A Bem téri gyülekező után, némi attraktív vonulást követően a Széna téren gyűltek össze azok, akik október 23-án Magyar Pétert akarták látni. A helyszínek és a vonulás optimális távjának kiszámításában a Tisza Párt már most előrébb tart, mint az eggyel és a kettővel korábbi messiások szurkolói klubjai; elég itt talán a Momentum Mozgalmat megemlíteni, akik szerint jó ötlet volt megjárni a Kossuth tér – Kunigunda utca távot – oda és vissza. Ráadásul a Tisza törzsbázisának is kedves, ha nem kell túlságosan eltávolodni a budai hegyektől. Az előjelek kedvezőek, indulhat a közvetítésünk.
Négy óra után nem sokkal majdnem beindultak az események. Magyar Péter meggyújtotta a forradalom lángját, amit tegnap már meggyújtott egyszer, miközben az East nevű progresszívrock-zenekar Európa ‘56-os hallgatását is elítélő dala szólt a háttérben. Csak nehogy Manfred és Ursula rákérdezzen erre legközelebb, mert a végén kap egy jogállamisági eljárást a nyakába. Aztán utána várakozó álláspontra helyezkedtek a szervezők, hiszen sokan még a körúton gyalogoltak.
A tömegben feltűnően kevés uniós, de annál több lyukas zászló látható. Máskor egy ilyen élőkép láttán nem egy bőrönd kezdené el csomagolni magát Budapest idegbetegebb részein, de ma ezzel sincs gond. Magyar Péter, ha nem is meggyógyította, de kezelte az antifasizmusnak hazudott hungarofóbiát. Süt a nap, nem zuhog a barna eső a nemzeti színektől.
Míg vártak a későn érkezőkre, izgalmas klipekkel szórakoztatták a már téren lévőket. Bemutatták a jó Orbánt (régi Orbán), a rossz Orbánt (új Orbán) és a legrosszabb Orbánt (Balázs). Sokat tanultak belőle a jelenlévők. Aztán végre, fél 5-kor egy rövid történelmi tablóval és munkavédelmi oktatással (a zászlókat ne lengessék bele a tűzbe!) megindult a buli.
Ujlaki Dénes rövid beszédében arra emlékeztetett, hogy a forradalom 12 napra reményt adott az embereknek. A Katona színésze után történelmi gyorstalpaló következett kivetítőről, majd Rost Andrea énekelt. Hogy, hogy nem, a két szocialista társutas és Aczél-kedvenc Koncz Zsuzsa és Bródy János Ha én rózsa volnék kezdetű dalát adta elő gitárkísérettel. Dal után vers, a két mű között pedig Orbán Balázs fotóját pfujoltatták meg ünnepélyesen az egybegyűltekkel.
GYÜLEKEZNEK A KALAUZHALAK IS
Laptársaink több, vagy párt nélkül maradt, vagy a bejutási küszöb alá zuhant párt ambiciózus tagjait szúrták ki a tömegben. Fekete-Győr Andrást és Tordai Bencét nevesítették is reménykedő várakozóként, akik arra számítanak, valahogy sikerül felkerülni a következő összefogásos listára. Közben Koltai Róbert érdemes művész énekel.
A Tisza Párt rendezvényeit beindító színházi emberek közül Jordán Tamás sem maradhatott ki, aki szintén megosztotta ’56-os emlékeit, azzal aktualizálva, hogy ma is ugyanazt az eufóriát érzi, amit a tömeg Árad a Tisza skandálással hálált meg. A méltatlan közjáték után verset mondott a rendező. A dalok és a versek után a tánc is előkerült, amit a közönség e sorok szerzőjéhez hasonló lelkesedéssel vett tudomásul. Ha Fidel Castronak sikerült volna Pierre Trudeau felesége mellett a ’90-es évek, Geszti Péter vezényelte SZDSZ-es rendezvényeket is megtermékenyítenie, akkor abból pont ugyanaz jött volna létre, mint amit most a Széna téren látunk. A tánc után Nagy Ervin versel a sztárbokszos teljesítményénél sokkal ügyesebben.
HOLISZTIKUS ÉLMÉNY
Nagy Ervin verse után dal következett, ezúttal billentyűvel kísérve. A közönség soraiban közben feltűnt az állva alvás jelensége, amit e sorok szerzője abszolút megértéssel figyelt. Olyan ez, mint katolikusként először szembesülni egy református istentisztelettel. Azt hiszi az ember, hogy lassan vége, pedig még el sem kezdődött igazán. Magyar Péter rendezvényein sem adják olcsón a megváltást, át kell esni a dalok, a versek, a táncok tisztítótüzén, amit újabb dalok, versek és táncok követnek.
VÉGRE KIÁRAD MAGYAR PÉTER IS A SZÍNPADRA
És nemcsak átverés, hanem tényleg. Pedig alig telt el egy óra. Nincs több dal, nincs több tánc, csak Péter, aki nem fél, nem ijed meg a saját ágyékától. Ráadásul a kedvemért Albert Camus-től idézett, nem Petőfitől vagy az Egri csillagokból. 1956-ról megállapította, hogy különböző végzettségű emberek, fővárosiak és vidékiek, idősek és fiatalok, továbbá nők és férfiak harcoltak a szabadságért, akik között voltak orvosok, mérnökök, illetve betanított munkások és egyetemisták a fővárosból és vidékről. Aztán alsópolcos ’56-os toposzok gépies elsorolása közben külügyminisztereknek és politikai igazgatóknak üzent, amiért roppant hálásak voltak az egybegyűltek.
