A hosszú házasság titkai
Fortepan, Év 1938 Képszám 183766 Fotó adományozó Divéky István
Szerkesztőm Bálint Botond figyelmeztetett, hogy házasság hete van és úgy tudja, hogy a kollégáim közül én vagyok a leghosszabb ideje házasságban s nem lenne-e kedvem erről írni.
Hogy kedvem van-e? - nem tudom. Az biztos, hogy a családomról, a feleségemről soha nem szívesen nyilatkoztam, nem írtam. Ez magánügy gondolom. De koromnál fogva valóban már 55 éve vagyok házas, élek házasságban. Az valóban nagy kérdés, hogy miért vagyunk még mindig együtt? Erre soha nem gondoltam, de Botond kérésére összeszedem az érveimet. Azt előre bocsátom, hogy mindenki másképpen csinálja. Az én receptem bejött.
Vannak örökké tartó házasságok
Viszonylag későn nősültem, hosszú időbe tellett, amíg megtaláltam az igazit. Magyartanárként irodalmi színpadot rendeztem. Kellett nekem egy ,,Kőműves Kelemenné”a sok marcona fiú közé. Volt gimnáziumomból Zebi tanár úr küldött egy 17 éves, nagyon szép lányt, Nellit. Egy idő után rájöttem nem keresgélek tovább. Érdeklődésünk hasonló volt: irodalom, történelem, színház, komolyzene. Az érdeklődés azonosság minden házasságnak egyik alapja. Ő fotóriporter volt, jómagam akkor kezdtem az újságírást. Egy könyv is kiadásra került az ő fotóival. Végül ráadtam a fejem a házasságra, s megfogadtam, hogy én csak egyszer megyek az oltár elé. Azaz egyszer nősülök. Barátaim szinte egytől-egyig elváltak, második vagy harmadik házasságban éltek és gyerekeiket, idegen anyukák, apukák nevelték. Voltak, akik mozaik-házasságban éltek. Erre soha nem vállalkoztam volna. Egyébként sem hiszek az ilyen család modellben. Ezekben a családokban – ritka kivétellel - állandó a feszültség, a veszekedések, a megfelelési kényszer, hogy a gyereküknek ugyanazt megadják, amit megadhatott volna, ha együtt maradnak. Az elvált szülők így versenyeznek, hogy ki ad többet- anyagiakban, szeretetben- a gyereknek, vagy rosszabb esetben nem törődnek velük. Sokszor ez az adni vágyás túlzott kényeztetéssel jár, ami később a gyerek fejlődésében majd problémát jelenthet. Az édesanya és édesapa nélkül felnőtt gyerek sokszor valamiféle sérülést fog magában hordani. Ezért nem akartam elválni. Meg hogy igazán őszinte legyek? Nem akartam, hogy gyönyörű lányaimat valami idegen férfi nevelgesse.
Aztán a házasságnál nem árt, ha a férfi öt-tíz évvel idősebb a nőnél. Tudjuk, a lányok sokkal korábban érnek, fejlettebbek érzelmileg, néha szellemileg is, de az biztos, hogy felelősebb a döntésük. Az egykorú párok között mindjárt elindul a harc, hogy ki vezeti a családot, ki a családfő, kié az első szó. Jó, alapvető egy férfi szerepe – az adja meg egy család tekintélyét-, de jómagam fontosnak tartottam, hogy ne mindig enyém legyen a döntő szó. Ha jónak tartottam a véleményét bármilyen ügyben akkor egyetértésemet fejeztem ki. Ez volt a házunk építésénél és a szobák berendezésénél is. Ott szinte mindig a feleségem akarata, ízlése, ötletei érvényesültek. Hála Istennek. Röviden, inkább többször, de engedni kell. Sokszor azért esett jól, mert övé maradt a felelősség. Igaz, mindenben egyetértettem vele. Visszatekintve ez helyes meglátás volt.
Persze a házasságban első a szerelem. Az a legfontosabb. Az elmoshatja a korkülönbséget, mert a szerelem észrevétlenül átmegy a szeretetbe, az egyetértésbe, a közös döntésbe. Ha nincs szerelem, hanem valamiféle érdek mozgatja a szándékokat, akkor nem szabad megházasodni. Akkor ugyanis előbb vagy utóbb, de inkább előbb váláshoz vezet az út.
