Segédanyag Boris Johnsonnak az antiszemitizmus elleni küzdelméhez
Boris Johnsonnak szemet szúrt a némileg felhabzott antiszemita gerjedelem Nagy-Britannia-szerte, egyúttal megdöbbentőnek tartja a londoni antiszemita tüntetéseket. Rácsodálkozott, hogy közel 80 évvel a második világháború vége után London utcáin nyíltan antiszemita skandálásokat hallani. Pedig nincs oka rá, ő és elődei állították elő ezt a helyzetet.
„Egy ősi gyűlölet újra feltámad Európában. Ezt el kell pusztítani!” – mondta nagy erőkkel Johnson, lélekben talán úgy folytatta harciasan, hogy harcolni fognak az antiszemitizmus ellen Franciaországban, harcolni fognak a tengereken és óceánokon, harcolni fognak egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédik szigetüket, bármibe kerüljön, harcolni fognak a partokon, harcolni fognak a leszállópályákon, harcolni fognak a mezőkön és az utcákon, harcolni fognak a hegyekben; sohasem adják meg magunkat. A zsebében még a kezét is ökölbe szorította, ahogy kell.
Pedig nem kell ennyi mindent felsorolni, ahol harcolni kell az antiszemitizmus ellen. A mezők és a hegyek például ártatlanok. Annál inkább tehet szemrehányást a partoknak és a leszállópályáknak, ahol először látják meg az angol ködöt Afrika és Ázsia gyermekei. És az eddig magára hagyott óceánokon és tengereken is van oka küzdeni, jobb helyeken ezt nevezik határőrizetnek. Sem a spanyolviaszt, sem a meleg vizet nem kell feltalálnia Johnsonnak a harchoz. Az utcákon megint csak kézenfekvő felvenni a küzdelmet, de az ilyesmit a civilizált, közép-európai régióban rendőrségi munkának becézik. Mintha az elmaradott Angliában is lenne ilyen szervezet, akár végezhetnék is a feladatukat. Nagyobb baj, hogy az import antiszemitizmus mellett az autarkiát figyelmen kívül hagyta.
Antiszemitizmusból a fejlett nyugat ugyanis önellátó, csak mohóságból importálnak.
Vannak ezek az úgynevezett egyetemek, amelyek vagy kizárólag antiszemitizmust oktatnak, vagy partizánban a tanrendbe csempészve. Mondjuk általánosan kötelező, művelődéssel és hitélettel összefüggő tantárgyak keretében oktatják az interszekcionalizmust és az antikolonializmust, ami – jelen esetben – teljesen egybevág az antiszemitizmussal. Szóval a leszállópályák és a hegyek mellett az egyetemekre is kimehet bunyózni Johnson, ha már így felbuzogott benne az elszántság.
Nem véletlen, hogy az utcákon hömpölygő, zsidó vért kívánó tömegnek legalább a fele őshonos ütődött, talán olyanoknak a leszármazottai, akik még boldogan tapsoltak a Sykes–Picot-egyezménynek. (Ha nyilvános lett volna.) De legalábbis virágokkal dobálták meg és hangosan ünnepelték a frontról hazatérő katonákat, akik győzelmet arattak a Harmadik Birodalom felett. Most meg azt kiabálják a leszármazottak, hogy gázt a zsidóknak, a folyótól a tengerig csak arabok maradhatnak életben. Mert elvégeztek közben egy egyetemet.
Az interszekcionalizmus plusz antikolonializmus egyenlő antiszemitizmus. (Nem úgy, mint a szovjethatalom plusz villamosítás egyenlő kommunizmus, hanem tényleg.) Az interszekcionalizmus szerint, mivel a zsidók fehérek, ezért elnyomók, az arabok, mivel színesek, ezért áldozatok. Mert a világ ennyire bonyolult és összetett a tudomány mai állása szerint. Az, hogy ez nincs így, az a legkevésbé sem zavarta meg a színvonalas elmélet kidolgozóit. Az antikolonista modell hasonló ok miatt érvénytelen, hiszen a mai Izrael lakosságának többsége nem európai származású, hanem közel-keleti. Csak hát erről nem hallott még a tisztelt ifjúság, amelyik csak a sápadtarcú földrablót látja a zsidókban, a mostanában palesztinná képződött arabokban pedig az ártatlan vadember indiánt.
Természetesen ebben az esetben is az USA a vonatkozó idiotizmus forrása. Ott fejtette meg néhány marha az alijázó szomszéd egyedi esetéből általánosítva, hogy Izrael lakossága kivétel nélkül Amerikából elszármazott zsidó, akik telepesként nyomorgatják az őshonos palesztinokat a Jordán folyó innenső oldalán. Biztos akad belőlük néhány ezer, akár tízezer, de talán nem ők adják a majd tízmillió állampolgár háromnegyedét. A tudomány templomainak nevezett egyetemeken ez a lényegtelen apróság senkit nem hatott meg.
Ha Boris Johnson tényleg harcolni akar az antiszemitizmus ellen, ha tényleg el akarja azt pusztítani, akkor csupán két dolgot kell szorgalmaznia párttársainál: nullára kell csökkenteni a bevándorlást a muszlim világból, az egyetemeket megfertőző kommunista felforgatókat pedig börtönbe kell csukni. Ilyen roppant egyszerű ez, a törvény beterjesztésétől a végrehajtásig másfél hét sürgősségi eljárásban.
A belső elhárítás, a hátország kitakarítása pedig szintén nem ördöngösség. Johnsonnak tulajdonképpen csak elő kell vennie egy régi, jól bevált angolszász mintát (best practices) az óceán másik partjáról. A Hamászt és a brit meg amerikai állampolgárságú civilek elrablását ünneplő seggfejek kimerítik az Amerika-, illetve Nagy-Britannia-ellenes tevékenység tényállását. A boldog emlékezetű Joseph Raymond McCarthy szenátor úr már rég áram alá helyezte volna a leghangosabb felforgatókat és uszítókat, tekintettel arra, hogy Nagy-Britanniának és az USA-nak bizony elemi geopolitikai érdeke Izrael léte, és aki mást szeretne, az putyinista. Aki Izrael ellen uszít, az sérti az amerikai és a brit érdekeket, vagyis áramot nekik, áramot a bestiáknak!
Így, leírva nem is tűnik lehetetlen projektnek. De persze sokkal egyszerűbb nagy szavakat mondani újságíróknak, aztán semmit nem csinálni. Mi se üljünk le a kanapéra egy vödör pisztáciával egyelőre!
