Pesti Srácok

Egy kormányképes erő

Egy kormányképes erő

Amikor az amerikai producerek berendelnek egy sorozatot, akkor két megközelítésben kerül értékelésre egy projekt. Az egyik szemléletmód a klasszikus verzió, ahol a gyártásért felelős személyek elolvassák a forgatókönyveket, megnézik a díszlet- és jelmezterveket, majd eldöntik, hogy van-e értelme az egésznek. A másik opció az, hogy ezt a macerás eljárást kihagyják és a tartalmi űrt úgynevezett „diverz karakterekkel”, kormányellenes arcokkal, mondjuk ex-pornóssal és egy erőltetett meleg párral pótolják, amelynek egyik fele reménytelennek tűnő viszonyt ápol a főszereplővel, akivel aztán végül egymásra találnak. Akkor is, ha a film nem is erről szól. És aki ennek művészeti értékét nem érti, az nem elég jó ember. Kicsit ilyen ez a globalista-liberális politika Magyarországon. A diverz szereplők megvannak, és azért, hogy értéktelen a politikai termék, nem az ideológia hibás, hanem a befogadó nem elég felkészült. Ismerős az a politikai eszmerendszer, amelyik szerint a saját ideológiája a kizárólagosan helytálló, már csupán a valóságot kell erről tájékoztatni?

Madách a Falanszter színben már frissében kikarikírozta a kommunisták (és szocialisták) azon törekvését, amellyel a valós világot az ideológiai fantazmák világhoz kívánták alakítani. Ehhez képest a kormányellenes globalista liberális sajtó a mai napig egyszerűen letudja a dolgot: ha nincs a narratívához passzoló valóság, hát teremtenek egyet. Például olyan zseniális cikkek írásával, mint a 444 friss szerzeménye, amelyben azt a fantasztikus megállapítást sikerült tenni, hogy ha az államnak nem lettek volna bevételei, akkor nőtt volna az államadósság. Még azokban a hónapokban is, amikor pozitív volt az államháztartás mérlege. Segítek, kedves 444: ha az államalapítás óta nem lettek volna az államnak bevételei, akkor meg végtelen csilliárd forint lenne az államadósság. Még szerencse, hogy voltak.

kormányellenes propaganda
A kormányellenes propaganda by 444.hu

Persze a kormány elleni hergeléshez ez is megfelelő

A véletlen pozitív gazdasági mutató(k) félremagyarázására meg főleg. És a probléma a baloldali globalista-liberális erők kormányzóképességével éppen ez. Zárójel: nyilván az sem segít, ha az ember már lélekben AZELŐTT is külföldre lapátolja az állami vagyont, hogy megválasztanák. De ha ezt az „apróságot” levesszük, és feltételezzük, hogy mindenki magyar érdekek mentén, Magyarországért akar politizálni, akkor is van némi szellemi deficit.

Tehát a probléma az, hogy a gazdaság éppen elég nehézséggel küzd. Megtorpant a GDP-növekedés, volt elszaladó infláció, tavaly volt ténylegesen súlyosnak nevezhető költségvetési hiány. Más kérdés, hogy utóbbinak egyik oka az, hogy az állam olyan dolgokra költött, amely eszközöknek idei évi bevételei pluszba billentették az elmúlt kéthavi mérleget, magyarán az a pénz egy jónak tűnő befektetés, nem kifolyó pénz volt. Mindenesetre tény, hogy vannak olyan gazdasági mutatók, amelynek értelmezése a politikai diskurzus termékeny táptalaja lehetne. Ehelyett az ellenzéki sajtó egyik legfontosabb központi propagandatermékének azt sikerül gazdaságelemzési csúcskritikaként kihozni, hogy nem ér semmit, hogy pluszban zárta az elmúlt két hónapot a költségvetés, mert ez csak annak köszönhető, hogy az államnak voltak esedékes bevételei.

Ez a sajtó a szellemi táptalaja a mindenkori ellenzéki politikának, amely hasonló vehemenciával talál ki olyan hatalmas szakpolitikai megfejtéseket, mint hogy Lázár János és Orbán Viktor a felelős a rossz időjárás miatt. És miután ezt a szakpolitikai teljesítményt leteszi az asztalra az „ellenzék vezető ereje”, elmegy egy 80 napos egoboost nyaralásra. Mert a pihenés sem az igazi, ha a rajongók nem fotózzák közben. Szegény Ilike ehhez már kevés, és valahol a távolban felsír egy magányos Radnai Márk. Ez az ellenzék vezető ereje. Megkérdezném, hogy milyen lehet akkor a többi, de ugye tudjuk.

Pedig egyébként a Tiszának meg lett volna a lehetősége arra, hogy kormányképes erőként pozícionálja magát, hiszen komoly felhatalmazást kapott az Európai Parlamentben. Kár, hogy amikor az európai és köztük a magyar gazdák az életben maradásukért küzdenek Brüsszelben az Európai Parlament előtt, az éppen aktuális kamussiás EP-képviselőként egy csónak orrában táncikál. Delegációvezetője pedig napok óta lapít, semmit sem hallani róla.

Persze itt visszatérünk az alap kitételhez, erről csak akkor lenne értelme beszélni, ha a magyar érdekek mentén politizáló pártról lenne szó.

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.