David Pressmannel ellentétben a Halloween legalább nem akarja szétbarmolni a kultúránkat
Október 31-én jön megint a Halloween. És mint minden évben ilyenkor, meghallgatjuk, hogy „az egészet be kell tiltani,” hogy „van nekünk saját ünnepünk,” és hogy ez amúgy is „sátánista” – valahogy úgy, mint régen a rockzene. Aztán a másik oldalról halljuk, hogy a jobboldali konzervatívok maradiak, boomerek, és hogy a Halloween amúgy menő, de ezt általában olyanok mondják, akik nem tudják, miről szól a Mindenszentek. Az amerikai WOKE oldalról pedig azt halljuk, hogy a Halloween rasszista. Nyilvánvaló, hogy bármit is mondanak, nekünk, magyaroknak nincs szükségünk a Halloweenre, de közel sem olyan káros, mint a közösségi médián keresztül alattomosan bekúszó nőnek öltözött férfiak videói, vagy a szintén USA-ból „importált”, Lakatos Márkot ölelgető David Pressman. Ehhez képest egy kis csokikéregetés kultúra-kisajátító indián jelmezben, vagy akár egy blackface-ben sem tűnik olyan szörnyű dolognak. Kivéve persze, ha reformátusként azt gondoljuk, hogy a Halloween egy katolikus ármánykodás. De ez nyilván csak vicc.
És ha már a reformátusoknál tartunk, akkor elmondom, azért is tettem fel idén megint ezt az unalomig ismételt kérdést, mert a napokban egy szigetszentmiklósi református óvoda nekiment a Halloweennek, és a 444.hu újságírói erről gúnyosan, megmosolyogva számoltak be a maguk szokásos stílusában. Vagyis a vita még mindig aktuális.
A válasz pedig nem egyszavas és nem is olyan egyszerű, mert igaz, a Halloween valóban nem kell nekünk – de miért ne lehetne, ha esetleg akarnánk?
Mert a “van nekünk saját ünnepünk” felütés nem állja meg a helyét, ugyanis két teljesen különböző dologról van szó. Illetve három teljesen különböző dologról, mert a Halloween nem hasonlítható össze a Halottak napjával vagy Mindenszentekkel, annak ellenére, hogy ezzel a párhuzammal nagyon sokan próbálkoznak.
Fontos tisztába tenni, hogy Halloween elsősorban a szórakozásról, a jelmezbe öltözésről szól, és egy újabb remek alkalom arra, hogy az ember igyon a haverjaival, hiszen ezt az „ünnepet” a popkultúra formálta át arra, ami. Éppen emiatt lett belőle egy könnyen emészthető, könnyen eladható termék, amely nem kínál többet, mint a kóla vagy a Meki – amik egyébként szintén nem vették át a libatepertő és a marhapörkölt helyét, és a pálinka sincs veszélyben a magyar mindennapokban. Ennek oka, hogy a magyar emberek jellemzően szelektíven közelítenek a külföldi trendekhez; a Halloween pedig pont az: egy trend, se több, se kevesebb. Ideális egyedülálló harmincas “szabadszívűeknek”, akik ilyenkor azték hercegnő és bohóc jelmezben találhatnak egymásra a belpesti éjszakában pár órára, hogy szidhassák egy kicsit Orbánt.
Ezzel szemben a Halottak napja és a Mindenszentek sokkal mélyebb, komolyabb dolgokról szólnak: az elhunytakról való megemlékezésről, a családról, a szeretteink sírjairól és a gyertyagyújtásról – ezek mind a tisztelet és az elmúlás elfogadásának gesztusai. Ezek az elemek szerves részei a magyar lelki- és közösségi életnek, amelyek messze túlmutatnak a Halloween által nyújtott élményen. És ezt mindenki pontosan tudja, érzi, ezért szerintem nincs veszély.
