Virtuális politizálás a városházán – A XXI. Század Intézet elemzése
Az elmúlt tíz hónap során kiderült, hogy a főpolgármester által vezetett budapesti városháza politikailag instabil összetételéből és működési logikájából fakadóan képtelen arra, hogy sikeresen irányítsa a fővárost. A járványra adott elégtelen válaszok, valamint a sikertelen, lelassult és félbehagyott fejlesztések alapján már most látszik, hogy a szakpolitikai tapasztalatok hiánya miatt a döntéshozók nem lesznek képesek megvalósítani Karácsony Gergely választási ígéreteit, ahogy a szükséges fejlesztések és felújítások is veszélybe kerülnek. A Tarlós-korszak tudatos építkezését felváltotta a virtuális politizálás időszaka, megelevenedni látszik a Demszky-éra utolsó éveire jellemző pangás kora. Mindez a 2022-es választásra készülő „habarékellenzék” kormányzásra való képességét is előre jelzi.
A XXI. Század Intézet elemzése a főpolgármester által kialakított vezetői és tanácsadói stábok összetételéből és működéséből eredő hibák okaira mutat rá. A Tarlós-korszakban professzionálisan működő városvezetéssel szemben ma a baloldali, liberális és zöld pártok összefogásából eredő probléma és a szakmai kompetencia hiánya a hatékony munka gátjává vált.
A tapasztalat és a hozzáértés hiánya
Az önkormányzati voksolás után, a balliberális pártok választási megállapodása alapján egy olyan összetételű és működési logikát kialakító vezetés és döntéseket előkészítő tanácsadói csoport jött létre a fővárosban, amely képtelen közös érdekek és értékek mentén dolgozni. A városháza vezetői és a főváros intézményeit irányító testületek tagjai politikai alapon kerültek hatalmi tisztségekbe, a kiválasztás nem a szakértelem és a tapasztalat alapján, hanem politikai érdekek mentén történt.
Karácsony Gergely kampányában több párt vett részt, így ennek megfelelően a főpolgármester – kiszolgálva az egyes pártok érdekeit – öt helyettest nevezett ki, akik közül háromnak semmilyen városvezetési tapasztalata nincs, ezen kívül számos szakmai kompetenciával nem rendelkező politikust helyezett a budapesti intézmények élére.
Kerpel-Fronius Gábornak (Momentum), aki „az átláthatóságért, a részvételiségért, az innovációért és a fenntartható fejlődésért felelős” főpolgármester-helyettes lett, nincs városvezetési tapasztalata, ahogy a Párbeszéd által kijelölt Dorosz Dávidnak sem. Ideológiai szempontból előbbiektől – elvben – távolabb áll a Demokratikus Koalíció által delegált Gy. Németh Erzsébet, akinek állampárti múltja közismert (1984-től az úttörőmozgalom vezetőjeként dolgozott, majd 1989-ben a Baloldali Ifjúsági Tanács irodavezetője volt). Tüttő Kata (MSZP) többször került vitába mind a Momentummal, mind pedig a Demokratikus Koalícióval politikai kérdésekben, míg Kiss Ambrus, aki „a pénzügyekért, a városháza üzemeltetéséért felelős” főpolgármester-helyettes lett, évekig dolgozott a Gyurcsány-kabinetek miniszterei mellett, mint jogi tanácsadó, kabinetvezető. Karácsony mögött/mellett ott a budapesti városháza erős embere, Gál J. Zoltán, aki a megelőző évtizedekben MSZP-s képviselő, kormánytisztviselő és főszerkesztő is volt. Emellett Karácsony Gergely tágabb stábja kiegészül több, mint negyven tanácsadóval és referenssel. A városháza és a főváros intézményeinek élén történt változások szintén politikai érdekek mentén, nem pedig szakmai alapon történtek, így kerültek vezető pozícióba az szocialista kormányok tisztségviselői vagy a DK-s Vágó István.
Szakmai kompetenciák és településpolitikai tapasztalok nélküli, ideológiájukban különböző, egymással is vitatkozó tagságú testületek irányítják ma a fővárost, amely a hatékony cselekvés akadályává vált.
Ügyetlenkedés, amatőrizmus
Az elmúlt tíz hónap alatt az új budapesti városvezetés leginkább az év első felében adta tanúbizonyságát tudás- és képességbéli hiányának. Ennek emblémájává a Pesti úti idősek otthonának járványgóccá válása után a Lánchíd felújítására való képtelenség vált.
