Pesti Srácok

A Visegrádi Együttműködés Közép-Európa nemzeteinek egyetlen túlélési esélye

A Visegrádi Együttműködés Közép-Európa nemzeteinek egyetlen túlélési esélye

A Visegrádi Együttműködés az Antall-kormány talán egyetlen olyan öröksége, amelyet kétségtelenül igazolt az idő, de ennek az értékét nem lehet túlbecsülni. Olyannyira, hogy talán ez a kezdeményezés lesz az, amely megment bennünket a XX. századnál is zavarosabb XXI. század káoszában. Amikor a Visegrádi Együttműködés létrejött 1991-ben, célja alapvetően a Kelettől történő távolodás és a Nyugathoz való közeledés támogatása volt.

A Szovjetunió ugyan akkor már haldoklott, de gyors összeomlására senki nem számított. Ahogy az is nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy széthullása ennyire gyors és problémamentes lesz. 1991 elején még úgy látszott, hogy végvonaglásaiban is elpusztíthatja a világot, romjai pedig még elérhetik Közép-Európát is, amit akkor még tulajdonképpen Kelet-Európának hívtak. A Visegrádi Együttműködés egy történelmi, már akkor is bőven 650 éves felismerés következménye, a régió országainak azon érdekének megfogalmazása, hogy egységesen kell fellépniük a körülöttük lévő erőközpontokkal szemben.

Nincs új a nap alatt. Hiába változott Európa rengeteget, a németek, az oroszok és a törökök nem nagyon változtak. A franciák se. A V4-ek viszont igen, ők megtanulták a történelmi leckét. Közép-Európa népei és országai csak akkor kerülhetik el a gyarmati sort, ha összefognak és néhány nagyhatalmi ígéretért nem árulják el egymást. Mert eddig mindig ugyanazt kapták jutalmul az árulók, mint amit büntetésül azok, akik harcoltak a szabadságukért. Az elmúlt harminc évből különösen az Európai Unióban történő belépés utáni 17 év igazolta, hogy egyedül a V4-ek egyik tagjának sem, még a lengyeleknek sincs esélye a minimális érdekérvényesítésre, a nyugatiak mindig összefogtak ellenünk. Németország változása, az EU "értékeinek" teljes átalakulása, a nagyhatalmi gőg és érzéketlenség újbóli megjelenése, a birodalmi allűrök elburjánzása a brüsszeli bürokrácia viselkedésében mind arra kényszerít minket, hogy komolyan vegyük a történelmi tapasztalatot. Ha nem figyelünk, pillanatokon belül Közép-Európa újra birodalmi érdekek játszótere lehet, nemcsak a diplomáciában és a gazdaságban, mint eddig, hanem ennél sokkal keményebb eszközök alkalmazása tekintetében is.

Oroszország messze van ugyan, de az orosz hadak az elmúlt bő 200 évben többször is megjárták a magyar földet, ahogy a lengyelekét, csehekét és a szlovákokét is. Hol a németek (osztrákok) kérésére, hol a németek elleni hadjáratokban, de csak egyszer maradtak itt. A németek azonban végig a saját birodalmuk részeként tekintettek Közép-Európára is, ugyanúgy ahogy tulajdonképpen egész Európára is. Jelenleg nem tűnik úgy, hogy Oroszország birodalmi ambíciói fenyegetnének bennünket, de a német kormányprogram teljesen nyíltan fogalmazza azt meg, hogy Európa országainak át kell adniuk a szuverenitásukat a brüsszeli központnak. Önként, természetesen. Brüsszel minden területen folyamatosan a német politikai és kulturális elit ideológiai vágyálmainak megfelelően csorbítja a tagállamok szuverenitását. Ezek az emberek Németország gazdasági érdekeivel sem törődnek, a német gazdasági elit ugyanolyan bénultan figyeli a politika ámokfutását, mint Hitler idején.

PestiSracok facebook image

A franciák Napóleon óta nem törtek európai hegemóniára, azóta folyamatosan azzal kellett szembesülniük, hogy a németekkel szemben kell megvédeniük a függetlenségüket. Nem sok sikert arattak ebben a harcban, az angolok és az amerikaiak és persze az oroszok nélkül teljesen esélytelennek bizonyultak. Franciaország és Németország ma azonos ideológiai alapokon áll, azzal a különbséggel, hogy a szélsőséges zöld politikának nem sikerült lerombolnia az ország energiabiztonságát, mint a német zöldeknek Németországét. Németország egyelőre nem fogalmaz meg ideológiai követeléseket Franciaországgal szemben, de a formálódó Európai Birodalomnak csak látszatfővárosa Brüsszel, ez a Brüsszel valójában Berlinben van. És a franciák, még Macron is, pontosan tudják ezt. Hiába az önálló francia atom ütőerő, a befolyás és az önállóság háború és formális konfliktusok nélkül is elveszhet a brüsszeli bürokrácia útvesztőiben. A franciák nem szeretik a közép-európaiakat, ők a románokhoz érzik inkább közel magukat. Ez utóbbiban egyet is kell értenünk velük, igazuk van, a franciáknak a románok a rokonaik, ez biztos.

Macron azonban kénytelen minden lehető eszközzel ellensúlyt képezni a németekkel szemben, hiába áll ideológiailag messze a jelenlegi lengyel és magyar kormánytól, de a csehtől és a szlováktól is, szövetségesek kellenek neki a német hegemónia ellen. Persze a franciák is megpróbálják szétverni a Visegrádi Együttműködést és a négy országgal külön tárgyalni és egyezkedni, de ez az elmúlt években sem nekik, sem a németeknek nem sikerült igazán. A migránsválság és a pandémia alatt ugyanis kiderült, hogy a németektől és a franciáktól sem számíthat semmi jóra a térségünk. A franciák és Macron nagyon megkönnyíthetik, de nagyon meg is nehezíthetik a visegrádiak dolgát. Macron kénytelen középre húzni otthon, mert a franciák egyre nagyobb tömegei esnek pánikba attól, amit a nagyvárosaik utcáin látnak. A franciáknak el kell dönteniük, hogy az általuk annyira szeretett társadalmi progresszió oldalára állnak-e végleg a nemzeti eszmével szemben, beleértve a saját franciaságukat is, vagy szembeszállnak a németekkel és ehhez szövetségeseket keresnek Közép-Európában. A Macron-Orbán, illetve a Macron és a Visegrádi Négyek találkozóján ma talán kirajzolódik ebből valami. Persze a franciákban nem nagyon szabad megbízni, ők sem értenek semmit a közép-európai történelemből és egyáltalán nem fogták még fel, hogy mennyire fontos a számukra is a térség demográfiai, gazdasági, politikai stabilitása.

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)