A transzromán – Riportrészlet
A nap is lassan nyugovóra tér, megkönnyebbül a vidék a tikkasztó verőfény után, az emberek csoportokba verődve beszélgetnek, pakolnak, interjúalanyommal tőlük távolabb húztuk a székeket, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni, de mindenekelőtt iszunk valami hideget. Bár a történet úgy tűnik itt, Spanyolország tengerpartjához közel, Gandiában ért véget, időben jóval korábbra kell visszanyúlnunk, hogy megértsük igazi jelentőségét...
Kezdjük tehát 2018-tól felgombolyítani az események fonalát, amikor a román közvéleményt Adrián Coman és Clai Hamilton Belgiumban köttetett frigye foglalkoztatta. A szerető homoszexuális pár ugyanis az Európai Unió bíróságához fordult, azt firtatva, kaphat-e egy külföldön házasságot kötött meleg pár nem román állampolgárságú tagja román állampolgárságot. Az uniós bíróság precedensértékű döntésében pedig kimondta, hogy mivel a család fogalma nemileg semleges, ezért bizony Clai-nek is jár a román állampolgárság. A példamutató állásfoglalás jó tanulságokkal szolgált a rossz bürokratikus gyakorlatokban belemerevedett más tagállamok számára is, amelyek Romániához hasonlóan a modern élet modern problémáival szemben gyakran kirekesztő hozzáállást tanúsítanak.
A mi történetünk főszereplője, Peter Sunsavansson esete azonban messze túlmutat a 2018-as döntés eredményein. Peter tagja azon kisebbségek egyre bátrabbá váló csoportjának, akik attól szenvednek, hogy hibás, számukra idegen, elfogadhatatlan testben születtek. Peter helyzete azonban még e csoporton belül is különleges, problémáját fiatalkorában nemi identitásválságként élte meg, és egészen a kamaszkoráig úgy határozta meg önmagát, mint heteronormatív közösségben felnőtt homoszexuális, homoromantikus fiatal, akinek egy-két romantikus verzióban jelentkezik alapvetően fluid identitása. Később azonban ráébredt, hogy másságának valós gyökerei máshol keresendőek, és e felismerés hatására fedezhette fel végre magában a svéd férfitestbe született román nőt. Az őt is arculcsapásként érő megvilágosodásban párjával, Iancu Izvorullal történt megismerkedése segítette. Bár boldogan kötötte párjához életét, ez mégsem elégítette ki azon természetéből fakadó vágyát, hogy valódi román lehessen, holott az állampolgárságot az uniós döntés nyomán automatikusan megkapta. Peter ugyanis testileg is nemcsak nővé, hanem román nővé akart válni, és ekkor kérvényezte, hogy a román társadalombiztosítás finanszírozza nem-, és nemzetátalakító műtétjét.
Petert számtalan kritika érte, többek között amiatt, hogy az igényelt beavatkozások óriási terhet róttak a román társadalombiztosításra. Peter szerint a több millió eurós költségek túlbecsültek, az orvostechnológiai szempontból úttörő beavatkozások, amelyeket később a hasonló problémákkal küzdőkön alkalmazhatnak, többszörösen megtérülnek majd. A román egészségügyi ellátás csúcsteljesítménye lehet, ha saját nemzeti jegyeivel ruházhat fel egy személyt – erősítette meg magát. Persze problémát jelentett, hogy egyelőre nincsenek tisztázva a román jogrendben, hogy mely testi jegyek tesznek románná valakit. Peter szerint a mindennapokban tapasztalható diszkriminációs és szélsőséges sztereotípiák taníthatnak meg bennünket, hogy föl kell vállalnunk, büszkének kell lennünk arra, amilyennek születünk, és meg kell látnunk, hogy a más is szép. Peter szerint a vágott szem éppúgy szép, mint az afrikaiak fekete bőre, a görögök göndör, vagy az írek vörös haja, a skandinávok kék szeme. A román emberek is szépek, és én büszke vagyok, hogy végre külalakomban is hasonlóvá váltam hozzájuk, kritikusaimnak pedig azt üzenem, valószínűleg nincsenek kibékülve saját románságukkal – fogalmazott Peter, akit sok felháborodott romániai nő részéről ért támadás, akik úgy látják, erősen sztereotip elképzelésekre alapozva fogalmazta meg új testének képét. Úgy véljük a párommal, hogy ez egy szűk, konzervatív, klerikonacionalista kisebbség véleménye, ezek a nők nem szabadok, szégyellik felvállalni identitásukat, és nemcsak lelki, hanem testi értelemben is – hangsúlyozta Peter.
A testi változásokat igénylő kérvényt, amelyet Peter eljuttatott a romániai társadalombiztosítási hivatalba, először elutasították, tréfának gondolták, az ügyben eljáró bürokratát azonban azóta már el is bocsátották – mondja Peter, aki büszkén mutogatja román nemzeti jegyeket viselő új testét, az általa felvázolt változtatásokkal, az olajos, barna bőrt és hajat, az ajkai fölött Elena Ceausescu tiszteletére meghagyott szőrszálakat, valamint az összeérő, dús szemöldököt. Az átalakításoknak köszönhetően, amelyek Peter nemzeti önképét fejezik ki, mára igazán románnak érzi magát. Igazi átalakulása akkor fejeződik be, ha végre női nevét, a Romana-t is felveheti. A bürokrácia malmai lassan őrölnek, de Peter türelmes, és különben is, most minden idejét leköti a munka, így a honvággyal is könnyebb megküzdeni – állítja. Még kicsit üldögélünk a narancsliget fáinak egyre halványodó árnyékában, aztán Peter szedelőzködik, lassan csatlakoznia kell narancsszedő társaihoz, akik már a másnapi verejtékes munkához készülődnek.
Fotó: EuroCom
