkihez is tér be, első dolga megnézni a könyvespolcon, jelen van-e az Ő kötete, és ha megvan, azt egy szívélyes félmosollyal nyugtázza. A megfelelő alkalomkor szívesen fel is olvas a házigazdájának SAJÁT kötetéből. Ez a valódi polgári modellje az antik akadémiának.
A jelenségre, divathullámra már bizonyos ügynökségek is felfigyeltek, és saját önző lényükhöz méltó módon igyekeznek meglovagolni azt. Sajnos a sok pénz még mindig nem minden, így képtelenek vele úgy berendezni egy könyvespolcot, ahogy azt nem Langleyben szokták a normális emberek. :(
“Az ún: “Éttermségi-ötkarika” a belpesti értelmiség szívének kedves olimpia szimbóluma! A liberális éttermiség posztmodern verziójának a problémája, hogy ők már nem olvasnak könyveket, mint szocialista elődeik, így kénytelenek alternatív háttereket válaszani a megfejtésekhez. (Akiknél mégis látunk könyvespolcot, ott valószínű, hogy dinasztikus viszonyokról van szó, és a liberális értelmiségi szocialista klán sarja.) Alternatívát jelenthetnek bizonyos Soros-szervezet logói, vagy egyszerűen csak a Pride-zászló. Ahogy az egy oldalas pamfletek kiváltották a könyveket (“Milyen új jogot fedeztünk fel ma?” - ehhez elég egy A4-es oldal, nem kell könyv), úgy váltották ki a logók a könyvespolcokat.