Magyar Péter megállapította azt is, hogy a fideszesek gyávák és rongyok, nem védenék meg az országot, de a többségben bízik – szerinte ahogy ’56-ban a lakosság többsége megvédte az országot, úgy a többség ma is így tenne. Az egészen újszerű történelmi meglátásai után kortárs közhelyeket sorolt a kormány tagjainak bűneiről: kitüntetéseket vettek át az oroszoktól, miközben azok feltörték a külügy szervereit stb.
A kötelező körök között dicséretes részletességgel felsorolta az 56-os forradalom kivégzett hőseit, és csak egyszer tévesztett, Angyal István esetében, aki a Tűzoltó utcai csoportot vezette, nem az Angyal utcait. Ezután rögtön elrontotta az ünnepélyes hangulatot azzal, hogy nekiállt orbánbalázsozni. Mindig nehéz összehozni jelent a múlttal forradalmaink és szabadságharcaink évfordulóin, de egy szintet eddig azért többnyire tartottak. Péternek nem sikerült.
És ha már idáig süllyedt, akkor tartotta is a színvonalat, hamar eljutott odáig, hogy a gazdasági semlegesség 1956 és a Nyugat elárulása, majd végképp elfelejtette a forradalmat, inkább álhíreket és hamis adatokat sorolt a magyar gazdaság és társadalom helyzetéről. Gyakorlatilag felolvasta ugyanazt a gyűjteményt, amivel pár hete Webernek és von der Leyennek kedveskedett Strasbourgban. Bónuszként még az Európai Ügyészséghez is csatlakozni akart a Széna téren, vagyis a címben feltett kérdésemre válaszolt: jó sok szuverenitásról lemondana a brüsszeli gazdik kedvéért, és mindezt nem szégyelli október 23-án előadni, majd magát a forradalom örökösének nevezni. Ilyen az, amikor a pofa nagyobb, mint az összegyűlt tömeg.
És amikor a méla szemlélő azt hinné, ennél undorítóbb már nem lehet, rátért a pénzre: kifejtette, hogy a hálás a rendszerváltó kártyák előfizetőinek, meg azoknak is, akik csak néha engedhetik meg maguknak, hogy támogassák őt. Mert minden rizsszem számít – magyarázta, amiben egyetértünk, csak ennyi művésszel a hátam mögött én óvatosabban fogalmaztam volna.
A végén nem maradt más, mint felszólította az embereket, hogy
Hallgassanak a hazára és szavazzanak a Tiszára,
ami természetesen a régi fideszes kampányszlogen stílustalan lenyúlása. TV2 legyen a talpán, akinek nem jutott volna eszébe egy sokkal frappánsabb rím erre…
Ígéreteket sem mulasztott el tenni. Amellett, hogy megbünteti a NER-es milliárdosokat, minden jó lesz. A rossz dolgok helyett jó dolgok lesznek, majd részletesen felsorolta, hogy mindent is meg fog emelni, kivéve az árakat és az ÁFA-t, mert azt a kettőt csökkenteni fogja azonnal. A felmerült gazdaságpolitikai kérdésre, arra, hogy mindezt
miből,
rögtön meg is felelt magának. Forrást az fog biztosítani erre a rengeteg emelésre, hogy bevezetik az Európai Ügyészséget és a miniszterelnöki ciklusokat kettőben fogja maximalizálni. Ha még hiányozna néhány milliárd, akkor azt az Alaptörvény kiglancolásával fogja előteremteni. A régi MSZP-sek valószínűleg nem ezt értették szakértelem alatt, de nekik már mindegy. A közönség elfogadta a választ.
A roppant méltóságteljes megemlékezés során azt sem mulasztotta el bejelenteni, hogy nemsokára a Tisza Párt honlapján lehet jelentkezni az ország vezetésére. Oda várja az önéletrajzokat és motivációs leveleket azoktól, akik legközelebb pl. jegybankelnökök és közigazgatási államtitkárok szeretnének lenni. Magyar Péter cserébe azt ígérte, hogy a jelentkezőkkel szövetséget fog kötni. Részletezte is, kikkel: jó szerszámos ládával rendelkező orvosokkal, tűzoltókkal és agráripari szakemberekkel (nem biztos, pontosan emlékszem a felsorolásra – a szerk.), de az a lényeg, hogy segítő kezeket nyújtanak majd egymásnak.
2026-ban Magyar Péter megszünteti az ezeréves átkot!!! Komp helyett hídország leszünk!!!!
Végre egy komolyan vehető ígéret. A korábban ezeréves meseországnak hívott Magyarországot a beszéd eme szekvenciájában éppen kompországnak nevezte, ami nem csapódhat ide és oda, ahogy ezer évig. Majd utána előadta a magyar miniszterelnök gondolatait a gazdasági semlegességről sajátként, azzal a kiegészítéssel, hogy ő nem semleges partnere szeretne lenni mindenkinek, hanem barátja. Ilyenkor fel kell tennünk a kérdést ridegen és brutálisan, hogy mitől ennyire hülye ez az ember. Azzal kezdi, hogy Orbán gonosz, mert elárulta a nyugati orientációt, majd Orbán gazdasági semlegességét ajánlja megoldásként, de úgy, hogy nem szenvtelenül kereskedünk egyszerre Oroszországgal és Amerikával, hanem barátian.
18:00 és patikapontosan befejezte. Bár a komp- vs. hídország témáján még hetekig fog csámcsogni az illetékes elmeorvosi bizottság, a tudósító elköszön. Köszönjük a figyelmet!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS