Uniós jogszabályba ütközik a szlovák kárpótlási törvény, de Pozsony megregulázását megfúrta az Európai Bizottság

Diszkriminálta a kitelepített magyarokat és leszármazottaikat a 2003-as szlovák kárpótlási törvény, és ezt már az Európai Bizottság is elismerte. Szlovákia elszámította magát az időzítéssel, az Európai Bizottság viszont nem szívesen megy bele a kényes kérdésbe, ezért inkább kifogásokat keres, hogy miért nem kell betartatnia a saját demokratikus alapszabályait. A PestiSrácok.hu által megszólaltatott szakértők szerint kénytelenek vagyunk belemenni a bizottság játszmájába, és annyi érintettet kell találni, amennyit már nem hagyhat figyelmen kívül az európai jogállamiság legfőbb őre.

Szlovákia mindmáig tabuként kezeli a magyarok második világháború utáni kisemmizését, és nem nézett szembe az 1945-48 között tőlük kisajátított vagyon rablott mivoltával. A rendszerváltás utáni szlovák kárpótlási törvények ezért csak az 1948. február 25-i kommunista hatalomátvétel után elkobzott vagyonért kárpótolták az érintetteket. A csehszlovák-magyar lakosságcsere azonban egészen 1948 decemberéig zajlott, tehát az utolsó hónapjai már egybeestek a kommunista Csehszlovákiával, Szlovákiának ezért kárpótolnia kellett volna azokat a kitelepített magyarokat is, akiket ez idő alatt fosztottak meg a földjüktől. A szlovák parlament ezt úgy küszöbölte ki, hogy a kárpótlási jogot a szlovák állampolgárokra, illetve az országban állandó lakcímmel rendelkezőkre szűkítette. Csakhogy porszem került a felelősségkerülő gépezetbe: a termőföldekre és erdőkre vonatkozó 503/2003 sz. kárpótlási törvény hatályossága 2004 végéig tartott, miközben Szlovákia 2004. május 1-től már az Európai Unió tagállama volt. Márpedig a többi uniós állampolgár kizárása a kárpótlásból az egyik legfontosabb uniós alapelvnek, a tőke szabad áramlásának megsértése volt.

Csehszlovákiában teljes kisemmizés és jogfosztás várt a magyarokra a második világháború után. Az ország bármilyen eszközzel meg akart szabadulni tőlük, ezért a Magyarországon élő szlovákokra akarta elcserélni őket. Akiken nem tudtak túladni a lakosságcserével, azokat elűzték, vagy éppen 71 évvel ezelőtt tízezrével hurcolták el csehországi kényszermunkára a kegyetlen téli fagyban, illetve arra kényszerítették, hogy szlováknak vallják magukat. A lakosságcserével aztán 90 ezer magyart telepítettek ki felvidéki otthonából, és 73 ezer szlovák költözött át önkéntesen Magyarországról Csehszlovákiába, miközben a kitelepített magyarok jóval nagyobb ingatlanvagyont hagytak maguk után, mint az áttelepülő szlovákok.

Európai bizottsági demokráciafelfogás

Szlovákiai magyar képviselők már többször az Európai Bizottsághoz fordultak ez ügyben, de az EU csúcsszerve feltehetően fontosabb dolgokkal volt elfoglalva, ugyanis sokáig válaszra sem méltatta ezeket a megkereséseket. Végül a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának EP-képviselője, Csáky Pál kapott választ nemrég. Eszerint az Európai Bizottság írásban elismerte, hogy a szlovák kárpótlási törvény EU-s alapelvet sértett, mégsem kíván foglalkozni ezzel, mert a szlovák hatóságok közlése szerint nagyon kevés embert érinthet a kérdés, így nincs bizonyíték arra, hogy lényeges hatással lenne a belső piac működésére. Arra még visszatérünk, hogy mennyi embert érinthet, az viszont figyelemre méltó, hogy a tagállamok demokráciaszintjére oly érzékeny Európai Bizottság milyen rugalmas tud lenni a saját demokratikus alapelveivel kapcsolatban.

