Pesti Srácok

Elérték, ami a magyarokat megilleti - Több mint ötven vasútállomáson lesz magyar felirat Szlovákiában

Elérték, ami a magyarokat megilleti - Több mint ötven vasútállomáson lesz magyar felirat Szlovákiában

Valamiért kevéssé kapott publicitást a Szlovák Államvasutak bejelentése, miszerint 54 település vasúti megállójában helyeznek ki magyar nyelvű állomásnév-táblát. A kétnyelvűsítő "gerillaakcióikról" elhíresült Kétnyelvű Dél-Szlovákia aktivistája szerint éppen azért fontosak az alulról jövő kezdeményezések, mert a szlovákiai magyar pártoktól csak annyi támogatásra számíthat a kétnyelvűség ügye, amennyit a közösségi elvárások kikényszerítenek. Hozzátette, a jelentős eredményt övező csend feltehetően annak köszönhető, hogy a Smer és a Szlovák Nemzeti Párt azzal a feltétellel járult hozzá a vasúti kétnyelvűséghez, hogy a Híd azt nem veri nagy dobra. Mi ezt most megtesszük.

A Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért csoport a Facebook-on megosztott bejegyzésében arról ír, hogy hat éven át tartó nyomásgyakorlást követően a Szlovák Államvasutak bejelentette, 54 település vasúti megállójában helyez ki magyar nyelvű állomásnév táblát. Mint fogalmaznak, az ide vezető út göröngyös volt és akadályokkal teli. Tucatnyi terepen végzett figyelemfelkeltő akció, közel 50 önkormányzati kérelem, több száz beküldött polgári kérvény, számokban aligha mérhető online aktivitás és az ügy nemzetközi színtérre vitele kellett ahhoz, hogy elérjék azt, ami az itt élő magyarokat megilleti.

- hangsúlyozzák, hozzátéve, hogy a kétnyelvűsítés folyamatát továbbra is figyelemmel kísérik, hogy a magyar nyelvű táblák a szlovákkal azonos nagyságrendűek legyenek.

PestiSracok facebook image
In Memoriam Első Kétnyelvű Útjelzőtábla; Fotó: Kétnyelvű Dél-Szlovákia

Emlékezetes, tavalyi cikkünkben mi is beszámoltunk arról, amikor a szlovák rendőrség kitüntető figyelmétől kísérve helyeztek ki illegálisan kétnyelvű táblákat a Kétnyelvű Dél-Szlovákia (KDSZ) és a Kétnyelvű Gömörért és Nógrádért társulás aktivistái. Az esetről megjelent közleményükben akkor úgy fogalmaztak, „a kétnyelvűség igényének megtagadása már régen nem csak a magyar nyelvhasználatról szól, hanem a legalapvetőbb demokratikus értékek sárba tiprásáról (lásd Pered), mely ennek a köztársaságnak minden polgárát károsítja.” Hozzátették, a dél-szlovákiai régió gazdasági fellendülését ugyanez a diszkrimináció gátolja. A „gerillaakciót” akkor néhány napon belül felszámolta a szlovák hatóság, így eltűntek a magyar helységnevek a dunaszerdahelyi útjelző tábláról, a peredi vasútállomásról, és a gömöri cseppkőbarlang útjelző tábláiról is. A gerillaakciók, tiltakozások azonban nem értek véget. A most elért eredményekről, a siker hátteréről Kovács Balázst, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia aktivistáját kérdeztük.

Hat év óta tartó, szerteágazó küzdelemről számoltok be közleményetekben. Pontosan minek tudható be, hogy éppen most enyhül meg a szlovák politikai légkör a kétnyelvűsítés irányába?

