Pesti Srácok

Nyugati világ: mindegy, csak szélsőség és erőszak legyen! 

Nyugati világ: mindegy, csak szélsőség és erőszak legyen! 

Meglepően nagy a közös metszete azoknak, akik lelkesen odaállnak mindenféle woke elmebetegség és a palesztin ügy mögé. A radikalizmus és az önsorsrontás nagy tételben az igazi.

Az, hogy az úgynevezett Nyugat nagyvárosaiban a palesztinok és muszlim testvéreik rögtön csoportfoglalkozásokat tartottak, amint elkezdődött a sokadik arab–izraeli háború, az természetes. Őket se érdekli se az igazság, se a nemzetközi jog (az másokat sem), egyszerűen és nyíltan kifejezik, kit szeretnek és kit gyűlölnek. Ahogy mi is az örményekkel szimpatizálunk a kérdéses igazság és a megkérdőjelezhetetlen nemzetközi joggal szemben. Meg ahogy senkivel nem szimpatizálunk az orosz–ukrán háborúban. Ilyen az emberi természet: a közösség és a kulturális hovatartozás fontosabb, mint a józan belátás és a mérlegelés.

De hogy a roppant progresszív, feminista, LMBTQI- és klímaaktivista, globalista, modernista tucatjóember miért áll ki a palesztin ügy mellett, miért próbálja legitimálni, igazolni, minimum relativizálni a terrorizmust, az elég nehezen magyarázható. Teszünk rá egy kísérletet.

A BUTASÁG

PestiSracok facebook image

Vannak bizony úgynevezett történelmi tények, amelyek helyett mostanában sokkal fontosabbak az érzelmek. Ilyenkor szokták elővenni és mutogatni nekünk Sosemvoltország térképeit, amelyek azt mutatják, hogy 1920-ban mekkora volt Palesztina és most mekkora, a kettő közötti különbség meg a zsidó hódítás. Apró probléma ezzel, hogy Palesztinának 1920-ban a levantei brit mandátumot nevezték, semmiféle állam nem volt a területén, valamint teljes egészében beletartozott a Jordán folyón túli terület, amit ma Jordán Hasemita Királyságként ismer és ismer el a világ. Nem hallottam még senkit amiatt nyafogni, hogy a jordánok mennyi területet vettek el a szegény palesztin néptől, és ha nem lennének jordánok, akkor a palesztinok olyan békében és bőségben élnének, mint a jemeniek, a szírek és a libanoniak. Ez csak a zsidókkal szemben merül fel állandóan, akik nélkül – állításuk szerint – egy csapásra megoldódna a palesztinok összes problémája.

A brit mandátum sorsa polgár- és függetlenségi háborúk, illetve a tárgyalóasztal mellett dőlt el, amit némileg módosított a két összarab háborús vereség. Gázába nem Izrael zárta a palesztinokat, hanem Egyiptom. Izrael a hatnapos háborúban, 1967-ben foglalta el, ahogy Kelet-Jeruzsálemet és a Ciszjordániának meg Nyugati Partnak nevezett Júdea és Szamáriát. Ennyit a térképekről és arról a fura elméletről, mely szerint Izrael a történelmi Palesztin Állam terhére növelte volna saját területét.

A MODERN, DIVATOS ELMÉLETEK

A BLM világában nem nehéz a nyugati egyetemek társadalomtudomány tanszékein palesztinokat pártolni, csak elég őket is beletolni abba a sablonba, ami szerint a világ összes nyomorúságáról a fehér, európai származású ember tehet. A zsidók egy része askenázi? Hát akkor ők ott fehér kolonisták, és meg is fejtették az arab–izraeli konfliktus eredőjét. A palesztinok ártatlan őslakosok, a Közel-Kelet Pocahontaszai, akiket a gonosz fehér ember elűzött a földjéről és még üveggyöngyökkel sem fizetett ki, az izraeliek meg telepesek. (Utóbbira azért erősen ráerősít az izraeli telepesmozgalom, de hát az ortodoxok sosem voltak erősek narratívaépítésben.) A világot elnyomókra és elnyomottakra felosztó neomarxista világképben így mind a két nép elfoglalta a helyét, a többi meg kit érdekel, a jóemberek csak egy oldalra állhatnak.

