Nem a fiatalok a hibásak, hanem mi
Azt hiszem, kicsit túlnőttük a saját korunkat. Illetve inkább az idő gyorsult fel végzetesen, s nem csak felettünk, negyvenesek és ötvenpluszosok felett, hanem bizony már a harmincasok felett is. Ez önmagában még nem lenne baj. Csakhogy a legújabb generáció életét pont, hogy mi szabályozzuk.
***
Mindig így volt, s mindig így is lesz - mondhatná erre bárki. Apáink, nagyapáink idejében még a táskarádió utcán bömböltetése, és a kalap nélküli fiatalok pomádézott haja verte ki a biztosítékot. Ma meg már? Jön a biciklisávban 70-nel az e-rolleres, egyik kezével a kormányt fogja, másikkal szelfivideóz, szájában pedig ott lóg az elmaradhatatlan manórudacska. Ez így kábé mindaz, amire közlekedés-rendészeti és NAV-os szempontból azonnali kommandó-kirendeléssel jár. És akkor szépen mindenki büntet, szankcionál, így próbálva meg legyőzni a legyőzhetetlent. Tudjuk, mi lesz a vége. Az amerikai szesztilalom idején sosem látott mértékű szeszfogyasztás vette kezdetét, s az addig kispályásnak számító gengszterek 1920 és 1933 között annyi pénzt szereztek, hogy az alsó néprétegből rögtön a felső tízezer felső két százalékába kerültek. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kellene küzdeni a súlyosan egészségkárosító hatású illegális szerek ellen, vagy ne kéne a fejére koppintani annak, aki a megengedett 25 km/h-s sebesség háromszorosával teper a bringasávban. Csakhogy azt a felgyorsult világot, ami a gyorsnál is gyorsabb információáramlás mellett ugyanezt követeli meg az élet minden területén, mi teremtettük. Szóval, ha azt mondjuk az alkoholra, hogy kapudrog, akkor annak a nemzedéknek, amelyik most éli vadulós korszakát, mi voltunk a kapudrogja. Magánvéleményem például, hogy az Elf Barban, ami máshol engedélyezett és legálisan forgalmazható/fogyasztható, nehezen hihetően van több egészségkárosító borzadalom, mint például az átkosban a Likőripari Vállalat cseresznye pálinkájában vagy rumpuncsában. Aztán itt vagyunk. Tovább megyek! Egészen biztos vagyok abban, hogy a gyorséttermek élelmiszereiben több egészségkárosító anyag van. És ezt mi fokozatosan tömjük magunkba, nem számolva azzal, hogy ezeknek a kemikáliáknak egy része nemhogy kiürülne a szervezetből, de egyenesen halmozódik, hogy néhány évtized múlva bombaként robbanjon valamelyik belső szervünkben.
***
Nagyon nehéz elvonatkoztatni a „bezzeg az én időmben” állapottól. Még akkor is, ha a fogyasztói társadalmi szemlélet térnyerése miatti áldatlan állapotok közepette ki-kicsúszik a szánkon ez, vagy az. S ha már kikívánkozik, nosza, ne hallgassuk el! De akkor már ne mi múltunkba menjünk vissza, hanem olyan, sokkal régebbi fiaskó idejére, ami mostanra ért véget! Amikor a robbanómotort feltalálták és széles körben alkalmazni kezdték, csakhamar észrevették, hogy a motor nagyon kopog, és az anyagkopás miatt egyre rosszabb a menetteljesítménye. Két tiszta út állt a forgalmazók ellőtt:
1: Az első tiszta megoldás az lett volna, ha növelik a benzin oktánszámát. Ez azonban az üzemanyagnak akár az 50%-os áremelkedéséhez is vezethetett volna.
2: Második megoldásként 15 százaléknyi etilalkoholt keverhettek volna adalékként az üzemanyagba.
Csakhogy az alkohol ilyetén hatása teljesen ismert volt, tehát ezért nem kérhettek szabadalmi díjat. A General Motors egyik mérnöke viszont 1921-ben felfedezte, hogy ha a benzinhez ólom-tetraetilt ad, a kopogás megszűnik. Sajnos kiderült, hogy ennek elégése során a motorban ólom és ólom-oxid halmozódik fel. No de ha diklór-etánt vagy diklór-metánt is tesznek az adalékba, akkor gőznemű ólom-tetraklorid vagy ólom-jodid keletkezik, ami ugye a kipufogón keresztül kijut a motortérből. Literenként másfél gramm ólmot juttatva a környezetbe. Viszont legalább a befektetők elkérhettek ezért a megoldásért literenként 1 cent szabadalmi díjat. Úgy, hogy mindvégig tökéletesen tisztában voltak az ólomnak az emberi szervezetre gyakorolt pusztító hatásával. No, és ez az ólmozott benzin pöfögött a mi utainkon is, egészen 1999. április 1-jéig. Világszerte pedig 2021-ben, azaz tavaly (!) fejezték be a gyártását és forgalmazását. A szakemberek szerint a magyarországi földekbe jutott ólomszennyezés csak hosszú évtizedek múlva tűnik el. Addig pedig széppen mérgez minket, bármit is együnk, ami magyar földben termett.
***
Nos, ezt a fajta világszemléletet adtuk át a mi e-rolleren száguldva szelfivideózó és manórudat szívó csemetéinknek. Akik egyelőre csak saját magukra veszélyesek. Ellentétben velünk, akik annyi rossz tapasztalat és tragédia után sem tanultunk, és továbbra is csak a profitot, sőt az extraprofitot nézzük. Gyerekeinkre se jut elég idő, annyit kell hajtanunk. Úgyhogy leültetjük mindet a tévé elé, vagy megdicsérjük őket, ha odahaza, miközben mi home office-ban gürizünk, ügyesen elfoglalják magukat a mobiljaikkal. Amikből szépen megtanulják, hogy a Blahától keletre melyik utcában a legolcsóbb az Elf Bar, vagy hogy milyen módszerekkel lehet felturbózni az elektromos rollert? Unalmas idejükben pedig olvashatnak arról is, hogy mennyi rengeteg bűnt követtünk el, hogy a végén ilyen borzalmasan lelakott állapotban hagyjuk örökül rájuk a Földet. () VBT () Kiemelt kép: IMAGO IMAGES / SNAPSHOT
