Egy gyűlölködővel kevesebb

Pedig rendes, dolgos édesanyja volt, Katus néni, textilgyári munkás. Ő ismerte a való életet, a küzdelmeket, de hát a fia tovább lépett. Több akart lenni az apjánál. Feri nem sokat beszélt az édesapjáról, valószínű, hogy nem volt büszke rá. Mindegy, tisztelni kell a szülőket, hiszen egy valóságos apa van, mint ahogy egy édesanya is van. Ne keverjük ide a mindenféle lmbtq vagy gender szörnyűségeket. Bár Feri ezeket az aberrált jelenségeket is támogatta az elmúlt évtizedekben. Holott a Kádár-rendszerben otthon végig élte a szegénységet, a nélkülözést, de Katustól, az édesanyjától csak a becsületességet, a küzdeni tudást örökölhette, tanulhatta. De mégis mi történt Fletóval, hogy végül is a karrierista, üresfejű, hazájukat áruba bocsátó technokratákhoz, a globalista, birodalmi hatalomhoz (akkor a Szovjetunió), e kommunista, neomarxista társasághoz csatlakozott? Én leszek az utolsó, aki követ vet rá, hiszen alulról jött és a nélkülözésből ki akart jönni s karrierhez, a meggazdagodáshoz csak egyetlen út vezetett, a párthoz, a Magyar Szocialista Munkáspárthoz való csatlakozás (a későbbi MSZP-hez).

De akkor már ennek a pártnak a morálja, a szavahihetősége a romokban hevert, a szétbomlás előtt állt. Hová tűnt az úgynevezett tiszta kommunista eszme? Persze tudjuk, hogy az tiszta sohasem volt, inkább vérrel áztatott, mert a kommunizmus születése pillanatában, az 1919-es Tanácsköztársaságtól kezdve a terrorra, a rombolásra és a zabrálásra épült. Ahhoz az MSZMP-nek azért volt ereje 1989 táján, hogy az egykori több millió ember magántulajdonait, az 1945 után államosított vagyonokat, földeket a rendszerváltás idején ismét újra privatizálják – keleti rabló-eltulajdonolás – és maguknak, elvtársaik kezére játsszák fillérekért. Na ebbe a buliba került Gyurcsány Ferenc, a KISZ Központi Bizottságának egyik vezetője. Innen már csak a második feleség, Dobrev Klára kellett, a valódi gyűlölet kosár – Apró Piroska anyukával, Apró Antal unokájaként, Apró, Kádár János hűséges nagyhatalmú cimborájaként–, hogy Feri vágyainak megvalósítását a legfőbb hatalomba repítse. Gyászos miniszterelnöki tevékenységét ismerjük: hazaárulását a kettős állampolgárság elleni akcióival, a magyar-magyar elleni gyűlölet keltésével, avagy a 2006 október 23-ai rendőrterror levezénylésével, nem beszélve a nemzeti, stratégiai vagyon áron aluli külföldi kezekbe való átjátszásával, s a gazdasági csődbe taszított ország megnyomorításával, a migráns és háború pártiságával. Ez volt ő, így ismertük meg az elmúlt két évtizedben.

Vajon édesanyja, Katus, a becsületes munkásasszony mit kérdezhetett, mit mondhatott erről a fiának? Megkérdezhette, nem erre tanítottalak fiam?

Jó, ez a múlt. Lehetett volna jobb gyerek Fletó. Hiszen az esze meg is lett volna rá. Akár Orbánnal együtt is dolgozhattak volna ideológiai különbözőségüktől függetlenül a nemzet épülésén. De nem ez történt. Sőt, ellenkezőleg, Feri a nemzet leépítésén dolgozott politikai pályájának minden szakaszában: beszélhetünk a miniszterelnöki tevékenységéről vagy pártpolitikai-Demokratikus Koalíció-munkásságáról. S ez a munkásság végig a gyűlölet keltésről szólt, Magyarországon belül és az elszakított országrészek magyarjai elleni uszításról. Na, eddig nem szabadott volna elmenni Gyurcsány Ferencnek. Ezért jó, egy nagy fellélegzést jelent, hogy Feri eltávozott a politikai közéletből. Így eggyel kevesebb gyűlölködő. Sajnos Fletó helyébe újabb és újabb jelentkező lép. Most éppen a család sötét múltjával rendelkező feleség, Dobrev Klára jelentkezett a posztra.

