A nap, amikor a valóság megszűnt számítani Európában

A nagy változások persze sosem egyik percről a másikra történnek. A felfedezések és az európai kirajzás kora sem úgy kezdődött, hogy Kolumbusz belebotlott az amerikai kontinensbe 1492-ben, azt megelőzte az afrikai kikötők létesítése, az törökök által meghódított Közel-Keletet megkerülő indiai kereskedelem fellendülése és úgy általában az európai hajózás fejlődése. Mégis, Európa halálát talán a mai naphoz fogják kötni leszármazottaink, amikor elemzik, hogyan sikerült a legfejlettebb és legboldogabb kontinensből egy frusztrált, szegény tébolydát csinálni.

Az Európai Bíróság döntött, méghozzá a nyitóképen szereplő logika mentén. Nem számít a valóság, csak az ideológia. Beérett a nyílt társadalom elmeháborodott társadalommérnök híveinek évtizedes aknamunkája, az egyetemek, a kultúra és a bíróságok megszállása. Ahogy nem számít, hogy kinek mi van a lába között, akkor is nő, ha fasza van, úgy az Európai Bíróság tagjainak sem számít, hogy egy kerítés nem lehet börtön annak, aki kint van.

Az Európai Bíróság szerint ugyanis az, ha valakit nem engedünk be az országba, de ő lekuporodik a sarokba, nem megy sehova, az őrizetbe vételnek számít.

Európa eljutott odáig, hogy már a saját szemének sem hisz, hanem megkérdezi egy illetékes elmebeteget arról, hogy mit kell látni. Ha az illetékes elmebeteg azt mondja a kerítésre, hogy ez egy szoba, akkor a bíró úgy ítél, hogy az egy szoba, ahova embereket bezártak.

Európát a nyílt társadalom diktatúrája fogja megölni, amikor már semmit nem lehet annak látni és annak leírni, ami. Megszűnt a valóság számítani abban az Európában, amelyik elsőként hirdette ki a racionális ész primátusát a hiedelmek felett. Visszatértünk a középkorba, de az egyház méltósága és műveltsége nélkül, pusztán néhány önmagát liberálisnak hazudó elmebetegnek engedelmeskedve.