Pesti Srácok

A Sziget ügye újra bebizonyította a mátrix-kampány veszélyeit, avagy így lett Péter a megmentő úgy, hogy nem is csinált valójában semmit

A Sziget ügye újra bebizonyította a mátrix-kampány veszélyeit, avagy így lett Péter a megmentő úgy, hogy nem is csinált valójában semmit
Fotó: Filip Singer

Akkor nagyjából kiderült, hogy ezt a témát egy darabig nem fogjuk tudni elengedni. Történt ugyanis, hogy Magyar Péter ismét a fiatalok, az ország és az univerzum megmentőjeként tüntette fel magát a közösségi médiában, miután a főváros nevében tárgyalt és a főváros pénzéről ígérgetett egy személyben Gerendai Károlynak, hogy ezzel megnyugtassa és visszaszerezze a tegnap reggeli órákban elbizonytalanodott belpesti tiszás fiatalokat, akik bepipultak Péterre, mert a Tisza nem szavazta meg a közgyűlésben a Sziget megmentését. Néhány óra múlva aztán meg is oldódott az ügy a Facebookon egy szelfi formájában, mindenki megnyugodhat. Mondjuk a valóság ennél bonyolultabb, de ez úgy tűnik ez már senkit sem zavar.

A tegnapi Karácsony-Tisza összefeszülés oka az volt, hogy a szerdai Fővárosi Közgyűlésben Magyar pártja a Fidesszel hasonlóan leszavazta azt, hogy a főváros beleszóljon egy üzleti ügybe, avagy elfogadják azt, hogy megmentsék a külföldi tulajdonos számára veszteséges fesztivált. Ment az adok-kapok a Tisza és Karácsonyék részéről, sőt Magyarék belpesti liberális fiatalokból álló szavazói - akikből valljuk be, jó sok van - elkezdtek elfordulni a Tiszától. Úgyhogy Péternek reagálnia kellett, hiszen reggel még üdvözölte “agyhalott” fővárosi képviselőinek munkáját, mondván, hogy a Sziget-ügye gumicsont, ami egy Fidesz-DK-Kutyák-Karácsony paktumról akarja elterelni a figyelmet. Aztán mindezt néhány óra múlva kiderült, hogy még sincs így, a Sziget egy fontos dolog, amit meg kell menteni és, amit Péter meg is mentett. Egy szelfivel.

így lett Péter a megmentő úgy, hogy nem is csinált valójában semmit
Így lett Péter a megmentő úgy, hogy nem is csinált valójában semmit

A közösségi média „békepaktumai” és Péter szavazói, akik ezt valóságnak hiszik

Tehát ott tartunk, hogy elég sokan vannak, akik azt hiszik, hogy azzal, hogy Magyar Péter szelfizett egyet Gerendai Károllyal és - a poszt szerint konkrétan - a főváros nevében tárgyalt egy személyben, valamint a főváros pénzéről ígérgetett, szintén egy személyben. Ezzel pedig máris megoldotta a problémát és lehet készülődni az augusztusi bulira. Csakhogy Péter megint átvert benneteket.

Mi is történt ugyanis? Magyar Péter azt írta: „Az eredetileg javasolt 2035-ös visszafizetési határidő helyett a Fesztivál az alábbi bontásban fizeti vissza a fővárostól kapott díjkedvezményt: 2028-ban 33, 2029-ben 33 százalék, 2030-ban a fennmaradó részt. Minden magyar fiatal megkapja a diákkedvezményt, aki kiváltja a BudapestGO-t"

Magyarán: a poszttal minden felelősségvállalás nélkül benyalt „minden magyar fiatalnak”, akik odavannak a Sziget-fesztiválért, és határtalan ígéreteket tett az amúgy veszteséges Sziget-fesztivál kontójára. Minden felelősség és kockázat nélkül. Hogy be kell-e tartania ezeket? Nem. Ahogyan ugye azt sem tartotta be, hogy nem veszi fel az EP mandátumát, mert azért jól jön az a a havi 5-7 millió a semmiért. De itt már nem is a szavahihetőség és az ígéretek megtartása a lényeg. A mátrix-kampány lényegét Magyaréknál jobban egyelőre senki nem érti. Hatásosan, időben, jól időzítve olyat mondani, olyat posztolni, ami berögzül, és ami hatást vált ki. Szigorúan mindezt a közösségi média virtualitásában tartani, nehogy bárki rájöjjön, hogy az ígéreteknek alapvetően semmi valóságtartalma nincs. De ez nem baj. Ha legalább áprilisig a közösségi média világában tudja tartani a szavazóit, akkor itt akár még szoros verseny is lehet.

 

A virtuális világ behálózásával kezdenünk kellene valamit

A virtuális világ eredetileg arra lett létrehozva, hogy új, gyorsabb és egyszerűbb csatornaként tudjunk üzeneteket küldeni egymásnak a valóságból. Ez azonban mára teljesen megváltozott és a csatorna helyett egy új világ jött létre a virtualitásban, ami igyekszik teljesen kizárni magából a valóságot. Egy olyan világot teremtettünk, ahol mindenki megalkothatja a saját valóságát, azokból a tényekből, álhírekből, gondolatokból, ami neki tetszik. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire háborognak az emberek azon, hogy Trump miért nem tudja csak úgy lezárni az orosz-ukrán háborút. Mármint csak azok háborognak rajta, akik még tudomást vesznek róla, hogy ez a háború még zajlik, sokan ugyanis már ezt is kizárták a virtuális világukból, és ha ott számukra nincs háború, akkor az szerintük a valóságban sincs. Visszatérve Trumpra. 

Az emberek pont azért nem értik miért ilyen nehéz pontot tenni egy évek óta húzódó fegyveres konfliktusra, mert azt várják, hogy Trump meg Putyin szelfizik egyet Zelenszkijjel, posztolnak egyet az X-en, majd azt elolvassák a fronton harcoló katonák és boldog fegyverletétel mellett megölelik egymást. Csakhogy a valóság nem ez. A valóságban kérdések vannak, amikre konkrét és valós válaszokat kell találni, amiket aztán alkalmazni is kell a VALÓSÁGBAN. Igen, a valóság sokkal bonyolultabb hely, mint a virtuális világ, ezért lehetett annyira könnyen kiemelni sok embert a valóságból és átvezetni a virtuális világba.

Csakhogy a virtuális világ egészen addig működik hatékonyan, amíg valaki csak ígérget benne. A virtuális világ ígéretei ugyanis ritkán válnak valósággá, amennyiben valaki csak a mátrixban képes érvényesülni. Ha virtuális szavazókként valós hatalmat adunk egy olyan embernek, aki sehol máshol nem képes létezni a virtutalitáson kívül, és látszólag nem is érdeklik a valóságos dolgok, akkor azzal óriási katasztrófát okozhatunk mindazok számára, akik szerint a valóság egy élhető, szerethető, értékelhető hely, ahol még mindig jobb lenni, mint a neten, hiszen ezt a Jóisten teremtette számunkra. A valóságunk a tét, amit most erőszakkal elvenne tőlünk a Mátrix és a mátrixot élvező megvezetettek. De nem hagyhatjuk magunkat becsapni.

 

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)