Világ épelméjűi egyesüljetek!

Az Orbán Viktor által gründolt új EP-frakció csak lekövette a valóságot, az ideológia lapjárás újraleosztását. Végre nemcsak beszélünk róla, hanem valóban meghaladtuk az elavult jobb-bal ellentétet. És ennek különösen ideje volt a mi posztkommunista térségünkben, ahol a liberálisok üzleti és családi megfontolások miatt rendre a szocialisták mellé sodródtak.

Ha valami időpontot kellene mondani, hogy mikor légiesedtek a hagyományos politikai blokkok közti határvonalak, illetve mikor jelentek meg a társadalmat újraosztó politikai törésvonalak, akkor a 2015-öt, a migrációs válság kezdetét jelölném meg Vágó úrnál. Persze akkor még csak az első fecskék, a korán ébredők, a döntések hosszú távú következményeit felismerők rebbentek odébb a jól megszokott, pihe-puha fészkükből. Például az értelmiség azon, legapróbb része, amelyik nemcsak papíron értelmiségi, nemcsak a könyvespolc előtt influenszerkedik, hanem ezt a pozíciót autonóm módon meg is éli. Nem rest és mer is gondolkodni, az ilyen pedig tényleg ritka madár. Egyáltalán nem a véletlen sodorta össze pár éve egy műsorba a tavalyi év elején elhunyt, régivágású liberális Gerő Andrást, a korábban inkább szociáldemokrata vonalon tapogatózó Pityinger Lászlót és a markánsan katolikus-konzervatív Molnár Attila Károlyt. Be szerettük volna mutatni azt a rendkívüli fejleményt, hogy miközben a világ szabályosan megbolondul, addig három, az ideológia vadászmező igen távoli pontjairól indult, de gondolkodni és önállóan véleményt alkotni képes ember milyen hamar megtalálja a közös nevezőt azokban az ügyekben, amelyek tényleg léteznek, tényleg fontosak és tényleg meghatározzák a jövőnket.

És ez pont ugyanaz az startmező, ahonnan Doktorminiszterelnökúr, illetve cseh és osztrák kollégája kitette az asztalra az új EP-frakció alapját Bécsben: no gender, no migration, no war.

A Patrióták Európáért Szövetség tagjai történelmi lépést tettek a világ ideológiai újrafelosztása érdekében a bécsi koncerten. Megkezdődött a nagy hajsza Európáért, és a patrióták jó lapokkal játszanak. Mindenki előtt nyitva áll az ajtó, bárkit befogadnak a szövetségbe, pusztán két alapvető feltételnek kell megfelelniük a kandidálóknak: ne legyenek elmebetegek, valamint szeressék hazájukat, egyúttal Európa szeretetét hazájuk szeretetén keresztül fogyasszák. A kettő ugyanis csak egyszerre megy. És teljesen mindegy, hogy önmagukat miként identifikálják: lehetnek liberálisok, konzervatívok, szociáldemokraták, ad absurdum zöldek is.

Bontsuk ki a részleteket!

Nem olyan magas ez a belépési küszöb, nem lehetetlen átlépni rajta. A kommunisták persze kiesnek egyből, ők az ideológiát és az utópiát szeretik, mind hazájukat, mind Európát gyűlölik, azt meg szeretnék változtatni, aka. sarkából kifordítani. Hogy ne legyen elmebeteg, annak meg a német zöldek és társutasaik nem felelnek meg (erről Ungár Péter beszámolóit érdemes elolvasni). A Momentum Mozgalom pedig ugyanúgy a hazaszeretet hiánya miatt esik ki olyan lendülettel, ahogy az EP-ből is kizuhantak, mint a kommunisták, csak ők nem ideológiai, hanem a lelkes gyarmati mentalitásuk miatt. Ők csak a tartótisztjük iránt éreznek bármit is.

A no war, no gender, no migration viszont olyan jelmondat, amivel a szociáldemokratáktól kezdve a liberálisokon át a konzervatívokig mindenkinek egyet kell(ene) értenie. Amennyiben épelméjűek.

Hogy miért mond minden épeszű ember nemet a háborúra, az elég egyértelmű: nem akarunk megint belepusztulni egy világháborúba, ami igen gyakori vendég volt a kontinensen a múlt században. Nem véletlenül hazudozták az Európai Unióról is korábban folyamatosan azt, hogy egy békeprojekt. Erre most fogja magát ez a csodálatos békeprojekt, térfelet választ és a háborúzó felek egyikének totális győzelmét kívánja a másik teljes megsemmisítésével együtt. (Ennyi erővel a Harmadik Birodalom is békeprojekt volt és Európa egységét szorgalmazta.) Az meg rézkilincs a bolond háza bejárati ajtaján, hogy egyszerre hangoztatja azt az EP jelenlegi többsége, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetállamok szuverenitását és a nemzetállamok határait, majd gyarmati sorba akarja vetni a felosztott, darabjaira szaggatott Oroszországot. Ők tényleg nem épelméjűek sajnos.

