Csíksomlyó és a Pride között félúton

Ez választás kérdése. A kettő együtt nem megy. Nem lehet hinni mind a kettőben, ugyanis súlyos morális kérdésekről van szó. A csíksomlyói búcsú, maga a kegytemplom és kolostor a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emléke. Minden év pünkösd napján, a Szentlélek kiáradásán többszázezer magyar gyűl össze a nyeregben, hogy meghallgassa a szentmisét Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A templom ékessége és kincse a csodatevő Szűzanya szobor, amelyet a templom főoltárán helyeztek el. A hársfából készült  az ötszáz éves Szűzanya szobor úgy tartja ölében a kis Jézust, amint azt a Jelenések Könyvében a „Napba öltözött Asszony” teszi. A csíksomlyói búcsú tehát a világ tizenötmilliónyi magyarjának a jelképe, a keresztény hit nemzet megtartó erejének, az összetartozás napja, független attól, hogy ki katolikus ki nem, ki heteroszexszuális, ki meleg vagy bármely identitású.

Csíksomlyó vs. Pride: miért fontos ez?

A Pride felvonulás, vagy vonaglás nem egyénekre szabott, hanem egy olyan kisebbségi közösség, amely félredobott minden konvenciót, embertársai iránti tiszteletet, azaz eldobta a hagyományos magyar kultúrkör ideáit. Nem véletlen, hogy  a magyarországi Meleg Büszkeség menet az amerikai Pride felvonulások ösztönzésére jött létre. Azaz egy külföldről importált idegen test, amely más földrajzi, társadalmi, politikai és kulturális helyzetben talált helyet. Egy szombati napon 1997. szeptember 6-án, a budapesti Capella bárból indult az első Meleg Büszkeség menet. Ennek kiindulópontja egy 1969-es tengerentúli esemény, a New York-i Stonewall Inn nevű szórakozóhelyen tartott rendőrségi razziából kialakuló többnapos zavargás volt. A rendőrségi zaklatás és a törvény előtti egyenlőtlenség elleni akkori tüntetéssorozat az amerikai, majd nemzetközi meleg jogegyenlőségi mozgalom kiindulópontja lett. Le kell szögezni, hogy Magyarországon a melegeket, transzvesztitákat soha nem üldözték, nem foglalkoztak velük, nem rekesztették ki őket, csak akkor járt büntetőjogi következményekkel, ha az párosult a pedofiliával vagy erőszakossággal, miszerint egyesek rá akarnak venni másokat saját nézeteik, aberrált érzelmeik elfogadására. Magyarán, az amerikai Pridenak nem volt oka hazánkban megjelenni, mint ahogy nem kértük a genderizmust, az LMBTQ-t (Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transzszexszuális, a Queer identitások) a woke-izmust és a velük járó érzékenyítést sem.  

A Pride-al szemben, a több mint kétezer éves kereszténység ünnepe, a Pünkösd viszont beívódott a magyar társadalom több mint ezer éves ünnepeinek sorába, ami mindig összefüggött a haza és a kereszténység védelmével. A Pünkösd ugyanakkor  a keresztény egyház születésnapja, a keresztény hit alapjainak a megerősítése. Míg az alig ötven éves Pride mély keresztény ellenessége összefügg a hagyományos morál szétverésének a napjával, melynek lényege a békétlenség, a széthúzás s a gyülőlet szítása az úgymond látszólagos szabadság nevében.

Hogy miért jutott eszembe mindez? A napokban többed magammal beszélgettünk egy jónevű, fiatal borásszal, aki régóta keresi identitását. Eddig inkább a liberális, mondhatni posztkommunista elvek vonzották, de ahogy idősödött, bölcsebb lett, egyre inkább a konzervatív, a kigyalogolt, megszenvedett magyar nemzeti hagyományok lettek számára a kedvesebbek. De még nem döntött. Hogy jó borász lehessen, így szakmája is megköveteli a felelős gazdálkodást, az ottani szőlőgazdálkodás sok száz éves hagyományainak megőrzését. Egyben  morális felelősség a bor készítése és tisztelet mások iránt.

