Ugyanúgy megyünk tovább előre!

Szokták volt mondani, hogy nincs unalmasabb a politikáról szóló politikánál. Értik, amikor a politika nem egy bizonyos probléma megoldásán munkálkodik, hanem saját magán meditál és abban kiteljesedve végez politikai, közéleti tevékenységet, hogy megállapítsa, mondjuk ő maga micsoda. Az ellenzékre tekintve mindenki megértheti, mire gondolok. Hasonlóan unalmas – mondják –, ha egy jegyzet nem a mindennapokban látott egy-egy jelenségre reflektál, hanem önmagára, szűkebb közegére. Most azonban mégis kivételt teszek, hiszen meglehetősen friss hír, hogy a Pesti TV május végétől nem készít több műsort. Maga a csatorna július elejéig üzemel, de a konkrét műsorgyártás május utolsó napjáig tart.

És ezúttal nem érzelmi húrokat akarok pengetni; azt már megtettem egy Facebook-bejegyzésemben, amiben mindenkinek köszönetet mondtam, egyben leszögeztem, hogy az elmúlt fél év – amióta a csapat tagja lehetek – életem talán legsokszínűbb, legélvezetesebb időszaka volt. A közösség, a munkatevékenység és úgyszólván minden okán. Ám még egyszer, most nem erre reflektálnék. Mert még a memoárjaimnál is fontosabb az, hogy milyen hiénamódra lepték el a közösségi oldalakat azok a profilok, amelyek most triumfálnak. Csendesen megjegyzem, ettől még nem tér vissza a Szabad Nép, a Klubszoba Rádió és a Heti Nyálas, ezek mindörökre megszűntek – jó, a rádió sajnos az interneten nem. Úgyhogy a szellemi önkielégítés közepette jó, ha a hiénák arra is gondolnak, a röfögésüktől egyik elvtársi szórakoztatótermék sem lép fel a valóság pástjára. Na, de elég az hozzá, hogy ez a réteg már a kevéstől is megrészegülve tud örömködni. Lelkük rajta. Ilyenkor nem merül fel, hogy a médiapluralizmus vajon mennyiben és hogyan sérül, ugyan. Az csak komcsik esetében érdekes.

A legnevetségesebb viszont mindenképpen az ebben a rétegben, hogy ezek tényleg elhiszik, hogy a csapat, amelyik még viszi a Pesti TV-t és a továbbiakban is a PestiSrácokat, az most hirtelen eltűnik. Szublimál. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Komolyan, teljes mértékben meggyőződésükké vált a sűrű bőrrángatás és röfögés közepette, hogy nekünk most nagyon rossz és még rosszabb lesz. Saját nyomorúságuk mélyén nem tudják elképzelni, hogy az épelméjű, egészséges emberek, pláne, akik ebben a szakmában dolgoznak, pontosan tisztában vannak vele, hogy ez egy ilyen kávéház. Hasonlatos e téren a színészek, táncos-komikusok és más állatfajták világához. Színházak, társulatok, időnként ha akarjuk, ha nem, jönnek és mennek. Vagy mint a foci világa. Sajnálatos, hogy időnként megszűnnek klubok, de igencsak kevés köze van ezen eseményeknek a focisták további karrierjéhez. Itt is kibukik az a szörnyűséges, mentális borzadály, amiben ezen entitások élni képesek immáron 12 éve. Csodálkozunk azon, ha ezek után minimális gyönyört csak abban képesek találni, ha az általuk gyűlölt embereknek talán rosszabb lesz az élete? Dehogy csodálkozunk. Az ártány sárban és fosban is szívesen fetreng, ilyen a természete.

Ráadásul tényleg azt gondolják, hogy jobboldali újságíróknak lehet még újat mutatni. Gyerekek, a jobboldali újságíróknak – a valóban jobbosoknak – van két tulajdonsága, amit tényleg nem érthettek meg, mivel egyik tulajdonsággal sem rendelkeztek: a jég hátán való megélés képessége és a hűség. A jobboldali, a valóban jobboldali sajtómunkás nem retten meg attól, ha egy projekt, legalábbis részben elbukik, ha irányt kell váltani, mert legalábbis a nagy öregek – akiktől rengeteget tanulhatunk – azt szokták meg, hogy ez a dolgok természetes menete. Annak a közegnek próbáltok heherészni, amely a rendszerváltoztatás utáni időszak legalább felét úgy töltötte, hogy egy kézzel megszámolható médium volt, ahol egyáltalán produkálhatott? Azokban is javarészt csak pár évig?

A hűséget pedig tényleg nehéz nektek elmagyarázni, de azért teszek egy próbát. Például itt van az egyik házi nácitok, a Stummer. Ő úgynevezett jó náci, mert fegyelmezetten, tövig benyalt Gyurcsánynak, így örömmel térdeltetek ti is elé. Ennek a Stummernek az a bajtársiasság, az a hűség, hogy idén tavaszig mindent megfelelőnek talált – Ferit is kéjjel kényeztette –, de a vesztes választások után már megtudhattuk, hogy neki eddig sem tetszett semmi, nemhogy most. Ilyet mikor és hol láttatok jobboldali, valóban jobboldali emberektől? Mikorról tudnátok felidézni hasonló nyilatkozatot akár jobbos politikustól, akár jobbos újságírótól? És ne mutogassatok a Simicska-féle vamzerekre, mert pontosan ezért használom a valóban jobbos kitételt.

A Pesti TV ebben a formában történő elengedése egy döccenő. Együtt tudunk vele élni. Ha van igazán komoly oka a kormánypártok sikereinek, azok a megfelelő időben végrehajtott korrekciók. Mert minden egyes alkalommal, ha látták, hogy valami mégsem úgy jó, ahogy először megálmodták, akkor korrigáltak, javítottak, másik irányba kanyarodtak. Ez nem szédelgés, hanem felelős vezetés. De ugyan már! Hát nem akarom én az ártányoktól elvenni a lehetőséget egy kis örömünnepre. Ennél nagyobb hülyét amúgy sem tudtok magatokból csinálni. A brigádunk viszont halad tovább előre. Mert az az ember, aki nem elefántcsonttoronyból követi az élet eseményeit, hanem igyekszik megélni azt – amit mindenkinek javaslok, mert csak egy van belőle –, tudja, hogy a hullámvasút nem bug, hanem feature.

Erősebbek és profik leszünk. És az ártányok pontosan ugyanannyira utálnak majd minket a jövőben is – szerencsére!

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu