Így rombol lépésről lépésre a gendermozgalom
Ha nem tudsz legyőzni valamit, állj az élére! – tartja a régi mondás, és hát a genderelméletnek sehogy sem sikerült leérvelnie a porondról a biológiát. Ezért aztán kitalálták ezek az elhivatott elmélészek, hogy hatalmi szóval inkább ők lesznek itt a legfőbb egzakt todomány, és ne holmi biológia szabja meg, kinek mi a neme. Olyan ez, mintha esztétákra bíznánk az épületek statikai számításait. Bizony, ezek az elnyomott áldozatként szempillát rebegtető gendermozgalmárok, ideológusok és a társadalomban szabadjára engedett mentális sérültek olyan hatalomtechnikai manipulációkat és megfélemlítéseket hajtanak végre, befolyásos támogatóikkal a hátukban, hogy annak a fele se tréfa. Az identitás mint politikai fegyver című múlt heti konferencián Colin Wright amerikai biológus magyarázta el ennek a hatalomátvételnek a sorrendjét.
Szakmájából kifolyólag, Wright testközelből élheti meg, miként tolják félre a természettudományos tényeket, és veszik át az irányítást azok, akik feltétlenül rá akarják erőltetni a társadalomra a saját diszfóriáikat. Kétségtelen, hogy a mentális megroggyanás okozta lelkiállapotot kényelmesebbnek tűnik természetesként, egyenértékűként elismertetni, semmint szembenézni vele, és elindulni a gyógyulás nehéz útján, ám az őszinte boldogság rendszerint ezután sem köszönt be az érintettek életébe. A társadalom működésének megzavarására viszont kiválóan alkalmas ennek a jelenségnek a mind tömegesebbé változtatása.
Az Egyesült Államokban már teljesen áthatja a társadalmat a genderideológia – jelentette ki Colin Wright –, bemondásra elhiszik, sőt vezérelvnek fogadják el a legmegborultabb állításokat is, amelyeknek egyre veszélyesebb mulatság egyénileg ellentmondani. Intézményileg ugyanis szinte sehol sem mernek már. A világ vezető hatalmában kiemelt üggyé lépett elő a biológiatagadás, és az egyéni identitásra bízzák a testi valóság megállapítását. „Milyen nemű? Majd eldönti” – szól a közepesen régi vicc, ám a nyugati világ progresszív helyein ez már egyáltalán nem vicc.
Nemek helyett szexuális spektrum
Az első nagy trükk a felforgatásra a szexuális spektrum. Amióta világ a világ, léteznek férfias nők és nőies férfiak; minden bizonnyal vannak ennek nehézségei az egyén számára, de azért azt látjuk, hogy sokuk meg tud ezzel birkózni magánéletileg, és a társadalom szervezési alapjait sem kell átalakítani miattuk. Az pedig végképp nem volt kérdéses, hogy ők emellett is egyértelműen nők, illetve férfiak. Nem volt, egészen a legutóbbi időkig.
A felforgatás, vagyis a bármilyen forradalom alapvető módszere a kezelhető különbségek kiélezése és kezelhetetlenné felnagyítása.
A férfiasság, illetve a nőiesség intenzitásának társadalomban tapasztalható különbségeire hivatkozva kitalálták, hogy tulajdonképpen nincsenek is nemek. A genderideológia szerint csupán egy spektrum létezik az elképzelt abszolút férfi és az elképzelt abszolút nő között – ezek az abszolút végpontok ráadásul csupán társadalmi konstrukciók, és mindenki nemi identitása valahol ezek között helyezkedik el a spektrumon. Az az apróság nem bizonytalanítja el a őket, hogy az emberek elsöprő többségének identitása az „elképzelt abszolút férfi”, illetve az „elképzelt abszolút nő” végpontoknál van. A genderideológusok (akik rendszerint maguk is érintettek a homoszexualitásban, illetve a nemi diszfóriákban, tehát a saját bizonyítványukat magyarázzák „tudományosan”) annak a maroknyi embernek az identitására akarnak főszabályt felhúzni, akik meggyőzhetők arról, hogy a fenti, képzeletbeli identitásspektrum mindenféle bizsergetően izgalmas belsőbb részeibe tartoznak.
A biológiát háttérbe szorítják
Az ember testi teljességének lebontása a cisz és transz fogalmak kanonizálásával folytatódott. Miután a fent bemutatott módon eltagadták a férfi és a női nem bináris biológiai valóságát, még ezt a spektrumra helyezett férfiasságot és nőiességet is különválasztották testi és mentális értelemben. Ha az illető mentálisan, azaz gender szempontjából ugyanott helyezkedik el a spektrumon, mint testileg (nem mintha testileg értelmezhető lenne a spektrum – de erről majd később), akkor cisznemű, ha viszont máshol, akkor transznemű –
így találták ki azok, akiknél sejtek, szövetek, testfelépítés és biokémiai folyamatok helyett érzések és hangulatok képezik a tudományosság alapjait.
