Eddig még a háborúzó felek is óvatosak voltak az energiainfrastruktúra megsemmisítésével, még a közvetlen hadműveleti területeken is. A zaporizzsjai atomerőmű körüli katonai akciók és az azt érő támadások célja is csak egymás és Európa fenyegetését szolgálták, nem az erőmű végleges lerombolását. A világ, pontosabban a nyugat, ki tudja, miért, ebben az esetben simán elsiklott azon korábban nagyon hangoztatott elve fölött, hogy az atomlétesítmények megtámadása nukleáris terrorizmusnak, szélsőséges esetben az atomfegyver első alkalmazásának minősül.
Máig nem tudjuk, ki és milyen célból lőtte heteken át napi rendszerességgel az oroszok által megszállt atomerőművet, csak az a biztos, hogy nem az ukránok. Lehet nevetni. A zaporizzsjai atomerőmű lekerült az újságok címlapjáról: vagy már szétlőtték azt, amit akartak, vagy már elérték a lövöldözéssel, amit akartak, vagy valami miatt már nem lényeges, hogy lőnek egy atomerőművet. Másfelé fúj a szél talán.
Ezek után tulajdonképpen egészen kicsike terrorizmusnak tűnik az Északi Áramlat–1 és 2 megtámadása, valahol a tenger alatt. Mondjuk komoly technika és hozzáértés kell hozzá, mert ez nem sima hobbibúvár meló, az tuti. Sosem fogjuk megtudni, hogy ki csinálta, csak az a biztos, hogy nem az amerikaiak meg nem a nemzetközi haladó hálózatok csinálták. Ne röhögj, mert elvisznek! Természetesen az oroszok voltak. Nekik ugyanis nem elemi érdekük, hogy megmaradjon az az ütőkártyájuk, miszerint a béke kitörése esetén tudjanak szállítani gázt Európába. Esetleg cserébe a békéért, ahogy most állnak a fronton. Nem, ezek annyira ostobák és főleg gonoszak, hogy felrobbantják a saját fegyvereiket. Energiacégek sem csinálhatták, hiszen a hírre rögtön elkezdett felmenni a gáz ára. Ne röhögj, mondom, mert baleset fog érni, mint random putyinista orosz oligarchát ablakpucolás közben.
Csak két dolog biztos: valakik mindent megtesznek az Európa és Oroszország közötti energetikai kapcsolatok megszakítása érdekében. És az oroszok azok. Gáz- és olajvezetékeket eddig mindenféle iszlám szélsőségesek robbantgattak általában valami sivatagban, általában megbízásból. Hát végül is várható volt, hogy az iszlamisták is megszerzik valahogy a vízi jártasságit, elvergődnek valahogy a Balti-tengerig, aztán bumm. Az oroszok megbízásából természetesen. Olyan háborúban vagyunk, amely aggasztó mértékben terjeszkedik. Akárki is csinálta ezt, ez nem terrorizmus, hanem tulajdonképpen a háború kiterjesztése a Balti-tengerre. Amiatt sem aggódott senki, hogy a Fekete-tengeren mindenféle aknák sodródnak. Ahogy az is csak elszigetelt esemény volt (a haladók kedvenc szava), hogy Azerbajdzsán megtámadta Örményországot, felrúgva a tűzszünetet. Egy szép napon arra fogunk ébredni, hogy minden műveleti területen egyszerre kezdenek el lőni és hirtelen a kis helyi háborúk összeérnek majd.
Az eurázsiai gazdasági térség eddig politikai stabilizáló szerepet játszott a számtalan érdek által szabdalt, százas nagyságrendű etnikai és határkonfliktussal terhelt térségben. Európa orosz energiafüggősége az egyik legfontosabb stabilizáló tényező volt: nagyvállalatok, bankok és oligarchák ezreinek volt érdeke – nem beszélve a politikai elitekről –, hogy ez az ellátási háló ne rezdüljön meg túlságosan. Amikor az amerikaiak elkezdtek terjeszkedni Ukrajnában, nyilvánvalóan az orosz érdekszférában, a szokásos hibáikat követték el, nem számoltak a hosszú távú következményekkel, az oroszok érzékenységével és azzal, hogy a keletkező problémák kezelésére nem lesznek meg az eszközeik.