Nem akarom részletezni egyes borászok ipari kannás lőrégyárainak, guggolós bor üzemeinek problémáját, hogy újra egyre silnyabb termékek kerülnek a magyar boltok polcaira. Végül is busás haszonért emberek becsapásáról van szó. 

Ez az örök kérdés, már az ókor óta

Platon ethikájában olvastam, hogy a Jó megismerése a ,,legnagyobb tudás". Az ókori görög filozófus szerint nem élhetünk helyesen a Jó ismerete nélkül. Ugyanis a Jó akkor van jelen az életünkben, ha megvalósul benne az ideákat jellemző szépség: a mérték, az összhang. Nem akarok az ókorba visszanyulni, de ugyanazok a kérdések, gondok foglalkoztatták több ezer éve az emberiséget, mint manapság. De térjünk vissza a mába!

A magyarok közül hányan vannak úgy, hogy a magyar történelem nem ismerete, vagy a történelmi tapasztalat félre hajításával, a gyors meggazdagodás reményével, a gyűlölet ízével a szájukban egy idegen ideológia, a neomarxizmus, a neoliberalizmus, a globalizmus uszályába kerülnek. Ezek az ideák nem tartalmazzák a Jót. 

Mert mit is jelent a Pride angol szónak a magyar megfelelője? Büszkeséget, gőgöt, kevélységet, túlzott önelégültséget...Ja, meg méltóságot is jelent a Pride. De miféle méltóság az egy Pride felvonuláson, ahol aberrált emberek meztelenül vagy félmeztelenül vonaglanak,  trágár szavakat üvöltőznek, mutogatnak félreérthetetlen, túlfűtött szexszuális mozdulatokat, mindezt a nagy nyilvánosságban családok, gyermekek normálisan gondolkodó emberek előtt. Mit akarnak ezzel az önmutogatással elérni? Ez náluk a mérték, az összhang? Ez nekik a szabadság, a szeretet közvetítése? Ez a vonulás inkább a szabadosság és a többségi társadalom szabadságának megsértését jelenti. Egy erőszakos kisebbség, hogyan uralkodhat a többség felett? Azok az idők már eljártak. Törvény előtti egyenlőségüket akarják elérni? Miért, a törvény előtt nem egyenlőek? Ki bántja, ki üldözi őket? Senki. Egyenjogú szabad állampolgárok, Isten és ember előtt. Inkább ők bántják lelkileg, szellemileg, morálisan a kiskorú gyermekeket, megzavarják, sőt tönkre is tehetik gyermeki létüket. Kit érdekel a felvonulásukkal a harsány üzenetük. Úgy gondolom a szexszualitás legyen az hetero-vagy lmbtq, az magánügy, nem tartozik senkire. Ezért nem kell az utcára vonulni.  A nyugati érzékenyítés hatására Magyarországon is érzékenyíteni szeretnék gyermekeinket, unokáinkat. Mi nem szeretnénk. A törvény előtti egyenlőség a hagyományosan gondolkodó társadalmat is megilleti.

Vajon a Pride felvonulói képesek volnának harcolni a hazáért?

Visszatérve a Csíksomylóra, pünkösdre és a keresztény értékekre. Magyarország államiságának története mindig összetartozott a kereszténység és hazánk védelmével, a hódító hadak, idegen ideológiák visszaszorításával. Nem árt emlékeztetni arra, hogy a csíksomlyói kegytemplom és kolostor története a 15. századig nyúlik vissza. Ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek, akik 1442 és 1448 között felépítették az első gótikus templomot és az ugyancsak gótikus kisméretű kolostort. A templom felépítéséhez Hunyadi János is hozzájárult a török elleni győzelméből szerzett zsákmányból. Az a Hunyadi, aki Szent Kapisztrán Jánossal együtt, kereszttel és karddal semmisítette meg a törököket 1456-ban Nándorfehérvárnál.

Akkoriban, előtte és később sokszor a haza védelmére kellett felvonulni, gyülekezni, kardot rántani. Vajon a Pride meleg felvonulóinak résztvevői, mikor lennének képesek fegyvert  fogni a haza védelmére magamutogatás helyett.  Csakúgy mint  a szuverenításunk, a szabadságunk, a törvény előtti egyenlőségünk védelmében mikor mernének kiállni? Mondjuk az Európai Parlamentben.