Tegnapelőtt attól volt hangos a sajtó, hogy az abortusztörvény módosítása (az anyának meg kell hallgatnia a magzat szívhangját) ellen zajlott tüntetés Budapesten. A demonstrálók szokásukhoz híven transzparenseket tartottak a kezükben, melyeken olvashattunk alpári, moralizáló és együgyű üzeneteket is. Személyes kedvencem a „my pussy, my rules felirat volt, de a „f@szért turkáltok a méhemben már megint” is elgondolkodtatott. Mégpedig azon, hogy vajon miért nem számít „méhben turkálásnak”, ha menstruációs szabadságot vezetnek be Terézvárosban vagy ha tamponnal pózoló jobbikos képviselő aggódik a menstruációs szegénység miatt. Hiszen ekkor is a női nemiszervünkben megy a politizálás…
Felneveled a gyerekem, ha meghat a szívhangja?
– olvasható az egyik transzparensen, amit egy életunt képet vágó nő tart a demonstráción a kezébe.
Szomorú, hogy ezek szerint őt nem hatná meg, hogy egy – az ő felelőtlen szexuális életének köszönhetően megfogant – életet így eldob, ráadásul egy olyan életet, aminek ő maga az egyik főszereplője. Gondoljunk ugyanis bele, hogy miért szeretik általában a szülők a gyerekeiket, miért akarnak nekik mindent megadni. Azért, mert önmagukat látják az utódban, mert neki egy szebb és jobb életet szánnak, mint amilyen esetleg nekik volt. Ráadásul hatalmas személyiségformáló is egy kisbaba, amiről a PestiSrácok.hu-nak Gyarmati Rita pszichológus beszélt korábban. Az abortusszal viszont a nő bizonyos szempontból saját magát öli meg, egy ilyen beavatkozás során. Értem én, hogy sok nő az anyagiakra fogja, hogy nem tartja meg a gyereket, nincs hol laknia, nincs pénze, de ne gondoljuk, hogy minden abortusz emiatt megy végbe. Vannak nők, akik eleve családanyák, van hol lakni, van egzisztencia csak „becsúszott”, ahogy mondani szokás. Olyan is van, hogy a tiniszerelem bontakozik ki olyannyira, hogy felelőtlenül esnek egymásnak a fiatalok, de itt jegyezném meg, hogy ez nem csak a fiatalokra jellemző. A szexuális élethez tehát mindenki elég érett, a felelős fogamzásgátlásra viszont nem? Sokszor hallottam már a mondást, hogy egy nő két dologért tesz meg mindent: azért, hogy gyereke legyen és azért, hogy ne. Bár szerintem, ha az ember nem akar gyereket, akkor védekezzen, hiszen elég sok módszer áll rendelkezésre. Az egyik legolcsóbb megoldás az óvszer, ami ráadásul a nemi betegségektől is megvéd, az pedig gyenge kifogás, hogy milyen drága. Hajfestékre, csini körmökre, cigire meg sörre érdekes módon mindig van pénz. Ez a tegnapelőtti tüntetőkön is meglátszott.
Ami viszont ennél is jobban meglep, hogy a tüntetők miért nem vonultak utcára akkor, amikor a politika egy másik aspektusban közelített a bugyijuk felé. A menstruációs szegénység például már évek óta uralja a közéletet, textilbetét ötletekkel bombáznak minket évek óta, amit a jobbikos Potocskáné Kőrösi Anita időnként megfejel egy tamponnal pózolos képpel.
A momentum terézvárosi polgármestere pedig nemrég azzal robbantotta fel az internetet, hogy menstruációs szabadságot adna a hivatal azon nő tagjainak, akiknek fájdalmakkal járnak a nehéz napok. Joggal merül fel a kérdés, ha az egyik férfi dolgozó kérne menstruációs szabadságot, vajon megkapná-e? Hiszen az ő elfogadott világukban megeshet, hogy egy férfi aznap nőnek érzi magát, sőt mi több alhasi görcsei vannak.
Összességében tehát méhben turkálásnak számít, ha az állam arra kötelez egy felelőtlen nemi életet élő nőt, hogy hallgassa meg a magzatának az első szívdobbanásait mielőtt egy visszafordíthatatlan, lélekölő döntést hozna, de nem számít méhben turkálásnak, ha évek óta, a nők által takargatni próbált biológiai jelenségről, azaz a menstruációról szólnak a politikai hírek. A magam részéről elmondhatom, nőként engem jobban zavarna, ha a munkatársaim tudnák, hogy miért nem vagyok bent havi egyszer a munkahelyemen, ahogyan az sem tetszik, hogy újabb és újabb hirdetéseket látok arról, hogy milyen terméket használjak, ha nem akarom, hogy véres legyen a bugyim. Abban viszont semmi kivetnivalót nem látok, hogy egy orvos a vizsgálat során részletes felvilágosítást ad arról, hogy épp mi zajlik a testemben. Hiszen tetszik vagy sem, ekkor már egy élet van bennem és ha úgy döntök, hogy nem vállalom, remélhetőleg egy életre megjegyzem, hogyha nem akarok gyereket, legyek előrelátó.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS