Az ukránok száműznék Magyarországot az unióból, Európát pedig hadigazdaságra állítanák át
Mihajlo Podoljak, Zelenszkij tanácsadója és az egyik legfontosabb bizalmi embere
Zelenszkij egyik legfontosabb és hírhedt tanácsadója nyilatkozatában megint csak osztotta az észt a Európai Uniónak, hogy mégis mi az, amelyet az EU-nak a jelenlegi helyzetben tennie kellene. Nem meglepő, hogy Podoljak nem Európa, hanem Ukrajna szempontjából fogalmazta meg gondolait vagy utasításait, amelynek szerves része, hogy hazánkat, Magyarországot zárják ki az uniós döntéshozatalból. Hogy miért? Azért, hogy az ukrán hadigépezet és a vele a kéz a kézben járó korrupció szabadon tombolhasson.
Zelenszkijék követelése és fenyegetése nem újdonság, hiszen abból az EU, amely a követelések legfőbb címzettje, és a magyar kormány bőven részesült már az elmúlt években. A különbség az utóbbi kettő között abban áll, hogy míg az uniós országok nagy része és az EU vezetése a demokráciára és geopolitikai érdekekre hivatkozva - bármilyen regulázás nélkül - teljesíti az ukrán kormány minden követelését, addig a magyar kormány nem hajlandó beállni a sorba és saját érdekeire hivatkozva saját útját járja a fősodorral szemben. Ezt a magatartást pedig követi a megbélyegzés és az orosz érdekek kiszolgálásával történő vádaskodás, pedig a múlt bővelkedik az olyan történésekben, amikor az európai kontinens, noha az úgynevezett többség megvolt, hibás döntéseket hozott, amelyek utóbb megbosszulták magukat és amelyet végül az uniós döntéshozók is kénytelenek voltak beismerni, lásd a migrációt vagy az atomenergia leépítését.
A megbélyegzés akkor is megvolt, ahogy ez megvan most azokkal az államokkal szemben, amelyek országaik érdekeit szem előtt tartva nem akarják a bólogató kutya szerepét magukra ölteni. Mert Európában, ezen a „demokratikus” kontinensen csak akkor vagy igazi demokrata, ha az álláspontod megegyezik a többséggel. Az uniós szerződések, amelyek lefektetik a döntéshozatali mechanizmus működését rögtön akadályozó tényezőnek minősülnek, ha legalább egy állam nem támogatja azt a politikai irányt, amely egyébként uralkodik a kontinensen.
Ebben az esetben pedig két lehetséges megoldás van az EU és a tagállamok vezetői szerint: vagy meg kell változtatni, illetve kerülni az egyhangú döntéshozatalt, vagy valamilyen módon korlátozni kell a tagállamot, jelen esetben Magyarországot abban, hogy vétójogával éljen. Az ukrán vezetés természetesen mindkét változatot támogatja, hiszen akkor megnyílik az út Ukrajna korlátlan anyagi és katonai támogatása előtt. Ennek adott hangot legutóbb Mihajlo Podoljak, Zelenszkij ukrán elnök egyik legfőbb bizalmi embere és tanácsadója, aki szerint nincs mese: meg kell szabadulni Magyarországtól.
Podoljak szerint Európának hadigazdaságra kellene átváltania Ukrajna kiszolgálása érdekében
Mihajlo Podoljak legutóbbi nyilatkozatában kifejtette, hogy az EU-nak fel kell gyorsítania, méghozzá sürgősen a katonai és politikai döntéshozatali folyamatait a jelenlegi biztonsági helyzet miatt. Véleménye szerint Európának most az európai hadiipari fejlesztésekre és a modern hadviseléshez szükséges eszközök gyártására, és nem a háború utáni időszakra kellene koncentrálnia, amely az ukrán tanácsadó állítása értelmében belátható időn belül nem fog bekövetkezni.
Ezzel pedig Podoljak lényegében rácáfolt azokra az ukránok által terjesztett és a nyugati sajtó által szétkürtölt állításokra, vagy inkább hazugságokra, hogy a fronton a helyzet jól alakul, a stratégia megvan és az oroszok olyan veszteségeket szenvedtek már eddig, hogy közel az összeomlásuk. Persze, aki valamennyire tisztában van a fronthelyzettel és nemcsak ukrán jelentéseken keresztül nézi a harcok alakulását az tisztában volt már eddig is a realitásokkal, vagyis azzal, hogy a háború vége - még a békére tett erőfeszítések ellenére is - messze van, mert Oroszország nem fogja könnyen kiengedni a markából a biztonsági övezetéhez tartozó Ukrajnát.
Podoljak pedig nyíltan közli a legújabb ukrán követelést, amely az EU stratégiája része kell, hogy legyen a jövőben, vagyis Európának hadigazdaságra kell átállnia annak érdekében, hogy Ukrajna minél több és magasabb minőségű, és költségű hadieszközökhöz jusson a oroszokkal szembeni harcban.
Podoljakot az ukrán vezetésben lévő többi társával együtt valójában nem érdekli kontinensünk jövője, ahogy az sem, hogy az európai országoknak saját védelmük garantálására az ukránok támogatása miatt semmi sem jut majd. Zelenszkijék a tagállamok és az EU vezetésével karöltve sikeresen elhitették a nyugati társadalmak jó részével, hogy Ukrajna valójában Európát és annak értékeit – bármik is legyenek azok) – védi, miközben fogalmuk sincs arról, hogy az ukránok mit műveltek és művelnek saját országukkal, és annak állampolgáraival. A nemzetközi jog által biztosított áldozati szerep vitathatatlan, azonban az erkölcsi és politikai annál inkább vitatható Ukrajna vonatkozásában.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy egy olyan sui generis szervezetben, amely a hagyományos értékeit mind inkább elveti, hogy teret adjon az új züllesztő értékeknek és amelynek vezetői az eszükkel együtt a méltóságukat is elveszítették, egyszerűen helye van az ukrán vezetők által diktált magatartási formának és mentalitásnak.
A gyakorlat pedig ezt tökéletesen igazolja: Zelenszkijék, ahogy ezt látjuk, mindent megtehetnek, méghozzá következmények nélkül. Az előbb említett téves erkölcsi és politikai jelmezt az ukránok pedig szívesen és büszkén hordják, amelynek viseléséhez nemcsak, hogy hozzájárult az Unió, de még a színpadot is ő rendezi be az ukrán színtársulat számára.
Podoljak ennek tudatában magabiztosan, mindenféle szégyenérzet nélkül kijelentheti a továbbiakban, hogy az EU egyik legfontosabb feladata most már Ukrajna további finanszírozásának biztosítása, valamint az európai döntéshozatal hatékonyságának növelése. Utóbbi esetében pedig a tanácsadó, aki egyben tolmácsolja az ukrán vezetés meglátásait – értsd: követeléseit –, kijelenti, hogy ehhez a hatékonyság növeléshez az EU-nak meg kell szabadulnia Magyarország blokkoló vétójától, amely akadályozza az ukrán - és ezzel párhuzamosan az európai - érdekek érvényesítését.
Zelenszkij bizalmi embere ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:
Európának arra kell gondolnia, hogyan finanszírozza újra Ukrajnát, és ami a legfontosabb, hogyan szabaduljon meg az úgynevezett destabilizáló vétójog tényezőjétől.
Hozzátéve, hogy most Magyarországról beszél.
Tehát Ukrajna vezetése nem követel egyebet, mint azt, hogy a „demokratikus” Európai Unió valamilyen módon hágja át a saját maga által felállított jogi kereteket, amelyek eddig éppen arra szolgáltak, hogy stabilizálják a közösség működését. Mindezt azért, hogy a politikai akaratukat érvényesíthessék, amelyre Magyarország vétója miatt, amelyet a kormányunk jogszerűen gyakorol, eddig nem kerülhetett sor. Ezt az EU pedig, ha akarja elérheti: vagy a jogszabályok kijátszásával, vagy azzal, hogy megvonja Magyarország vétójogát bizonyos szakmainak álcázott, de valójában politikai okokra hivatkozva.
Vagyis az EU éppen arra készül, amellyel a magyar kormányt is vádolja: a politikai akaratához igazítja a jogi kereteket, miközben a jogállamiságot kéri számon a tagállamaitól, hogy az uniós vezetésben meglévő vagy éppen az ukrajnai korrupcióról már ne is beszéljünk.
Az EU jelenleg nem követel mást a tagállamaitól, mint azt, hogy az általuk meghatározott nemzeti érdekeiket rendeljék alá Ukrajna érdekeinek, a hatás kedvéért pedig utóbbiakat Európa érdekeivel azonosítja. Láttuk és hallottuk már ezt a migráció ügyében is, amikor Magyarországot fekete bárányként megjelölve pellengérre állították azért, mert az nem kívánta ellenőrizetlenül beinvitálni a papírok nélkül érkező migránsokat az országba és így az Unióba. Az ukrajnai eset és az ahhoz történő hozzáállás hasonló ehhez, azonban most mégis több forog kockán. A legtöbben csupán geopolitikai szemszögből nézik a világ és Európa jelenlegi helyzetét, viszont nemcsak ennek, hanem sajnos az értékek eltolódásának/eltorzításának és a realitások semmibevételének is a szemtanúi vagyunk. És ez az, ami a legnagyobb veszélyt jelenti számunkra.
