1956. november 4-én a szovjet tankok eltiporták a magyar forradalmat és szabadságharcot, ez minden jó érzésű ember számára azóta gyásznap. A szocializmus idején csak a szívek mélyén lehetett emlékezni. A rendszerváltást követően azonban a napi politika részévé vált a forradalom kirobbanásának és eltiprásának emlékezete. Az azóta eltelt közel három évtizedben az 1956-ot megünneplő magyar baloldali és liberális pártok rendre egyre elképesztőbb aktuálpolitikai üzenetet is kapcsolnak az emlékezéseik mellé. A valóság és a képzelgések azonban az utóbbi időben annyira összemosódtak a jelenlegi ellenzék köreiben, hogy nemlétező diktatúrában érzik magukat, miközben szabadon kiabálhatják szerte a világba “sérelmeiket”. Ujhelyi István pedig ma kiadott közleményében ismét bizonyította, a kommunista utódpárt “ifjú” bajnokának mennyire nem számít 1956 valódi üzenete, és az aktuálpolitikai gyalázkodáson kívül másra nem is képes ezen a gyásznapon sem.
Nem könnyű a lassan teljesen marginálissá váló kommunista utódpárt tagjaként őszintén átélni 1956 valódi szellemét és üzenetét. Ujhelyi István azonban ismét nem a bölcs hallgatást választotta, hanem inkább megszólalt. Enyhén szólva is tudathasadásos helyzet lehetett számára az MSZP politikusaként az 1956-os forradalmat és szabadságharcot éltetni, azonban a vélt politikai haszon kedvéért mindenre képes egy szocialista gondolkodó. Szinte hihetetlen, de Ujhelyi a szovjet elnyomókat a jelenlegi kormányhoz hasonlította, szerinte az egész társadalom által gyűlölt kommunista diktatúra egyenértékű a jelenlegi kormánnyal:
’56 hőseinek bizonyosan tartozunk annyival, hogy most nem hagyjuk széttaposni és állami propagandával legyengíteni azt a nagyhatalmi szövetséget, amelyhez mindig is tartozni akartunk.
Ujhelyi belezavarodik a szerepébe, hiszen ő és a hozzá hasonló szocialisták valóban egy nagyhatalomhoz akartak mindig is tartozni, akkor a Szovjetunióhoz, azokhoz, akik több, mint negyven évig fenntartották a társadalmi támogatás nélküli szocialista rendszert hazánkban. Most pedig az Európai Birodalom elkötelezett hívei.
Hogy mindezek után miként sikerül a nemzeti függetlenségért életüket adó forradalmárok oldalán találnia magát és elvtársait, az rejtély. Arról nem is beszélve, hogy hol vannak a képzeletbeli diktatúrájában a lázadó tömegek? Az a néhány száz hivatásos ellenzéki ott gyülekezik, ahol akar.
A közleményében rövid leírást ad az eltiport szabadságharcról, miközben óriási csúsztatással arra utal, hogy Bibó István, aki akkor az ENSZ-hez fordult, ma hazaáruló a Fidesz szemében. Elképesztő aránytévesztés és rosszindulat kell ahhoz, hogy valaki összemosson egy 1956-os segélykiáltást a 2018-as aktuális helyzettel, amikor például a világméretű migráció egyik fő segítője az ENSZ és a nyugati hatalmak. Azok, akik fülük bojtját sem mozdították a magyar forradalmárokért 1956-ban. Így ír erről Ujhelyi, Bibó István kiáltványát idézve:
Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében.
Igen, jól olvassák: a mai kormány által támadott ENSZ és a mai kormány logikája alapján ezek szerint hazaárulóként hozzájuk forduló Bibó.
Vajon kihez fordulhatott volna akkor a szovjet világhatalom ellen szinte puszta kézzel felkelő magyarság? Magyarország nyilvánvalóan a Nyugathoz fordult segítségért, de hiába, feláldozták könnyű szívvel a pillanatnyi politikai érdekek oltárán. Mi, magyarok (akkor is) megtanultuk a leckét, azt, hogy csak önmagunkra számíthatunk. Az Ujhelyi István-féle “birodalmiak” azonban mindig valaki mástól várták a megoldást, mivel természetes szövetségesük, a Szovjetunió már nem létezik, ezért más lehetséges gyarmatosítók után kellett nézniük. A nemzetért “aggódó” szocialista politikus így fejezi be közleményét:
Kétszáztizenhatodik alkalommal kongatom a figyelmeztető harangokat. Teszem ezt ma is, nemzetünk gyásznapján. Mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
A választási eredmények szerint a magyarok nem kérnek a “radikális európai demokratákból”, bármit jelentsen is ez a szóvirág, mert ezek a frázisok hiába hivatkoznak Bibó Istvánra, inkább Rákosi Mátyás gondolkozására emlékeztetnek.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS