Svébis Mihály klasszikus orvos volt: nemcsak az állami orvosi eskühöz volt hű, hanem a hippokratészi klasszikus orvosi szemléletet képviselte. Azt, amikor egy orvos nemcsak jó szakember, hanem jó ember is
– közölte Kásler Miklós a megemlékezésen.
Svébis Mihály azt vallotta, amit nagyon sokan vallanak most is, és ami a magyar egészségügy jövője szempontjából alapvető: csak akkor újulhat meg, ha szem előtt tartják, hogy „salus aegroti, suprema lex esto”, azaz legyen a beteg java a legfőbb törvény
– fogalmazott a miniszter. Az elhunyt barátjaként felidézte, hogy Svébis Mihály betegsége kezdetén felkereste, kitüntette bizalmával, elmondta panaszait, végigbeszélték a terápia lehetőségeit, a betegség lefolyását, a várható prognózist.
Mindketten tisztában voltunk az akkori helyzettel
– mondta a miniszter, hozzátéve: a főigazgató méltósággal és alázattal viszonyult a betegséghez.
Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét polgármestere kiemelte: Svébis Mihálynak szívügye volt Kecskemét, az ott élők sorsa, jövője.
Maradandót alkotott, egy olyan szellemiséget, világlátást adott, amely lélekben is megerősítette a közösséget
– mondta, hangsúlyozva: feladat, kötelesség nemcsak megőrizni, hanem folytatni, továbbépíteni mindazt, amit a főigazgató örökül hagyott.
Horváth Zsolt, a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház orvosigazgatója búcsúztatójában azt mondta: Svébis Mihály tizenhat évig volt az intézmény első számú vezetője, utolsó napjáig irányította a kórházat és kősziklaként tűrte betegségét.
Svébis Mihály terve, tevékenységének mozgatórugója az volt, hogy a Nyíri úti telephely beépüljön és minden gyógyító egység egy helyen lehessen. A főigazgatónak köszönhetően új épületszárny létesült, felépült az egynapos sebészeti ellátást biztosító épület és a gyerekpszichiátria is
– idézte fel az orvosigazgató. Hozzátette: azon lesznek, hogy megvalósítsák Svébis Mihály álmát és megépüljön a Pólus II. épületegyüttes is.
Svébis Mihály életének 68. évében, április 28-án hunyt el. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) saját halottjának tekinti.