Persze mára már sok igazság lett az elnyomásban, csak ne feledkezzünk el arról, hogy az nem a semmiből jött. A palesztinok ön- és közveszélyesek, pont a 2005-ös egyoldalú gázai kivonulás következményeit láthatjuk most. Az izraeliek távozását nem nemzetépítésre, a független államiság intézményeinek kiépítésére, a palesztin nép jólétének előmozdítására használták fel, hanem minden erejükkel egy terrorista fészket raktak. A világon számtalan nemzet van, amelyik nem rendelkezik saját államisággal, de ennyire egyik sem annyira önmaga ellensége, mint a palesztin. Ha moderáltabban küzdenek a politikai céljaikért (az államalapítás ugyanis politikai cél) és nem mészárolják a civileket, akkor Izraelben a mai napig a megbékélés és a kétállami megoldás hívei adnák a kormánytöbbséget.

A radikalizmus vonzó a nyugati, neomarxista értelmiség számára. Imponál nekik az arab világ explicit férfiassága és az erőszak. Szívesen alávetik magukat a feminizált, agyonérzékenyített és a jó ügyek mellett elkötelezett nagyvárosi polgárok. A tanítás szerint pedig a radikalizmus mindig az igaz ügyet szolgálja, így ha elég radikális valaki, akkor biztos neki van igaza. A kör bezárult, a nyugat tulajdonképpen megrendelője a palesztin terrorizmusnak.

A MÉDIA

Várható volt, hogy az első nap sokkja után a médiumok fegyelmezetten hadrendbe állnak és csak az izraeli bombázásokról tudósítanak. A fejlett világ fősodratú médiájában alig-alig jelenik meg, hogy Gázából mai napi rakéták százait indítják Tel-Aviv és Askelón irányába, de az izraeli válaszcsapásokat minden szögből rögzítik. A muszlim világ médiumai pedig teljesen elhallgatják az előzményeket, ott az izraeli reakció mintegy ki nem provokált agresszióként jelenik meg. Tulajdonképpen úgy vannak vele, mint a migráció által sújtott országok politikusai: a közönségnek kénytelenek játszani, nem mehetnek szembe a megváltozott társadalmi rögvalósággal. A közösségi médiumokban terjedő, végtelen mennyiségű gyűlölködés és hamisítás csak kiegészítője a fősodornak, néhány kivételtől eltekintve (elsősorban a kiegyensúlyozott magyar médiapiac) a világ túlnyomó része a palesztin narratívát kapja az arcába. A nyugati egyéniségei, a rendkívül szokatlan rózsaszínű hajat és unikális szivárványos pólót viselő NPC-jei meg ezt fogyasztják, persze hogy a palesztin kérdésről is csak az elnyomásleckét képesek felmondani mindenféle árnyalat nélkül.

***

A fenti hármas összjátékának köszönhetően eljutottunk oda, hogy a nyugati világban azok támogatják feltétel nélkül a palesztinok teljes körű autonómiáját, önrendelkezését, egyúttal Izrael felszámolását, akik Magyarországtól azért vennék el ugyanezt, mert rossz vibe-okat keltünk bennük. Mert pár dologról más a véleményünk és pár, amúgy kizárólag minket érintő kérdésben máshogy rendezzük be az életünket, mint ők. Esetleg befóliázzuk a pornóirodalmat. Magyarországtól pénzt és szavazati jogot vonnának meg, az általuk idealizált Palesztin Államnak pedig minden földi jót megadnának. Még a terrorizmust, a civilek lemészárlását, csecsemők lefejezését is elnézik nekik, hiszen a jó embernek csak az igaz, radikális ügy és az erőszak számít.

Ez a világ nem a normális, békés és civilizált népeknek kedvez.

Ajánljuk még

Nagyon súlyos, sötét dolgokról írok - Mező Gábor az első novelláskötetéről, régi és új ügynökökről (PS-videó)

‎Polbeat 2024 szeptember 10.
Nagyon súlyos, sötét történetekről írok. Gondolom nem meglepetés, hogy a XX. század második feléből. Azért dolgozom, hogy valamennyire tanuljunk a múltból, és ne menjünk bele ugyanazokba a csapdákba, amikbe korábban. Erre vonatkozik a cím, hogy Az ördög van odakint. Az ördögöt valahogy kívül kell tartanunk, nem szabad beinvitálni a házunkba. Ugyebár csak akkor tud bejönni, ha meghívjuk - mondta Mező Gábor kutató-író első novelláskötetéről, Huth Gergely kérdéseire.

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.