Arról nem is beszélve, hogy a magyar néplélek elég erős, stabil ahhoz, hogy ne tudja egy „buli” átvenni a helyét a keresztény hagyományoknak, ahogy nekünk karácsonykor továbbra sem a Mikulás hozza reggelre az ajándékot a fa alá. Továbbá mi magyarok jellemzően az autót sem adjuk el ilyenkor és sátrazunk le az Apple bolt elé, mert tudjuk és értjük, hogy a legfontosabb nem az anyagi dolgokon van, hanem ami a számít az egy közös vacsora, egy csendben eltöltött este a családdal, és alap, hogy Jézus is ott szokott ülni velünk az asztalnál. És ami fontos: a Halloween nem is akar átvenni semminek a helyét.
És éppen ezért, vannak dolgok, amelyeket hagyunk átjönni a határon, és vannak, amelyeket nem – a Halloween pedig kitartóan próbálkozik a ’90-es évek óta, és közben nem dobálta meg a határőröket, nem rongálja meg a templomainkat, nem erőszakol meg senkit, és nem próbálkozik embercsempészek segítségével átjutni a határkerítésen. És valljuk be, ezek fontos különbségek, mert szeretjük a rendet.
Zárójeles kitérő: tudta, hogy nem minden konzervatív keresztény ünnepli ilyenkor ugyanazt? Az ortodoxok például tök máskor tartják ezt az ünnepet. A 4. században a Mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ünnepelte mindenki – beleértve a katolikusokat is – az ortodox keresztény egyház pedig még ma is ekkor tartja. A 8. századig volt ez így, amikor a katolikus egyház döntött úgy, hogy a kelta eredetű All Hallows Eve napjára teszi át ezt az ünnepet, amely magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája.
Ráadásul mi, reformátusok, ebben az időszakban egy másik fontos dolgot is ünneplünk: a reformáció napját, ugyanis ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára híres „95 tétel” című manifesztumát. Szóval sűrű a program ebben az időszakban, és hát mi reformátusok joggal feltételezhetnénk akár azt is, hogy az október 31. miatt a Halloween vajon egy katolikus ármánykodás.. de nem tesszük.
Ha még most sem tudtam meggyőzni arról, hogy a Halloween nem egy kiirtandó ellenség, csupán egy viccesnek szánt, de viszonylag béna bulitrend, akkor íme néhány dolog, amely az USA-ból jött át hozzánk, és amelyek tényleg kártékonyak a kultúránkra nézve: David Pressman, Action for Democracy, Soros György, BLM, Facebook, Bill Gates dolgai.
Érdemes ezekhez képest megítélni az átvett dolgokat.
A végére pedig álljon itt néhány jó tanács, ha ön mégis úgy dönt, hogy beöltözik valaminek, mert bizony fehér keresztény emberként egyáltalán nem mindegy, hogy milyen jelmezre esik a választása. Semmiképp ne öltözzön indiánnak, mert az sérti az amerikai őslakosokat, és egyébként is sztereotíp. Kivéve, ha olyan indiánnak öltözik, amelyik fehér telepeseket gyilkol. Akkor is rasszista marad, de akkor lesznek, akik megbocsátanak önnek. De inkább, ha teheti, akkor ne öltözzön indiánnak. A nők főleg ne öltözzenek szexi indiánlánynak, mert az meg ráadásul a férfiaknak jó, és tudjuk, hogy mindent aszerint kell csinálni, hogy a fehér férfiaknak rossz legyen. De ne öltözzön cowboynak sem, mert az western és azok meg a filmekben mindig nagyon férfiasak voltak, whiskey-t ittak, izzadtak és a Saloon-ban örömlányokkal lógtak, ami toxikusan maszkulin. Arról nem is beszélve, hogy nem voltak transzneműek közöttük, ja és indiánokat öltek a filmekben. Ne vegyen fel szombrérót sem, mert akkor a mexikóiakat sérti meg. Bob Marley-nak végképp ne öltözzön.
Dióhéjban ennyi. Kellemes ünneplést, megemlékezést kívánok!
