Pesti Srácok

A cselekvés követelése a hisztéria folytatása más eszközökkel, nem politika

A cselekvés követelése a hisztéria folytatása más eszközökkel, nem politika

Attól tartok, Orbán pár év múlva pont ugyanazt fogja válaszolni, mint Sylvester Stallone arra a kérdésre, hogy lesz-e folytatása a Rambónak. „Mégis mivel küzdjek meg? A köszvénnyel?” – kérdezett vissza a hatalmukkal visszaélő vidéki rendőrök, az oroszokkal megerősített vietkongok, az afganisztáni expedíciós orosz hadsereg, a népirtásra készülő mianmari katonák és a mexikói gengszterek legyőzője. A pénteki tüntetést elnézve Orbánnak hasonló problémákkal kell csak szembenéznie néhány év múlva.

A tüntetés legfontosabb gondolata megkapóan hasonlított Nagy Zsolt (színész) Margitszigeten kifejtett ellenzéki helyzetértékelésére: csak a szart dagasztják, mert senki nem csinál semmit. Illetve valaki csináljon már valamit. A valakik szerepét ezúttal Pasarét és Zugliget dühös gimnazistái töltötték be pár teljesen hülye és teljesen kommunista muciológus hallgató mellett, és majdnem sikerült elfoglalniuk egy hidat.

– fejtette meg Megadja kolléga. (Szarkasztikusan, teszem hozzá a hermeneutikában járatlan olvasók kedvéért.)

PestiSracok facebook image

A gimnazista-egyetemista koalíció most éppen munkás–diák frontként azonosítja magát, ami a valóság olyan szintű meg nem értése, ami az objektív társadalmi valóság mérésére és leírására kiképzett egyetemistáktól minimum fura. (Oké, természetesen tudom, hogy semmi ilyesmit nem tanulnak, csak kortárs foximaxit meg roppant kurrens LMBTQ-elméleteket.)

Nade. A gyerekeknek mindig igazuk van – adta ki a parancsot a Pesthidegkútra telepített LangleyChatGPT, és a haladás elővette az ifjakat, hogy ők harcolják meg azokat a csatákat, ahol feketeöves és féleszű politikusok egyaránt kudarcot vallottak. Mert a magyar társadalom gyerekcentrikus, az Orbán-kormány is gyerekcentrikus, tehát a foci mellett a gyerekek számítanak a rezsimnek, ezért Szöllősi kitiltása után a gyerekek mennek neki a Karmelitának. Ha ez nem mesterterv, akkor nincs is olyan.

Csak egyetlenegy apró, szinte bitnyi hiba csúszott a LangleyChatGPT számításába. Az, hogy ezek a kölkök nem igazán emlékeztetik az átlagpolgárt a saját gyerekeikre. Inkább hasonlítanak a neveletlen kölcsöngyerekre, akit azért passzoltak le egy hétvégére a régi családi barátok, hogy nekik végre legyen pár boldog napjuk, amikor nem terrorizálja őket az elkényeztetett, megismételhetetlen csoda szuperegyetlenke. De ilyenkor meg az a szokás, hogy hiába üvölt a boltban a kölök, hogy ez meg az kell neki, lehet vállat vonogatni, hogy anyukád megtiltotta a csokit, sajnálom. Esetleg hozzátenni, hogy amúgy is dagadt vagy, 10 évesen nem kéne így kinézni, mert cukros leszel, aztán hazudozhatsz a pajzsmirigyedről.

A „valaki csináljon már valamit” felszólítás mellett a cselekvés tartalmi része pedig kimerül a normatív megállapításokban. Hogy ami van, az szar, és legyenek a dolgok sokkal jobbak. Több boldogságot az embereknek, több boldogságot az önkormányzatoknak. A rossz dolgok helyett legyenek jó dolgok, mert ők ezt szeretnék. De a politika legfontosabb fejezete, ahol minden eldől, az nem a cél meghatározása, hanem a hogyan kérdésköre. Hogyan éred el a célodat? Mint egy lapozgatós kaland-játék-kockázat könyvben: ha ki akarod rabolni a sárkányt, akkor olyan döntéseket kell hoznod (olyan oldalra lapoznod), amelyek elvezetnek a célodhoz. Az nem elég, ha elhivatott ábrázattal (az üdvözültek undorító tekintetével) kijelented, hogy akarod a kincset.

A „valaki csináljon már valamit”, a valami meg a hídfoglalás, illetve a borzongató, de meglehetősen felületes szociográfiák egyetlenegy dologra jók: van belőle médiamegjelenés. Aminek meg az az árnyoldala, hogy rögtön látszik, mennyire kínos arcok gyűltek össze. Futóbolondok, hivatásos politikusok, kommunista szociológusok és az elit gimnáziumok diákjai. Mindenki, akivel soha egy percig nem fog azonosulni a magyar társadalom elsöprő többsége.

Sokkal helyesebben tennék, ha jövő héten Nagy Zsolt (színész) nélkül mennének vissza a Margitszigetre szászszózni, ahol kitalálnák végre, hogy mit akarnak (azon túl, hogy Orbán ne legyen, de legyenek jó dolgok), és ezeket a célokat hogyan érik el. Azt most megsúgom, hogy minden sokkal könnyebb kommunista muciológusok és Pasarét dühös ifjúsága nélkül.

Ajánljuk még

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)