A ciszneműséggel ráadásul átnevezték a normalitást, és úgy adják el, mintha az egyetlen normális változat csak egy lenne a sok különböző változat közül. Ezen a ponton a biológiára már nemcsak társ„tudományt”, hanem vetélytársat erőszakoltak rá. Itt már létezőnek kiáltanak ki olyan eseteket, amikor valaki biológiai szempontból férfi vagy nő, ám genderszempontból az ellenkezőjének érzi, véli magát, úgyhogy előáll a transzneműség állapota. Minél több emberre tudják ezt ráhúzni, minél több lelkileg sérülékeny embert tudnak meggyőzni a transznemű mivoltáról, annál sikeresebb a forradalmi felforgatás. Ráadásul olyan pénzügyi, politikai és lobbierő áll a genderideológia mögött, hogy a kritikus diszfóriás tömegnek sem kell összejönnie ahhoz, hogy a társadalomra rákényszerítsék főszabályként – előbb megtűrendőként, aztán támogatandóként, végül már csodálatosnak tartandóként és ünneplendőként.
Nekem mindegy, csak kötelező ne legyen – ez is egy közepesen régi vicc, de itt már jó pár régi viccről nem tudni, hogy vicc-e még…
A cisz- és transzneműekre osztott társadalomról egyébként szeretnek olyan hangnemben beszélni, mintha közel azonos létszámú csoportokról lenne szó. Ezt az egyre többfelé hasított összképet ráadásul még olyan képzelt identitással is megfűszerezték, amely a genderspektrum közepére helyezi magát, az abszolút férfitól és az abszolút nőtől is távolra – ő a nonbináris. Megérkeztünk tehát a férfi–női kettősség nyílt tagadásához. De ez még nem volt elég.
A biológiát diszkvalifikálják
Akárhogy is játszanak a sérülékeny lelkek képlékeny identitásaival, egy fontos dolgot nem sikerült megmagyarázni. Lehet ezen az elképzelt spektrumon bárhova tologatni az identitást, ha biológiai szempontból csupán kétféle lehet az ember: férfi vagy nő. (Itt most tekintsünk el az emberiség néhány ezrelékétől, akiknél születési rendellenesség miatt férfi és női biológiai sajátosságok keverednek össze egy testben!) Ha testi értelemben ennyire letisztult a helyzet, és biológiailag csak abszolút férfi és abszolút nő létezik, akkor viszont értelmezhetetlen a biológiai nem két változatának, illetve a társadalmi nem spektrumán felvehető számtalan identitásnak az egybevetése.
Sem a ciszneműség, sem a transzneműség nem megállapítható, ha az összehasonlítás, amelyre ezeket alapozzák, nem végrehajtható.
Ez a probléma genderideológiai körökben is felmerülhetett, mert mostanra sokat egyszerűsítettek a dolgokon, lényegében egyetlen tollvonással megszabadulva az érvelési hézagoktól: a biológia nem számít, az vagy, aminek érzed magad. Most már nem hozzáméricskélik a biológiához a saját „eredményeiket”, hanem meg akarják haladni a biológiát. Az, hogy valaki milyen nemű, az kizárólag agyban dől el, nem testben – ismertette Wright a genderideológia jelenlegi álláspontját. Aki ellentmond ennek az agybajnak, azt nyomban transzfóbnak bélyegzik, ellehetetlenítik, félreállítják a tudományos pályájáról, ahogy elmondása szerint ő maga is szembesült ezzel.
A genderforradalom mostani szakaszában a biológiai nem (sex) már nem tényező, csak az identitásként választott társadalmi nemről (gender) beszélnek – derült ki. Ma már transzszexuálisokról sincs szó, hanem transzgenderekről, sőt már a homoszexualitást sem úgy értelmezik mint biológiailag azonos emberhez vonzódást, hanem mint azonos genderű emberhez vonzódást. Ráadásul váltogatni is lehet ezt az identitást, és akkor lesz az ember genderfluid.
Odáig fajult a hülyeségek egymásra építése, hogy például egy önmagát férfiként azonosító biológiai férfi és egy önmagát férfiként azonosító biológiai nő alkothat homoszexuális párt. Holnap pedig mindketten nők lesznek egy leszbikus párban.
Ha minden értelmét veszti, akkor összedől a társadalom
Itt már semminek nincs semmi követhető értelme, és pont ez a lényeg. A szeretetlenség miatt sérült lelkű, pótcselekvésként a különlegesség érzését és mások figyelmét hajszoló, bármilyen identitásról meggyőzhető gendermozgalmárok csupán feláldozható sorkatonái ennek a forradalomnak, amelynek a lényege, hogy értelmüket veszítsék a korábban egyértelmű dolgok, megszűnjenek a stabil kapaszkodók a társadalomban. Ezzel az ördögi propagandával tömik a gyerekek fejét a fősodratú médiában, mesekönyvekben, rajzfilmekben, gyerekcsatornákon, próbálják belenyomni őket a tudathasadásba, hátha már a felnőttkor előtt elbizonytalanodnak abban, amiben a legbiztosabbnak kéne lenniük: hogy fiúk vagy lányok.
Az identitás kizárólag agyban dől el a genderideológusok értelmezése szerint, és a test műtéttel hozzáigazítható ehhez az identitáshoz. Tehát hozzácsonkítják a valóságot az agybajhoz. Különös, hogy ezeket a műtéteket a kiközösített biológiában jártas orvosokkal végeztetik el. Hát végül kiderül, hogy mégiscsak vannak nemek?!
