Pesti Srácok

Bárkivel leülök beszélgetni

Bárkivel leülök beszélgetni

Van a baloldali véleményformálóknak egy furcsa tulajdonságuk: felettébb imádnak a saját maguk által emelt, s mindmáig egyre magasabbra ácsolt piedesztálról lefelé szólongatva olyan ex cathedra kijelentéseket tenni, amelyeknek az ég egyadta világon semmi valóságalapjuk sincs. Így jártam legutóbb Dr. Bősz Anettel.

***

Képviselő asszonnyal egy Facebook kommentcsata alkalmával kezdtünk volna vitázni, azonban az írott forma, valamint az a tény, hogy mindez az ő közszereplői oldalán történt, erősen meghatározta a beszélgetés menetét. Én ugyanis írtam egy rövid kis fricskát, mire ő egy csehovi monodrámával válaszolt. Közlendője semmi különöset, semmi szokatlant nem tartalmazott, csupán a baloldal által leggyakrabban pufogtatott populizmusokat, élükön természetesen a NER mindenhatóságával, illetve az Alaptörvény illegitim voltával. Előbbit jó ideje ignorálni szoktam, míg utóbbi kapcsán minden alkalommal eszembe jut, hogy amikor Orbán Viktor beszélt arról az illiberális demokráciáról, ami egy olyasfajta kevert államforma, amiben a demokrácia szabályai mellett a legfőbb hangsúlyt a szuverén nemzetállami berendezkedés kapja, az ellenzék egyöntetűen hörrent fel, mintha csak a miniszterelnök valamiféle blaszfémiát követett volna el az európai értékekkel szemben. Ám amikor saját Alaptörvényünket említik, gondolkodás nélkül használják rá az illegitim jelzőt, annak ellenére, hogy legutóbbi esküjüket pont erre tették.

***

PestiSracok facebook image

Nyilván Bősz Anett mondandójának velejét az a kijelentésnek álcázott hamis állítás adta, hogy a Fidesz-KDNP törvényellenesen cselekedett, amikor az alkotmányt megváltoztatta. Ezzel csupán az a baj, hogy a régi alkotmány feketén-fehéren felsorolta a kétharmados felhatalmazással megtehető módosítások listáját. És bizony, a kétharmados népfelhatalmazás lehetőséget teremtett az alkotmány-módosításra a kormányzó pártszövetségnek, mint ahogyan a képviselők létszámának csökkentésére, vagy a választókerületek átrendezésére is. Ezek törvényességéhez nem férhet kétség. Mert amennyiben az Alaptörvény ratifikálása alkotmányjogilag aggályos lett volna, az ENSZ tagállamai, valamint az Európai Unió tagországai kiadtak volna egy-egy olyan dekrétumot, amely kilátásba helyezi Magyarország tagságának felfüggesztését mind az ENSZ-ben, mint az EU-ban, egészen addig, amíg az alkotmányos rend helyre nem áll hazánkban. Ehhez képest megalakultak aV4-ek, szomszédaink többségével a vártnál is jobb kapcsolatot építettünk ki, kisebbik részükkel pedig sikerült elérnünk egy olyan status quot, ami, ha nem is baráti, de a kölcsönös tisztelet elvére épül. Igaz, Ukrajna és Románia rendre kerékkötői a jó kapcsolatok elmélyítésének, de ez régótra fennálló anomália. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy hazánk NATO-tagsága sem lett felfüggesztve, mi több, a költségvetésből hadifejlesztésre előírt kvótát is teljesítettük, amit bizony nem minden NATO-tagállam mondhat el magáról.

***

A fentiek okán azt tudtam tanácsolni Dr. Bősz Anettnek, amit egyébiránt minden ellenzéki véleményformáló felé fenntartok: bármikor, bárkivel leülök egy beszélgetésre, akár négyszemközt egy kávé mellett, akár kamerák előtt, közönség jelenlétében. Feltéve, de nem megengedve, hogy a mára sajnos tragikussá vált politikai diskurzus ellenpontjaként az egymás iránti kölcsönös tisztelet domináljon. Ez azonban szinte teljesíthetetlen feladat, még ha szívesen ki is próbálnám. Jelen állapotok közepette nem tartom valószínűnek, hogy egy nyilvános beszélgetés alatt együttesen kerülni tudjuk azokat a sértés-sablonokat, amelyek a rendszerváltástól egészen napjainkig egyre mélyebben nyomták rá bélyegüket a közbeszédre. No, de hátha mi lennénk az elsők! Egy próbát mindenképp megér. De úgy, és csakis úgy, ha ez a bizonyos beszélgetés valóban beszélgetéssé válik, nem pedig azzá a vitának csúfolt borzalommá, amiben a felek meg sem hallgatják egymás érveit, hanem végig arra a pillanatra várnak, amikor végre ők kapnak szót, s ők mondhatják el az unásig hallott sémákat. Ehhez hasonló próbálkozásom legutóbb a Mika Tivadar Mulatóban lett volna három évvel ezelőtt Puzsér Róberttel, ám ő az utolsó pillanatban bátran, nyúl módra megfutott. Azóta is várom, hogy akad egy olyan, Puzsérnál sokkal bátrabb ellenzéki, aki vállalni meri, hogy se nem földbe döngölő, se nem kollaboráló céllal ül le velem, másként gondolkodóval, hanem egész egyszerűen annak az őszinte szándékával, hogy megértse érveimet. Cserébe ugyanezt tudom ígérni. Sőt még akár azt is, hogy felajánlom: felejtsük el egymás korábbi sarkos kijelentéseit, és induljunk tiszta lappal!

***

Ez a platform senkit se tévesszen meg! Bár a Pesti Srácok rendre lakájmédiának van beállítva az ellenzéki oldalon, mégis pont e helyt számos olyan írást jelentettem már meg, ami kiváltotta a főszerkesztő vagy a belső munkatársak nemtetszését. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a bizonyos nemtetszések csakis véleménykülönbséget jelentettek, nem pedig valamiféle nyomásgyakorlást, tehát soha, egyetlen írásomat sem kellett felsőbb utasításra a blogomról eltávolítanom. Ahogyan például soha, egyetlen írásomat sem kell megjelenés előtt szerkesztésre elküldenem. Mindezeket azért tartottam fontosnak elmondani, mert az általam élvezett írói szabadság azt is lehetővé teszi a számomra, hogy kijelentsem: ez a bizonyos jövőbeni beszélgetés bármely ellenzéki szónokkal ne a PS égisze alatt történjen, hanem mindkét oldal minden médiumától ugyanakkora távolságot tartva!

() VBT ()

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)