Utópia vagy valóság? – Dobrev Klára és Orbán Balázs vitázott Európa jövőjéről
A két, egymással homlokegyenest szemben álló tartalmú Európa-kép lejött az óriásplakátokról megvívni, hogy kiderüljön, melyik az, ami a valódi problémákra valódi megoldásokat ajánl, és melyik a jól hangzó, de üres, utópisztikus vágyálmok csokra. Az eszményi, egyesült Európát Dobrev Klára, a baloldal új üstököse, új reménye és legújabb messiása, a status quót az alapszerződések bajnokaként pedig Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára képviselte a Méltányosság Politikai Elemzőközpont szervezte vitaesten.
Orbán Balázs van annyira régi ismerősünk, hogy a Magyarország európai politikájáért felelős minisztériumi államtitkárként se tudjon minket meglepni semmivel. A vitában felkészülten és a régi MDF-es igazikonzervatívok elismerő csettintését kiérdemlő higgadtsággal képviselte a politikai realitást, míg Dobrev Klára az ellenzék minden felelőtlenségével felvértezve dünnyögte az új mesét, az internacionalista liberalizmusét. De „új” politikai szereplőként is érdekesebb Dobrev Klára személyiségrajza, ami a kampányok biztonsági buborékvilága után végre elérhetővé és éles vitahelyzetben is megtekinthetővé vált. El kell ismerjük, működik a férje által kitalált, közéleti közelmúltunkból talán legjobban Lendvai Ildikóra emlékeztető karaktere, hiszen az elképesztő intellektuális felszínességet és a hibátlanul bemagolt euroblablát ügyesen csomagolta be az értünk aggódó, napközis óvónő szerepébe, aki kedvesen, de mégis erélyesen beszél le a fikaevésről, ám csak azért, hogy később addig terrorizáljon, amíg el nem fogy a tökfőzelék is.
A meglepetés
A közhelyes tanmesék formájában előadott európai ábrándok között fél pillanatra hirtelen őszinte és önmaga lett Dobrev Klára.
Az ellenzék vezérének felesége egyszer csak nekiállt hiányolni magát a magyar kormányzatból: felháborodott hangszínben kérte számon Orbán Balázson a háttéralkukat, a titkos megegyezéseket, a nyilvánosság elől elrejtett megállapodásokat és legfőképpen azt, hogy az ő elképesztő tudását és szakértelmét nem kívánja igénybe venni a magyar állam. Dobrev politikai szocializációja láthatóan abból a korból származik, amiben mindig az élcsapat kormányoz, függetlenül attól, hogy a nép mit akar, és ez tényleg közelebb vitt a Demokratikus Koalíció Európa-képéhez, mint a féktelen nyáladzás a tagállami hatásköröket Brüsszelbe telepíteni kívánó kék zászlós utópiára.