A fegyverek visszanéznek

Zilahy Lajos – a kommunizmus alatt hosszú ideig indexen voltak könyvei – regényében érződik a második világháború közelsége, az, hogy egy eddiginél is mindennél nagyobb világégés következik. A főhős ekkor döbben rá, hogy fegyvereivel egy bizonyos ország elpusztíthatja Európát és ezt csak akkor lehet megakadályozni, ha elárulja másoknak a találmányát, a hadititkot. Balder, a fegyvergyáros így moralizál: ,,…Európa nem maradhat fegyver nélkül… ehhez mindenesetre emberek, világosabban szólva árulók kellenek. Árulók. Mi ellen? El kell árulniuk a hazát, egy másik, egy nagyobb, egy magasabb rendű haza: Európa érdekében... El lehet képzelni, hogy az európai haza fogalma több legyen az emberek lelkében, mint a saját hazájuk? Én azt mondom: igen. Mélységes meggyőződésem, hogy az európai testvériség gondolatának hívei óriási, fölényes többségben vannak.”

Zilahy, akkor még nem tudhatta, vagy nem akarta tudni, hogy a XX. század Európa vezető hatalmai semmiben sem különböztek egymástól, maximum az ideológiai különbözőségek választották el őket egymástól. A bolsevistákat, kommunistákat (szovjetek), a nácikat (németek) egy kutyának tartották, mindketten nagyobb hatalmat akartak, félvilágnyi megnövelt területekkel. A gyarmatbirodalmak urai, a franciáktól az angolokig szintén a hatalom mániákusai voltak úgy, hogy befolyási övezeteiket szintén tovább akarták növelni.

Így a regény főszereplője Balder, rosszul mérte fel a helyzetet, a jövőt. Az európai testvériség csak egy álom volt. Baldernek nem volt érdemes elárulni a hazáját Európáért. Mert Európa, akárcsak a második világháború végén, mint a XXI. században is rendre elárulja, magára hagyja az Európát alkotó nemzeteit. Főként ez érvényes Európa középkeleti részeire.

A regényben végül a különböző szerelmi szálak forgatagában a fegyvergyárosban a humanizmus kezd felülkerekedni a békéért kezd harcolni, de a saját fegyverei ellene fordulnak. Sőt, a hadititkok tovább adásáért a hadbíróság halálra ítéli és saját fegyvereivel kivégzik. Utolsó pillanataiban ez fut végig az agyában: 

Ez a regény moralista-pacifista-humanista alkotás, Zilahy Lajos talán legigényesebb írói vállalkozása. Mint minden mű, ez is üzenni akart. Békét és ne háborút! Akkor 1936-ban süket fülekre talált, Európában mindenki harcolni, gyilkolni akart, kivéve a magyarokat, akik már az első világháború után a megsemmisülés szélére kerültek. Európa ismét próbálkozik, nem tanult a XX. század véres történelméből. Megunta a nyolcvan év óta tartó békét, fejlődést, gyarapodást, nyugalmat. Amikor a NATO és az Európai Unió tagjai lettünk – immár 27-en –, úgy látszott, hogy ez a közös védernyő elutasít minden erőszakot és nem hagyja, hogy a több mint kétezer éves keresztény kultúrát, civilizációt bárki is szétverje, felrobbantsa. Tévedtünk. Európa elitje – talán nem is elit – önmagát zabálja fel. Ismét ,,ordas eszmék” hálózzák be Európát. ,, Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete”, ahogy Marx és Engels fogalmazta. Csak most nem a kommunizmus, a fasizmus, a nácizmus rettenetes eszméi fenyegetnek bennünket, hanem egy még pusztítóbb eszme, a háttér,-magán pénzhatalom globalizmus örülete, a woke, a genderizmus, az lmbtq, a drog, a kábítószer szabadságát követelő aberrált eszmék.

Itt tartunk most 2026 márciusában. Nem mindig vagyunk szerencsések ezzel a márciussal. Nyolcvankét évvel ezelőtt, 1944. március 19-én a német megszállással sodródtunk bele végképpen a második világháborúba, addig a magyarországi vezető réteg, Horthy Miklóssal az élen távol, az országon kívül tudta tartani a háború jeges leheletét. A nácik bevonulásáig Európában Magyarország a béke szigete volt. De az USA és a Nyugat-Európai nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország) hűvösen távol tartotta magát a magyar békekísérletektől. Így, elutasításukkal jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy elszabaduljon a náci-nyilas őrület és ahhoz, hogy az Európából idemenekült külföldi százezrek s a magyarok, saját országukban üldözöttekké váljanak.

Hovatovább Magyarország ismét a béke szigetévé válik, mert itt nem kell félnie senkinek a vallása miatt, mert keresztény vagy zsidó, nem kerül börtönbe senki vagy munkanélküliként az utcára, aki nem progresszív gondolkodású és nyíltan hangoztatja véleményét. Sőt biztonságban érezheti magát bárki este is Magyarország, a főváros, Budapest utcáin, mert nincs erőszakoskodó migráns, de senkinek sem kell félnie attól, hogy a háborúba küldjék fiataljaikat a mészárszékre. Ezt a békét, nyugalmat, szociális gyarapodást akarja szétverni a felelőtlen, antihumánus európai uniós elit – már mondtam, hogy nem elit: söpredék –, Európa még békét őrző országaiban. Magyarország, mint demokratikus jogállam megint az élére állt a béke, a keresztény, konzervatív, nemzetállami európai értékek megőrzéséért. A normalitásnak is óriási a tábora a világban. Nem véletlenek Magyarország erőfeszítései a CPAC Hungary, az európai patrióta mozgalom létrehozásával, a budapesti Patrióta Nagygyűlés (Patrióták Európáért) megrendezésével, hogy az esztelen fegyverkezést, a sok ezer milliárd euróba kerülő ukrán háborút, a fronton a gyilkolást – négy év alatt csaknem két millió ember halt meg az ukrán-orosz fronton – megfékezze, beszüntesse. Magyarország ma Európában a békepártiak bástyája. Ez nem dőlhet le április 12-én. Igen, hol van az az európai testvériség, amit Zilahy Lajos magyar író gykor megálmodott? Azok az európai vezetők, akik támogatják a tömeges migrációval az európai civilizáció, a kereszténység megszűnését, s azok az európai vezetők – Ursula von der Leyen, António Costa, Manfréd Weber, Friedrich Merz, Emmanuel Macron, Keir Starmer stb. – akik tovább is háborúzni akarnak, akik számolatlanul küldik a legkorszerűbb fegyvereket Ukrajnába, hogy újabb százezrek haljanak meg, kockáztatva a harmadik világháború kirobbanását, nos azoknak is számolniuk kell azzal, hogy a fegyverek egyszer rájuk és családjaikra is visszanézhetnek.