A nagyságrendi eltérések miatt, amelyek a mennyiségekben és az árakban jelentkeznek, Európa teljes, Oroszországtól való gazdasági elszakítása után nem marad vissza egy olyan fizetőképes Európa, amely az amerikaiaknak kiszolgáltatott, de stabil piacként funkcionálhatna. Az európai embernek nem iPhone-ra lesz szüksége, hanem munkára meg kajára. Az Európa határán kiélesedő mindenféle konfliktusok kezelésére pedig senkinek nem lesz katonája. Államok fognak felbomlani olyan vidékeken, millió négyzetkilométereken, ahol eddig valamelyik birodalom – az orosz vagy a török, vagy az amerikai – tartott rendet a történelemben. Ha valaki nem emlékezne, 1945 után az amerikaiak nem voltak képesek átvenni a brit birodalom (és a franciák) örökét, és ugyanígy vallottak kudarcot 1990 után a Szovjetunió romjainak kezelésével. A hidegháború – persze a maga gazdasági és politikai szintjén – stabilizált, az utána következő béke jelenleg stabilitás szempontjából teljes kudarc.
Az új “ellátási láncok” (már ha van kit ellátni és van mivel ellátni) születésének neve először káosz, utána meg háború. És csak nagyon hosszú évek múltán lesz a neve béke.
A háború következtében a legalább gazdaságilag erős Európa stabilizáló ereje szűnik meg éppen. Amikor az Északi Áramlat vezetékeit támadja valaki, azt annak a tudatában teszi, hogy rövid távon nagyot kaszálhat vele, de tökéletesen hidegen hagyja az, hogy mi lesz télen Európában. Európa könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy pár éves távlatban nem is tud majd azért a gázért fizetni, amit egyáltalán megkaphatna. Az amerikai és az európai progresszív politikai és ideológiai elit abban a hitben él, hogy az európai, a nyugat-európai társadalmak stabilak maradnak energia híján, 40–50 százalékkal kisebb életszínvonal mellett is. Mi tudjuk, hogy nem maradnak azok. Aki az Északi Áramlat elleni támadás megrendelője, az gazdasági káoszt és nyomort akar Európában a télre. Nem elfoglalni akar minket, még csak nem is legyőzni, hanem keresni akar rengeteget, mielőtt kinyírna bennünket.
A teljesen inkompetens nyugati politikai elitek nem veszik észre, hogy mire használja őket a háborún gazdagodó, a hosszú távú következmények belátásához hozzájuk hasonlóan buta nyerészkedő gazdasági elit.
Senki nem akar káoszt és dezintegrációt, de a nyerészkedésre optimalizált pénzügyi rendszer, a számtalan érdekcsoport és az ideológiailag is hülye nyugati politikai fősodor egyszerre tesz meg mindent ezért. Egyik sem lát ki a saját buborékjából.
A várható méretű káosz senkinek sem, még az oroszoknak, a kínaiaknak és amerikaiaknak sem érdeke. Az Északi Áramlat támadói a káosz katonái, akik abban a világban akarják elmulatni a bűn zsoldját, amelyet éppen elpusztítanak, miközben ez a lehetőség az eszükbe sem jut.
Vezető kép: Gerhard Schröder volt német kancellár, az Északi Áramlat gázvezetéket üzemeltető North Stream részvénytársaság igazgatótanácsának elnöke beszél az első vezetékpár második vezetékének ünnepélyes üzembe helyezésén az oroszországi Szentpétervártól mintegy 170 km-re északnyugatra húzódó Portovaja-öbölben, Viborg közelében működő kompresszorállomáson 2012. október 8-án. Fotó: MTI/EPA
Facebook
Twitter
YouTube
RSS