Az uniós jogsértést a tagállamok nem igazolhatják azzal, hogy egy jogszabályt nem alkalmaznak vagy az kevés személyt érint. Emellett a bizottságnak azért van egy bizonyos diszkrecionális jogköre, mérlegelheti, hogy indít-e jogsértési eljárás bizonyos ügyekben

– nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak Csáky Pál, hozzátéve, hogy minél több embert érint az uniós jog tagállami megsértése, annál nehezebb lesz megindokolnia az Európai Bizottságnak, miért nem indít eljárást.

Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja EP-képviselője (fotó: korkep.sk)

Mennyi érintettnél kezd el működni a demokrácia?

A nagyon kevés érintettre hivatkozó bizottsági kifogással kapcsolatban megkérdeztük Nagy Dávid kisebbségi jogokkal foglalkozó jogászt, a felvidéki Via Nova polgári egyesület alelnökét, hogy akkor most a létszám vagy az elvek fontosak az EU-nak.

Is-is – hangzott a válasz. – Az elvek és a létszám is számít, azonban konkrét számokról nem beszélnek, és sehol nincs is lefektetve, hogy mennyi ember kell az elvek működéséhez.

Első feladat tehát a jogsértés elismertetése lenne az uniós intézményekkel. Nagy Dávid szerint érdemes lenne az Európai Bizottság előtt bebizonyítani, hogy jelenleg is százával, vagy akár ezrével élhetnek olyanok Magyarországon vagy Nyugat-Európában, akiket – illetve akiknek a felmenőit – már a kommunista Csehszlovákia forgatta ki a vagyonukból, a szlovák törvényhozás viszont kizárta őket a kárpótlásból. Ha az uniós jogot sértő helyzetre derül fény, azt a szabály szerint ugyanis ki kell küszöbölni.

Úgy gondolom, ha 500-1000 ember jelentkezne, az már mérvadó lenne. Ha az Európai Bizottság elfogadná az indítványt, akkor a törvényt úgy kéne módosítania a szlovák parlamentnek, hogy az kiterjedjen azokra a mostani magyar és más EU-s állampolgárokra is, akiket, vagy akiknek az őseit 1948. február 25. után kitelepítették Csehszlovákiából, és elkobozták a földjüket

– vélekedik a felvidéki jogi szakértő.

Nagy Dávid, a Via Nova alelnöke (fotó: facebook.com/Nagy Dávid)

Azt is elmondta, hogy ha az egykor elkobzott termőföld vagy erdő ma is megvan, akkor kártérítési esetben azt adják vissza, ha viszont már nincs meg, mert például beépítették, akkor másik állami földterületet, esetleg pénzbeli kártérítést adnak helyette.

Akár több ezren lehetnek, de nem tudnak róla

A budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet Csáky Pállal közösen dolgozik az ügyön. Csóti György, az intézet igazgatója elmondta, hogy próbálják felkutatni a kárpótlásból a szlovák törvényhozás által jogsértő módon kizártakat, és felhívással is fordultak az érintettekhez, hogy jelentkezzenek. Ezt a kitöltött formanyomtatvány elküldésével ([email protected]) és telefonon (+36/1/798 6530) is megtehetik. A jelentkezők száma lassan növekszik, de még nem érte el a százat sem, pedig komoly tétje van a dolognak. Feltehetően sokan nem is tudnak a lehetőségről.

2004 óta eltelt több mint egy évtized, és maga a kárpótlások lehetősége kevésbé van már jelen a köztudatban. A budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet ezzel kapcsolatban jogtörténészeket kért fel arra, hogy kutatásaikkal határozzák meg az érintettek számát

– árulta el Csáky Pál.

Eduard Beneš elnök (balra) rendeletei alapján magyarok tömegeit fosztották meg az állampolgárságuktól, földjüktől és vagyonuktól a második világháború utáni Csehszlovákiában. Összesen 100 ezernél több magyart erőszakkal ki is telepítettek Magyarországra. (fotó: felvidek.ma)

A korszak fő szaktekintélyének számító történész, Vadkerty Katalin kutatásai szerint, a törvény hatályossága alá eső időszakban mintegy 13500 magyart telepítettek ki Csehszlovákiából. Egyelőre nem tudni, hogy közülük mennyien rendelkeztek földbirtokkal, és ez összesen mekkora birtoktestet jelent. Talán ezrek nincsenek tisztában vele Magyarországon és Nyugat-Európában, hogy felvidéki származásúként termőföld- vagy pénzkárpótlásra lehetnének jogosultak Szlovákiában.