A baloldal mindig áldozat, amikor nem akaszthat, és más is megszólalhat
Igenis joga van a tanárnak politikai agitációt tolni a katedráról! Sőt, majdhogynem kötelessége, hiszen csak úgy lehet otthonosan oktatni, ha a tanár veretes propagandaszöveggel tölti ki az akadémiai tudásanyag elemei közti részeket – tudtuk meg Karafiáth Orsolya dolgozatából, amely az önmagát mindenkor felsőbbrendűnek tartó baloldal reménytelenségének és az ehhez vezető okoknak egyaránt remek szemléltetése.
A pellengérre állított oktatók reszketnek majd, mert ez a megélhetésük, mérlegre teszik a szavaikat, és nem tudnak otthonosan oktatni, hiszen nem tudni, ki körmöl épp jelentést
– reagált Orbán János Dénes kedvenc költőnője a 888.hu azon felhívására, hogy a diákok jelentsék fel az előadás közben direktben politizáló tanáraikat. És valóban szörnyű érzés lehet a propagandista számára, amikor akár le is bukhat, miközben nem éppen szabályos helyen és módon tevékenykedik. Annyira szörnyű, hogy meg is kell próbálni felháborodni rajta, ügyet sem vetve rá, hogy a baloldali felháborodás már nem az, ami egy évtizeddel ezelőtt volt. Többek közt a rengeteg értelmetlen és túlpörgetett éttermiségi felháborodás miatt.
Persze ehhez azt is ki kell magyarázni, hogy mi az a propaganda, és ez is faék egyszerűségűre sikerült. Megtudhattuk, hogy a jobboldali közlésekre megalapozottan mondják, hogy propaganda, a jobboldal viszont védekezésül ugyanezt rásüti a tiszta tekintetű baloldaliakra – teljesen alaptalanul. Egyszerűbben szólva: propaganda az, ami a baloldaliak szerint az. Ez legalább világos beszéd; nem is próbálja titkolni, hogy a kortárs baloldal jottányit sem engedett a totalitárius rendszerek szabványaiból, és kizárólag önmagát tartja legitim megszólalónak. Emiatt aztán még inkább megfekszi a gyomrát, ha a valóságban ez nem érvényesül:
És lassan már bele se gondolunk, hogy a csodálatos, évek óta tartó tehetetlen hezitálásban mindenünk elveszett, minden kihullott a kezünkből.
Mindent még nem vesztettek el
Ilyenkor jön a szüntelen rinyálás meg az áldozatpóz. Érdekes, hogy amikor az ellenállókat összedrótozott kézzel, arccal lefelé földelte el a kommunista rendszer, akkor nem írták meg a haladó újságírók, hogy a meggyilkolt emberek és családjaik tényleg mindent elvesztettek. Aztán ugyanennek a rendszernek a szekértoló újságíróit (divatos szóval propagandistáit) nem feszélyezte a ’90-es és 2000-es évek nyomasztó balliberális médiatúlsúlya sem, amelybe amúgy önmagukat is sértetlenül mentették át 1989 után. Szóval Karafiáth Orsolya túloz, mindent azért nem vesztettek el. Habár arról a bázisról indulva, hogy a magyarországi média tényleg szinte egésze balliberális kézen volt, valóban összeomlásnak tűnhet, hogy a másik fél is markáns jelenlétet vívott ki magának.
A jobboldalé a propaganda, a baloldalé a filantrópia
És mi az alátámasztása annak, hogy a propaganda csak állami lehet? Az, hogy az államnak van pénze propagandára, másoknak viszont nincs – mondja ő. Dehogy léteznek az államok költségvetésével azonos súlycsoportú világcégek, befektetési alapok meg köztiszteletben álló tőzsdespekulánsok, és dehogyis nyomják orrba-szájba a haladó propagandát a genderérzékenyítéstől a migránsérzékenyítésig az alkalmazottaiknak, az iskolásoknak és az utca emberének (melegpár és a határok nélküliség dicsőítése például ebben a reklámban). Vagy ha mégis, az más, mert ők filantropikusan költekeznek. És ha ők buzdítanának a katedráról jobboldali agitációt folytató egyetemi tanárok feljelentésére, biztosak lehetünk benne, hogy azt a diákok jogainak védelméért folytatott, igazságos és végtelenül pozitív harcként tálalná a sajtójuk.
Sosem fogják megérteni, miért van négyévente ennyi fideszes
Ugyanúgy, ahogy a haladók szerint az is pozitív, hogy a hétköznapi életben olyan rezzenéstelen magabiztossággal ugatnak bele mások dolgába, mintha bármi közük lenne hozzá. Elvégre az ő oldalukon áll az őszinteség, a morál, a filantrópia és az igazság, amivel szemben a jobboldal csak államilag finanszírozott propagandát tud felmutatni. Ezt a jelek szerint ők tényleg így élik meg. Visszaadjuk a szót Karafiáth Orsolyának:
Egy szuper és tehetséges fiatal ismerősöm épp egy éve szerződött egy kormánypárti újsághoz, és szabadkozva mondta nekem, hogy a munkatárgyaláson nem is esett szó politikáról, és hogy a munkája tiszta kultúra. És láttam rajta, szeretné hinni, hogy tényleg nem fogják korlátozni, arról írhat, amit értéknek tart. Aztán nemrég újra összefutottunk. Kicsit még zavarban volt, amikor rákérdeztem, tényleg olyan rózsás-e a helyzet.
Tehát a baloldali ember olyan erkölcsi lángoszlop, olyan tótumfaktum, aki felé szabadkoznia kell annak, aki jobboldali újsághoz szegődik el. Sőt, a baloldali embernek még arra is van erkölcsi tőkéje, hogy arrogánsan felkérdezze azt, aki az ő ízlésével nem megegyező helyen dolgozik. Fel sem merül egy ilyen morálbajnokban, hogy az ismerőse esetleg jobboldali, csak ezt nem köti az orrára az illető, mert nincs szüksége arra az agresszíven kioktató, ellentmondást nem tűrő előadásra, amit cserébe kapna. Azt meg végképp nem tudja elképzelni a baloldali morálbajnok, hogy egy jobboldali lap kultúrarovatánál simán megírhatja az őszinte gondolatait a jobboldali világnézetű szerző.
És a morálbajnokok nem veszik észre, hogy az önmagát kizárólagosnak tartó übermensch szellemiségük, a mindenki mást túlharsogó, felkérdezős modoruk miatt lepődnek meg négyévente, hogy mennyi fideszes van. Így végül tényleg mindent el fognak veszteni, ahogy Karafiáth rettegte, és ez rendjén is lesz.