Igaz, gondolhatnánk, hogy Gyurcsány a megtisztulás útjára lépett és jóvá akarja tenni bűneit. Például jelentheti azt, hogy elválik a legfőbb mételytől, Klárától, akitől idegen a haza fogalma, aki az Európai Unióban mindent elkövetett, elkövet, hogy Magyarország ellen áskálódjon, rosszat tegyen. Lehet, hogy Feri jó fiú lesz, és a magyarok pártjára áll? Az lenne csak egy nagy pofon a Tiszának, Brüsszel Péteréknek.

De ettől nem kell tartanunk. Túlságosan is szoros szálak kötik a nemzetközi internacionalizmushoz – mai nevén globalizmushoz –, a neomarxista, neoliberális, neokapitalizmushoz és azokhoz a háttérhatalmi erőkhöz, akik igen csak sokat tudnak Gyurcsány üzelmeiről. Mert mi történne, ha egyszer kinyitnák a szájukat?

A gonosz és a jó mindannyiunkban bennünk van. A kérdés csak az, hogy melyik győzedelmeskedik, melyik kerül túlsúlyba az életünkben: a Sátán vagy az Isten angyala. Egyik nép különb lenne a másiknál? Egyik népnek több lenne az árulója, labanca, Quislingje, mint a másiknak? Nem hinném. Bár Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt volt elnöke, Magyarország egykori miniszterelnöke egy parlamenti beszédében csak oda vetette képviselő társai elé, hogy Magyarország a feljelentgetők országa, tíz millió magyar többsége egymást jelentette fel. Erre az országgyűlésben nagy volt a felhördülés. Horn csak azt felejtette elmondani, hogy a kommunista rendszer, Rákosiék, Kádárék rendszere volt csak ilyen. Az ávéhás, rendőr terror kényszerítette a házmestereket és arra alkalmas személyeket a besúgásra, az ügynökösködésre. A kommunizmus lényege az volt, hogy a gazdagabbak, a szerencsésebbek, a tanultabbak ellen keltsen gyűlöletet, de az is kétirányú volt: ,,ami a tied, az az enyém, ami az enyém, ahhoz semmi közöd."Ez volt a Rákosi rendszer jelszava, amit elvettek másoktól azt máig nem akarják visszaadni. Ez is a gyűlölet egyik forrása.

Ebből az időből származik, Márai Sándor 1947-es Naplójából a következő, amit már az emigráció idejéből írt Rómában:

S ez máig így van. Bár Gyurcsány Ferenc távozása a politikából, eggyel kevesebb gyűlölet keltőt jelent, de ott vannak sorban a többiek. Most éppen Magyar Péter áll az élen. Az tény, hogy a balliberális oldal védjegye mindig a gyűlőlet volt. Ezt a legjobban a fő árokásó fejezte ki plasztikusan, Kornis Mihály író:

Ez nem jelent mást, mint a magyarországiak, a keresztények és – Gyurcsány szavaival élve – a köztársaságiak feloldhatatlan ellentétét. S a köztársaságiak magatartása, a hazát eláruló Károlyi Mihály óta, sokszor nem sokat változott. Ugyanis elmaradt többnyire a ,,köz" szócska, maradt a társaság. S az már nem számított országnak, nemzetnek, közös ügynek. A kérdés mégis csak az, hogy sikerül-e az emberek többségét ráébreszteni arra újra s újra, hogy ki az, kik azok, akik valóban egy ügy – a haza ügye – mentén szeretnének elkötelezetten dolgozni és kik azok, akik a gyűlölet mentén akarnak hatalomhoz jutni.

Vezető kép: 20250317 -- Gyurcsány Ferenc országjáró körútra indul, Gellért tér // fotó: Hatlaczki Balázs