Hogy mindannyian, ideológiai forrásvidéktől függetlenül nemet mondunk a migrációra, abban sincs semmi meglepetés. Európa az európaiaké, nem kérünk a telepesekből, azok költözzenek haza! (Direkt a palesztin-ügy támogatóinak ostobaságát visszhangoztam.) Nem ostoba kantálások szintjén viszont úgy áll a helyzet, hogy a liberálisoknak azért kell elutasítaniuk a tömeges migrációt, mert a jövevények által hozott civilizációs normák és kulturális minták összeférhetetlenek azzal az európai életmóddal, ami feltétele annak, hogy békés demokráciákban éljünk. Megsemmisítik a liberalizmusnak mint eszmerendszernek a legnagyszerűbb termékét, a nemzetállamokat, és ha ez nem lenne elég, olyan vívmányokat is elpusztítanak, mint a nemi egyenlőség, a szexualitás szabad megélése, a vallásszabadság és így tovább. A végtelenségig lehetne sorolni. 

A szociáldemokratáknak azért kell a fentieken túl még elutasítaniuk a tömeges bevándorlást, mert a jövevények tönkreteszik az emberarcú kapitalizmust, a szociális piacgazdaságot, amit Európa fel tudott mutatni versenyképes alternatívaként az amerikai embertelenséggel szemben. Lenyomják a béreket, megdrágítják a lakhatást, emellett a legszegényebbeket szabályos életveszélynek teszik ki. Mert nyilván első körben a peremkerületeket, az olcsó környékeket lepik el a frissen érkezettek, hogy romantikus Mogadishu külsőt varázsoljanak belőle, nem az elit szomszédságába költöznek. Aki nem érti, hogy Magyarországon mi dolga lenne egy épelméjű szociáldemokratának a tömeges migrációval, az vessen egy pillantást korunk proletariátusára, a tercier szektor nincstelenjeire, akik korábban kosztot meg kvártélyt kaptak a pultos, gyros-vagdosó, pizzafutár melójukért cserébe, de a pár ezer, valahogy bejutott migráns és legálisan nálunk tartózkodó vendéghallgató a feléért elvállalva kiszorította őket a munkaerőpiacról. És ezt szorozza meg egymillióval.

A no gender is egy olyan ügy, ami mellé egyaránt felsorakozhat a liberális, a szociáldemokrata és a konzervatív. A liberális azért, mert az egyenlőség a férfiakat és nőket illeti meg, nem a perverzeket, ráadásul a biológiai valóság ideológiai megerőszakolása tudományellenes, évszázadokkal veti vissza a fejlődést. Az LMBTQ ideológiai nyomulása pedig olyan szabadságjogokat csorbít még a tudomány művelésének szabadsága mellett, mint az oktatás szabadsága, a szólás szabadsága, a gondolat szabadsága, a vállalkozás szabadsága stb. Ja, és eldobja a meritokráciát, ami az előbbre jutást az érdemmel kötötte össze, nem pedig a születési előjogokkal (ha elfogadjuk azt a tudománytalan tézist, hogy melegnek születik az ember).

A szociáldemokratáknak szintén nincs választásuk az ügyben, hiszen az ő felfogásuk szerint a társadalmat osztályok alkotják, nem pedig szexualitásuk szerint elkülönült, egymással harcoló csoportok. És nem a szeretetet meg a társadalmi elismertséget szeretnék újraelosztani, hanem a felhalmozott vagyont. Persze itt nem érdemes majd elmerülni a részletekben, mert könnyen összeveszhet a konzervatív a szociáldemokratával, a liberális meg mindenkivel. Maradjunk annyiban, hogy no gender!

Ha pedig a 21. század első felét meghatározó három nagy törésvonal egy politikai közösségbe sodorta az elmúlt két évszázad három legnagyobb eszmei irányzatát, akkor nem árt, ha azok egy frakciót is alkotnak az EP-ben. Igazából ezt nevezik Néppártnak, csak azt lenyúlták a globalisták. Vagyis a Néppártot nyúlták le a globalisták.

Szóval eljutottunk odáig, hogy kimondhatjuk: világ épelméjűi egyesüljetek!