Egy kormányképes erő
Amikor az amerikai producerek berendelnek egy sorozatot, akkor két megközelítésben kerül értékelésre egy projekt. Az egyik szemléletmód a klasszikus verzió, ahol a gyártásért felelős személyek elolvassák a forgatókönyveket, megnézik a díszlet- és jelmezterveket, majd eldöntik, hogy van-e értelme az egésznek. A másik opció az, hogy ezt a macerás eljárást kihagyják és a tartalmi űrt úgynevezett „diverz karakterekkel”, kormányellenes arcokkal, mondjuk ex-pornóssal és egy erőltetett meleg párral pótolják, amelynek egyik fele reménytelennek tűnő viszonyt ápol a főszereplővel, akivel aztán végül egymásra találnak. Akkor is, ha a film nem is erről szól. És aki ennek művészeti értékét nem érti, az nem elég jó ember. Kicsit ilyen ez a globalista-liberális politika Magyarországon. A diverz szereplők megvannak, és azért, hogy értéktelen a politikai termék, nem az ideológia hibás, hanem a befogadó nem elég felkészült. Ismerős az a politikai eszmerendszer, amelyik szerint a saját ideológiája a kizárólagosan helytálló, már csupán a valóságot kell erről tájékoztatni?
Madách a Falanszter színben már frissében kikarikírozta a kommunisták (és szocialisták) azon törekvését, amellyel a valós világot az ideológiai fantazmák világhoz kívánták alakítani. Ehhez képest a kormányellenes globalista liberális sajtó a mai napig egyszerűen letudja a dolgot: ha nincs a narratívához passzoló valóság, hát teremtenek egyet. Például olyan zseniális cikkek írásával, mint a 444 friss szerzeménye, amelyben azt a fantasztikus megállapítást sikerült tenni, hogy ha az államnak nem lettek volna bevételei, akkor nőtt volna az államadósság. Még azokban a hónapokban is, amikor pozitív volt az államháztartás mérlege. Segítek, kedves 444: ha az államalapítás óta nem lettek volna az államnak bevételei, akkor meg végtelen csilliárd forint lenne az államadósság. Még szerencse, hogy voltak.
Persze a kormány elleni hergeléshez ez is megfelelő
A véletlen pozitív gazdasági mutató(k) félremagyarázására meg főleg. És a probléma a baloldali globalista-liberális erők kormányzóképességével éppen ez. Zárójel: nyilván az sem segít, ha az ember már lélekben AZELŐTT is külföldre lapátolja az állami vagyont, hogy megválasztanák. De ha ezt az „apróságot” levesszük, és feltételezzük, hogy mindenki magyar érdekek mentén, Magyarországért akar politizálni, akkor is van némi szellemi deficit.
Tehát a probléma az, hogy a gazdaság éppen elég nehézséggel küzd. Megtorpant a GDP-növekedés, volt elszaladó infláció, tavaly volt ténylegesen súlyosnak nevezhető költségvetési hiány. Más kérdés, hogy utóbbinak egyik oka az, hogy az állam olyan dolgokra költött, amely eszközöknek idei évi bevételei pluszba billentették az elmúlt kéthavi mérleget, magyarán az a pénz egy jónak tűnő befektetés, nem kifolyó pénz volt. Mindenesetre tény, hogy vannak olyan gazdasági mutatók, amelynek értelmezése a politikai diskurzus termékeny táptalaja lehetne. Ehelyett az ellenzéki sajtó egyik legfontosabb központi propagandatermékének azt sikerül gazdaságelemzési csúcskritikaként kihozni, hogy nem ér semmit, hogy pluszban zárta az elmúlt két hónapot a költségvetés, mert ez csak annak köszönhető, hogy az államnak voltak esedékes bevételei.
Ez a sajtó a szellemi táptalaja a mindenkori ellenzéki politikának, amely hasonló vehemenciával talál ki olyan hatalmas szakpolitikai megfejtéseket, mint hogy Lázár János és Orbán Viktor a felelős a rossz időjárás miatt. És miután ezt a szakpolitikai teljesítményt leteszi az asztalra az „ellenzék vezető ereje”, elmegy egy 80 napos egoboost nyaralásra. Mert a pihenés sem az igazi, ha a rajongók nem fotózzák közben. Szegény Ilike ehhez már kevés, és valahol a távolban felsír egy magányos Radnai Márk. Ez az ellenzék vezető ereje. Megkérdezném, hogy milyen lehet akkor a többi, de ugye tudjuk.
Pedig egyébként a Tiszának meg lett volna a lehetősége arra, hogy kormányképes erőként pozícionálja magát, hiszen komoly felhatalmazást kapott az Európai Parlamentben. Kár, hogy amikor az európai és köztük a magyar gazdák az életben maradásukért küzdenek Brüsszelben az Európai Parlament előtt, az éppen aktuális kamussiás EP-képviselőként egy csónak orrában táncikál. Delegációvezetője pedig napok óta lapít, semmit sem hallani róla.
Persze itt visszatérünk az alap kitételhez, erről csak akkor lenne értelme beszélni, ha a magyar érdekek mentén politizáló pártról lenne szó.