A Főpolgármesteri Hivatal stábja a pandémia okozta egészségügyi és gazdasági válságot nem tudta kellő hatékonysággal kezelni. Karácsony Gergely csupán egy hónappal az országos operatív törzs felállása után döntött a fővárosi operatív törzs felállításáról, amely az első hónapban csak technikai kérdésekről vitázott, a veszély elhárításához késve rendelt megfelelő eszközöket, majd a kormányt hibáztatta a kialakult helyzet miatt. A Pesti úti idősek otthona kapcsán felmerült felelősséget a fenntartó nem vállalta, ahogy hibát követett el a BKV-járatritkítása kapcsán is, hiszen az átgondolatlan intézkedéssel lehetetlenné vált a távolságtartás.
A Lánchíd felújításával kapcsolatos közbeszerzési problémák miatt több hónapja csúszik az egyre veszélyessé váló híd rekonstrukciója. A városvezetés fél évig késlekedett a közbeszerzési kiírással, miközben a főpolgármester a közösségi oldalán kommunikációs harcot vívott a kormánnyal. A BKK igazgatósága végül július 24-én hagyta jóvá a kivitelezési munkálatokra kiírt közbeszerzési eljárás elindítását, ám annak egyes részei jogszabályellenesnek bizonyultak, így a Közbeszerzési Hatóság tartalmi hibák miatt visszadobta azt. Ezek után a főpolgármester igen szokatlan módon, az átlátható és tisztességes piaci versenyt is megsértve konkrét cégeket nevezett meg, amelyek a véleménye szerint hibásnak nevezett jogszabályok miatt mégsem vehetnek részt a versenyben. A Lánchíd felújításához kapcsolódó tender végül több, mint fél éves csúszással jelent csak meg. Ezalatt az idő alatt az sem vált világossá, hogy a városháza melyik „beszélő feje” felelős az ezzel kapcsolatos (nem)döntések kommunikációjáért, ugyanis Dorosz Dávid, Tüttő Kata és Gy. Németh Erzsébet egyaránt szerepelt az ügy kapcsán a nyilvánosságban.
A szakmai hiányosságokat a csepeli gerincút befejező ütemének előkészítésében elkövetett hibák is jól mutatják. A Tarlós István főpolgármester és Borbély Lénárd csepeli városvezető által elkezdett projekt befejezése Karácsony Gergely stábjának hozzá nem értése miatt nem indulhatott még el. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz Bizottsága ugyanis július 16-i ülésén nem javasolta támogatásra A csepeli gerincút befejező ütemének teljes előkészítése a szükséges területszerzés megkezdésével című pályázatot, így közel egymilliárd forint támogatástól esett el Budapest. A Karácsony-féle vezetés ugyanis nem „kikötőfejlesztésre”, azaz a kikötőhöz kapcsolódó, annak megközelítését szolgáló útfejlesztésre pályázott, hanem csupán „útfejlesztésre”, így a „Kikötő alprioritás” helyett a „Közút alprioritás” kollégiumába került a projekt, ahol ez a fejlesztés a „nem támogatható” kategóriába esik.
A koronavírus-járvány kitörés óta tapasztalható, hogy a Karácsony-féle városvezetés, élén a főpolgármesterrel, pártpolitikai célokra használja a fővárosi ügyeket, a kerületi kérdéseket, a fejlesztéseket (vagy azok elmaradását) és a kommunikációt.
A járvány elleni hatékony kormányzati védekezés árnyékába kerülve Karácsony Gergely – főként saját Facebook-oldalán – vagy védekezésre, vagy politikai támadásokra használta az időt, majd a lakosság megkérdezése nélkül, saját hatáskörben kezdett közlekedés(vissza)fejlesztésbe, nem is keresve a konszenzust az érintettekkel (biciklisávok kijelölése, forgalomlassítás, rakpartlezárás). Eközben a balliberális oldalnak kedvező döntések és üzenetek küldése sem maradt el az előző hónapokban (Budapesti Iskola Kutató Intézet létrehozása, városdiplomáciai akadémia indítása Balázs Péterrel, a felsőoktatás átalakításának kultúrharccá bővítése).
