Péterünk népben, vagyonadóban gondolkodik
Rákosi Mátyás már bevezette a vagyonadót. Azt akkor padlássöprésnek hívták.
„Kormányunk népben, vagyonban gondolkodik” – szól az eredeti idézet. Legalábbis valahogy így fogalmazta meg Rákosi Mátyás az államosítás ideológiáját. A kopasz gazember szellemi örököse, a manöken istenkirály nem csak platóról üvöltözve fenyegetőzik (na jó, itt van benne egy kis Szamuely is), és készül börtönbe záratni mindenkit, aki nem a kellő rajongással beszél róla, a Kedves Vezetőről (itt pedig Kim Dzsong Il köszön vissza), hanem a pénzünket is akarja, a vagyonadó formájában (is).
OK, azt eddig is akarta, hol mindenféle zsíros, himi-humi állásokban szipolyozva az állami vagyont, hol szektás pilótajátékon keresztül legombolva a tátott szájú híveket. De most szintet lép: hatalomra kerülése esetén vagyonadót vezetne be. És ebben is van egy példakép: Horn Gyula. Aki a kommunista pártállam hiteles örököseként kívánt ehhez az eszközhöz nyúlni 1994-ben. (Vélhetően az SZDSZ beszélte le róla; elég szarul érintette volna a holdudvarukba tartozó, posztkommunistából liberálissá átvedlett, privatizáción meggazdagodott haverjaikat.) 15 évvel később, 2009-ben Gyurcsány újra elővette az ötletet. Valaki őt is lebeszélhette (a Retkes Attila által vezetett SZDSZ ekkor már nem volt tényező), mert végül ebből sem lett semmi.
De úgy látszik, a rendszerváltozást követő szabad világban nagyjából 15 éves periódusonként jön egy-egy bolsevik, akinek eszébe jut, hogy ha nem is elvegye, de jól megadóztassa mind a magánszemélyek, mind a cégek vagyonát. Mindazt, amiért egyszer már egyébként adóztunk.
Persze, nagyon jól próbálja becsomagolni, eladni az ötletet, és ebben hűséges propagandistái, például a Telexnél, lelkesen segítenek is neki. „Megadóztatná a céges vagyont, a jachtokat, és a magánrepülőket is”. (Az „és” előtti vesszőt benne hagytam az idézetben, a kiváló függetlenobjektív szerkesztőségben úgy látszik, már nem senki sem tudja, hogy mikor kell, és mikor nem. Segítség: akkor, ha tagmondatokat választ el, nem pedig szavakat.)
Szóval nagyon jól hangzik: Fizessenek a gazdagok! Na, ez a kommunista szlogen sem jött be senkinek mostanában. Pedig Bottka Lászlónak még miniszterelnöki ambíciói voltak vele. Nyilván a selyemmajom is hasonlóan sikeres lesz ezzel. Mondjuk, belőle utána Szeged polgármestere sem lesz; inkább Márki-Zayhoz hasonlóan megszégyenülve fog állni a színpadon. (Csak az a kérdés, ki áll majd mögötte: a családja biztos nem.)
De ne kalandozzunk el újra és újra. Szóval a vagyonadó és a demagógia. A kettő mindig kéz a kézben jár. Valóban egy visszatérő bolsevik hergelés, az egyszerű ember irigységére (mondjuk ki: a proli baszdühre) apellálva. El kell venni azokól, akiknek sok van (nyilván eleve lopták, mi más), és odaadni azoknak, akiknek nincs. Ha a padlássöprés manapság már nem is alkalmazható, itt van a vagyonadó, mint civilizáltabb eszköz. És ha még ilyen bűvös szavakat is bedobunk, mint jacht meg magánrepülő, akkor még jobban működik a hergelés.
A valóságban a vagyonadó mindenkit sújt
A valóságban azonban a vagyonadó mindenkit sújt. Ebben a formában, ahogy modernkori Károlyi Mihályunk kacérkodik vele, így pedig végképp. Az 5 milliárd feletti vagyonokra kívánná bevezetni, cégek esetében is. Bár kétségtelen, 5 milliárd forint elég sok pénz, de még egyéni szinten sem kiugró: a 100. leggazdagabb magyar is 17 Mrd forintos vagyonnal rendelkezik, ezalatt pedig egyre sűrűbb a mezőny. Céges szinten pedig végkép: 10 ezer fölött van az 1 Mrd forint éves nettó árbevételt termelő hazai cégek száma (ebből 7000 fölötti 100%-ban magyar tulajdonban), és ilyen árbevételnél joggal vélelmezhető, hogy a cég vagyona bőven eléri az 5 milliárdot.
És ezek a cégek nem (és a magánszemélyek sem) Dagobert bácsiként fürdenek a felhalmozott aranyban. Nyilván nem kell krokodilkönnyeket hullatni értük, de a vagyon jelentős része a működést biztosítja. Többek között azt, hogy akár több száz vagy több ezer embernek is munkát tudnak adni. És még csak nem is kell gargantuális méretű mamutvállalatokra gondolni. Évi kétmilliárdos adózott eredménye van például egy jól menő, gépjárművek bérbeadásával és sofőrszolgálattal foglalkozó, többek között a magyarországi filmforgatásokat kiszolgáló cégnek is. Ehhez van egy céges vagyon, járművekkel, szerelő- és karbantartóműhelyekkel, ingatlanokkal. Könnyű pikk-pakk 5 milliárd fölé ugrani ezen a szinten.
Mit jelent mindez? Azt, hogy a Bütyök-féle vagyonadó ezeket a cégeket mind-mind sújtaná. És ezen keresztül a munkavállalóikat is. Nix bérelemés, inkább elbocsátás, létszámleépítés jöhet. A példaként felhozott cégben kevesebb sofőrt tudnak majd alkalmazni, a megmaradóknak többet kell dolgozni. Esetleg rámennek a filippínókra.
Csak hazudik?
Nagyon sok olyan ember munkahelye, fizetése kerülne veszélybe, akik most megbűvölt kígyóként tapsolnak (tudom, képzavar, de jól hangzik) az Öszvérnek, és dühödten rázzák az öklüket, hogy O1G. Csakhogy ez a G az, aki egy olyan adórendszert alakított ki, amiben megéri dolgozni, vállalkozást működtetni; különösen ha az embernek családja is van.
Persze, ettől még lehetnek gazdasági problémák, különösen a mostani geopolitikai helyzetben, de hogy erre a vagyonadó nem megoldás, az egészen biztos. A kérdés csak az, hogy a zsebmessiás tényleg be akarja-e vezetni, ezzel épp saját híveit és milliárdos támogatóit egyaránt sújtva, vagy csak hazudik, mert ezzel a bolsevik trükkel akar politikai tőkét kovácsolni magának.
