Mihez kezd az EU magával az ukrán vereség után?
Ahogy az orosz-ukrán háborúval is, a háborús tárgyalásokkal is Európa fog a legrosszabbul járni. Aki figyeli a front eseményeit és vette a fáradságot, hogy megértse, miként is változott meg a háború a technológiai fejlődés következtében, annak sosem voltak olyan illúziói, hogy nem lesz ukrán vereség.
A nyugati fegyverek felsőbbrendűségének mítoszán kívül egyetlen olyan tény, szám, adat nem bukkant fel, amely az ukrán győzelmet vetítette volna előre az ukrán vereség helyett. Lehet, hogy a nyugati fegyverek jobbak, de a döntő az, hogy ki és mire meri használni őket, mennyi van belőlük és úgy általában elérhetők-e velük azok a célok, amiket kitűztek.
Drónokkal és rakétákkal nem lehet elfoglalni egy területet. Lehet, hogy harci robotokkal igen, de ahogy én a nyugati cégeket ismerem, egy, a gyalogos katonát pótló robot gyártási költsége több száz ember “költségeivel” lesz egyenlő majd. Jelen állás szerint, ha lehet hinni a közvetlen harci történések haditudósítói interpretációinak, az ukránokat az orosz drónok, az orosz tüzérség és az orosz gyalogság egyszerre győzi le. Alapvetően minőségi fölény nélkül, pusztán mennyiségi fölényének köszönhetően és azért, mert az oroszok, reagálva a saját demográfiai problémáikra és társadalmi változásaikra, az eddig megszokottnál sokkal jobban kímélik a saját emberi erőforrásaikat. Vagyis meg tudják tartani a számbeli fölényüket. Az is valószínű egyébként, hogy úgy általában az orosz dróntechnológiai fejlesztések, ahogy az orosz hadi- és rakéta-, illetve űrtechnológia úgy általában az elmúlt hetven évben (a sok közül) csak egyes lényeges elemeiben verik a nyugatiakat, viszont a harctéri sikerre nézve sokkal költséghatékonyabbak. Mert az orosz gazdaság tud teljesen nemzeti is lenni, egyrészt a központi hatalom ereje miatt, másrészt mert ez nincs igazán ellenére a lakosságnak sem. A többiek meg ugyebár kiesnek az ablakon. Akik közép és hosszú távon orosz győzelmet jósoltak, azok a fentiek alapján tették ezt, persze erős megszorításokkal használva a “győzelem” szót.
A második vonalas, exportra szánt szovjet technológiát mindenütt legyőzték a nyugati hátterű hadseregek, de a szovjet és posztszovjet haditechnika komplex alkalmazásával egy tömegháborúban most kerültek szembe először. Ráadásul “szovjet” földön vívják ezt a háborút, az orosz birodalom szívéhez közel. Most nem arabok kezelik a szovjet fegyvereket, hanem jól kiképzett orosz katonák és a putyini Oroszország két és fél évtizedes fejlesztései is ott figyelnek, a kínai támogatásról nem is beszélve.
Elkerülhetetlen az ukrán vereség?
Ha igaz az, hogy az ukrán hadsereg elérte a teljesítőképessége határait és Trumpnak nem csak úgy általában sürgős a tűzszünet és a béke, hanem az ukrán összeomlást akarja megelőzni vele (ez legitim olvasata a helyzetnek a fronthelyzet alapján), akkor Európa, praktikusan az EU fog itt maradni a győztes oroszokkal és a vesztes ukránokkal egy földrészen. A harctéri változások ugyanis azt jelzik, az ukrán csapatsűrűség annyira lecsökkent, hogy már nem arcvonalat tartanak, hanem egymással közvetlen összeköttetésben nem álló támpontokat, amelyek közé és mögé az oroszok sokkal kisebb veszteségekkel tudnak beszivárogni, mint amilyenekkel korábban a rohamcsapati támadásoknál számolniuk kellett. Senki sem tudja pontosan, hogy folytatódhatnak az orosz műveletek, mert eddig a drónháborúban igaz mélységi áttörés még nem fordult elő, lehet, hogy ilyesmi a posztmodern páncélelhárítás korában már nem is lehetséges. Vagy csak akkor, ha az ukrán oldalon megroppan a morál és nagyobb frontszakaszokon megszűnik az ellenállás. De hát az ukránok eddig is elképesztő kitartással harcoltak, szerintem nem sokan vártak tőlük ilyen elszántságot és harckészséget. Eddig biztos, hogy nem az ukrán frontkatonán múlt, hogy milyen helyzetbe került az országuk.
Politikai, gazdasági és katonai terveket, stratégiákat általában olyan válsághelyzetekre tanácsos készíteni, amelyek bekövetkezése valószínű. Ha jól figyeltem, az EU-nak jelenleg az ukrán győzelemre vannak tervei és nem arra, hogy például Trump és Putyin megegyeznek valahogy. És Trump, ha akar, nem csak Ukrajna rovására egyezkedhet, hanem értelemszerűen Európa kárára is. Biztos vagyok benne, hogy rendkívül kreatív lesz abban, hogy milyen európai javakkal fogja csökkenteni az USA költségeit. Ő ugyanis az USA elnöke, neki nem az európai érdekeket és különösen nem a brüsszeli elit érdekeit kell védenie.
Trump éppen most csinál újra nemzeti multikat az amerikai gyökerű, de a hazájuktól mostanra teljesen eltávolodó nagyvállalatokból. Látunk ilyesmit mondjuk az EU vezetésétől?
Amennyire sötét lelkűnek és ostobának mutatkozott az EU vezetése az elmúlt években, sajnos benne van a pakliban, hogy nem fogadják el majd az orosz-amerikai megegyezést és erre kapacitálják Zelenszkijt is. Ez egy messzire vezető kaland kezdete lehet, de az bizonyos, hogy egy, az Oroszországgal háborúzni akaró EU-ból Magyarországnak ki kell menekülnie. Sok ország, sok nemzet sorsa dőlhet el a következő hetekben, de az biztos, hogy Európában kő kövön nem marad, ha Ursula von der Leyen és Kaja Kallas “tárgyal” a nevünkben Putyinnal. Vagy még csak tárgyalni sem hajlandó vele.