Arról már írtam, hogy fontos a közös az érdeklődés. Nászutunk először Erdélybe, Székelyföldre vezetett, feleségem rokonaihoz Hargitába, Siklódra. Egy hónapig jártuk Székelyföldet, az egykor Történelmi Magyarország fontos helyszíneit, Nagyváradtól Kolozsváron, Marosvásárhelyen át a Gyergyói havasokig, a Csiki-medencéig, Székelyudvarhelyen keresztül, Tusnádon át Brassóig. Ott tudatosult bennünk identitásunk, kötődésünk a magyarsághoz, nemzetünkhöz, kultúránkhoz. A kádári diktatúrában tilos volt az elrabolt hazánkfiairól beszélni, s tájékozódni csak az tudott, akiknek otthon a könyvtárukban volt irodalma az erdélyiekről, a felvidékiekről, a délvidékiekről és a kárpátaljaiakról. Fantasztikus emberekkel, gyönyörű tájszólással, magyar nyelven beszélő székelyekkel ismerkedtünk meg. Csíkmadarason, a helyi plébánostól, Tivadar atyától tanultuk meg a Székely Himnuszt, azt, hogy mi magyarok összetartozunk s csodálatos múltunk van. Ez volt az igazi egymásra találás. Ne feledjük, 1971-es esztendőt írjuk, amikor dúlt a kommunista Ceausescu és a Kádár-féle bolsevizmus. Ezt csak azért mesélem el, mert a közösen átélt élmények erősítik a kapcsolatot. S ezek a közös élmények máig tartanak.
Ami talán a legfontosabb, az az egymásra utaltság, egymás segítése a legnagyobb bajban, a kiállás egymásért, ha bántják bármelyikünket. Ezt lehet nevezni valódi családnak, ami a veszélyhelyzetben összezár. Nálunk ez természetes volt. Amikor kirúgtak Horn Gyuláék az állásomból – MTV-ből, erről sokat írtam-, akkor Nelli fotóriporteri hívatását feladva korcsmárosként tartotta el a családot, két gyermekemet, engem, amíg három év után folytathattam a szakmámat. Ha ez a feltétel nélküli odaadás nincs, akkor sohasem állok talpra, de talán még a családom is szétszóródhatott volna.
Mondják, hogy egy házasságban a hetedik év szokott a választóvonal lenni, amikor bekövetkezhet a törés. Mondhatom, hogy mi ezt nem érzékeltük. El voltunk foglalva a család védelmével, megtartásával, a lányok jövőjének építésével. Nem mondom, hogy olykor nem rezgett a léc, de sikerült mindig átugrani, mert a családi létezést a legfontosabbnak tartottuk. Ehhez kellett a türelem, a megértés, a szeretet.
Egy férfi szokott olykor rossz fát tenni a tűzre, túlzott alkoholizálás s egyebek... Ilyenkor nem biztos, hogy az egyetlen célra vezető út az azonnali gyónás, a megbánás. Érdemes megvárni, amíg a vihar elmúlik. Az idő sok mindent begyógyít s aztán lehet elemezni, értékelni a dolgokat. Sokan úgy vélik, hogy mindent be kell vallani. Ezzel tovább lehet mélyíteni a fájó sebeket. Ezért fontos a szeretet, egymás és az emberi értékek újra értékelése. A hathatós kiengesztelésnek jelentős szerepe van. Ilyenkor kell nagyon figyelni az asszonyra.
Mit is felejtettem el a hosszan tartó, jó házasság rejtelmeiről? Ja igen, az intim kapcsolat. Ha az nem működik az már baj. De erről nyilvánosság előtt nem illik beszélni… főként kibeszélni. Mert a diszkréció a legfontosabb jó tulajdonság. Egy biztos: ötvenöt év, több mint fél évszázad egymásra rakodó emlékeit csak mi ismerjük. Ezért őrzik egymást az öregek, hogy legyen kinek elmesélni a múltat.
Tudnék még hosszan mesélni, de ezek lennének a legfontosabbak egy megtartó házasságról, a közösen felépített élet lassú elmúlásáról.