Tarlós-korszak: tudatos építkezés
A Tarlós-korszak 2010 és 2019 közé eső kilenc évének városfejlesztéssel kapcsolatos beruházásait jelenleg még nem lehet összehasonlítani azzal a tíz hónappal, amely során Karácsony Gergely és stábjának tevékenysége miatt két fontos fejlesztés is elmaradt vagy késlekedik, de jól látható a professzionális városvezetés és a szakpolitikai tudást nélkülöző dilettantizmus közötti különbség.
Kilenc év alatt számos olyan beruházás, felújítás és fejlesztés történt a fővárosban, amelyről – pártpolitikai hovatartozás nélkül – elismerésre méltó eredményként számoltak be Európa-szerte.
2010 és 2019 között számos közterületet újítottak fel (Kossuth Lajos tér, Széll Kálmán tér, Ferenciek tere, Nyugati tér, Vörösmarty tér, József nádor tér, Podmaniczky Frigyes tér, II. János Pál pápa tér, Városliget). A világszínvonalú kulturális életnek helyet adó épületek sorát rekonstruálták (Erkel Színház, Zeneakadémia, Román Csarnok, Várkert Bazár, Budai Vigadó). Új épületet kapott a Nemzeti Táncszínház és egyetemi kampuszt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Ludovika-komplexum), megépült a Humán Tudományok Háza, az MTA Természettudományi Kutatóközpontja, a Budapest Music Center, a Tüske uszoda, az állatkert fejlesztése során pedig elkészült a Holnemvolt Park.
A Tarlós-korszak közlekedésfejlesztése során megvalósult a fonódó villamoshálózat, létrejött a ferihegyi transzferjárat, megújult a budapesti buszpark, 47 új villamost és 57 trolibuszt kapott Budapest, és meghosszabbodott az 1-es villamos vonala is. A főváros peremkerületeiben közel 193 ezer új P+R férőhely létesült, több, mint 100 kilométer kerékpárutat fektettek le és létrejött a Mol Bubi közbringarendszer.
A turisztika szempontjából hosszútávú beruházásként felújításra került a Lukács Gyógyfürdő, a Rudas és a Palatinus, a Városligeti Műjégpálya korszerűsítése befejeződött. Nem kevésbé fontos, hogy a közel évtizedes korszak végére 46 százalékkal csökkent a regisztrált bűncselekmények száma és tízezer fát ültettek a főváros közterein. Budapest neve számos világszínvonalú sportrendezvény (amelyek közül az egyik leglátványosabb a 2017-es vizes világbajnokság volt) megszervezésének köszönhetően világszerte vált még ismertebbé.
Virtuális politika a városházán
A Karácsony Gergely által vezetett fővárosi önkormányzattól – az idő rövidsége miatt – még nem várható el komolyabb eredmény, de az eddigi hibákból jól látszik az a tendencia, hogy a politikai kinevezettek szakmai hiányosságai, a döntési folyamatok átláthatatlansága és az a virtuális politikai tevékenység, amit a főpolgármester a kormány ellen folytat, egy olyan időszak kezdete lehet, amely a Demszky-éra második szakaszára hasonlít. Ezt méltán nevezték annak idején a „pangás korának”, amikor nemcsak Budapest lecsúszása – az itt lakók és az ide (éppen emiatt nem) látogatók számára – volt tapasztalható, de a fejlesztések elmaradását komoly adósságállomány felhalmozódása tetézte.
Az országosan nem is mérhető párthoz (Párbeszéd) tartozó főpolgármester és sokrétű, a „habarékellenzéket” önmagában is megtestesítő stábja egyelőre nem tudott felnőni ahhoz a feladathoz, hogy a fogytán lévő „türelmi idő” letelte után folytatni tudja a Tarlós-korszak eredményeit.
A szaktudás, a városvezetési tapasztalat, a politikailag koherens vízió és „kormányzástudás” hiánya kiegészül a Budapest teljes lakosságára vonatkozó pozitív, innovatív ötletek hiányával. Budapest vezetése eddig csupán olyan közlekedéspolitikai döntéseket hozott, amelyekkel a – meg sem kérdezett – szakmai szerveztek sem értenek egyet, sőt, már látszódnak a város életére vonatkozó negatív hatásaik is. A főpolgármester politikai tevékenysége csupán két dologban mutatkozott meg az eltelt tíz hónap során: politikai kinevezettekkel duzzasztotta fel a fővárosi hivatalokat és intézményeket, és folyamatos kormánykritikát folytat közösségi oldalán.
Forrás: XXI. Század Intézet; Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