A vasúti kétnyelvűség témáját ugyan a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom nyitotta meg, de ennél sokkal fontosabbnak bizonyult az a tény, hogy az ügy nem csak néhány buzgóbb aktivistát foglalkoztatott. A felvidéki magyar közösség képes volt összefogni egy pozitív cél érdekében. Ki-ki a maga módján csatlakozott a kezdeményezéshez: az elmúlt években házilag gyártott magyar táblák kerültek ki, festékszóróval felírt állomásnevek jelentek meg, polgármesteri kérvények és nyílt levelek százai fogalmazódtak meg. Az egyre inkább szimbolikussá váló ügyet így aztán azok a politikusaink sem hagyhatták többé figyelmen kívül, akik eddig nem sok fogékonyságot mutattak a magyar nyelv státusza iránt. A vasúti táblák kétnyelvűsítése előbb a kormányprogramba került bele, most pedig a Híd közlekedési minisztere lépett.

A szlovák rendőrség kitüntető figyelme; fotó: Kétnyelvű Dél-Szlovákia

Ötvennégy település vasúti megállóiban egészítik ki a szlovák nyelvű táblát magyar nyelvűek is. Kielégítő ez az eredmény, vagy "csak" jó kezdet?

Félmegoldásnál tartunk. A miniszteri rendelet csak az állomásokat érinti, a megállókat azonban nem. Jogi problémáról van szó, ugyanis a kisebbségi nyelvhasználati törvény csak a vasútállomások tábláira vonatkozik. Számításaink szerint 44 olyan helységről van szó, aminek a kétnyelvűsítése egyelőre megoldatlan. Ezen településeken hozzávetőlegesen 45 ezer magyar él. Értük éppúgy ki fogunk állni mindaddig, amíg sikerül elismertetni nyelvi jogainkat. Megmaradásunk egyik alapfeltétele a magyar nyelv szlovákkal egyenrangú státusza.

Számíthatunk a hivatalos feliratok, űrlapok, figyelmeztető táblák ugrásszerű kétnyelvűsítésére, vagy ezzel a gesztussal csak dobtak egy csontot a magyar kisebbségnek?

Minden egyes előrelépés külön küzdelmet jelent. Annak ellenére, hogy egy magyar érdekeltségű párt is kormányon van, a Híd részéről annyi támogatásra számíthatunk, amennyit a közösségi elvárások kikényszerítenek. Nem létezik átfogó koncepció a magyar nyelv státuszának rendezésére, ezért is fontosak az alulról építkező kezdeményezések. Biztosítani kell a kisebbségi helységnévtáblák szimmetriáját - jelenleg a magyar táblák mindenütt kisebbek a szlovákhoz viszonyítva, ami elfogadhatatlan. Cél a turisztikai és földrajzi neveket jelölő táblák kétnyelvűsítése, de javítani kell a hivatali nyelvhasználat szintjét is - ezek mind elfogadottnak számítanak az őshonos kisebbségek iránt nagyvonalú országokban.

A magyar OTP Bank sem erőlteti a kétnyelvűsítést Szlovákiában. Pláne nem Gábora Bethlena esetében; forrás: Kétnyelvű Dél-Szlovákia

Hogyan tovább, mi lesz a következő lépésetek?

A vasúti kétnyelvűség tekintetében figyelni fogjuk, hogy minden rendben történjen. A következő időszakban meg kell nyitni a többi közlekedési tábla kérdését is, gondolok itt mindenekelőtt az útjelző táblák kérdésére.

A bejelentés nyomán változhat a nyelvi jogok érvényesítésének szándéka a hétköznapi embernél is?

Minden előrelépés növeli a felvidéki magyarság konfortérzetét. A kikerülő vasúti táblák hozzájárulnak ahhoz, hogy úgy érezzük: anyanyelvünk nem idegen elem, amit legfeljebb otthon, a négy fal között ildomos használni. Tény, hogy 40 év szocializmus és 25 év kisebbségellenes nyelvtörvényekkel megalapozott államnacionalizmus sok magyart elbizonytalanított az identitásában. Ugyanakkor hibás az a szemlélet is, amelyik teljes egészében a hétköznapi emberre hárítja a nyelvi jogok érvényesítését. Támogató jogi környezetre és toleráns többségi hozzáállásra van szükség - ezek megteremtése jelenti a legnagyobb kihívást.

Érdekes módon a szlovákiai magyar politikai elit nem igazán kommunikálta ezt a sikert...

Ennek okairól semmilyen pozitív tudásunk nincs. Feltételezhető, hogy a pozsonyi kormánykoalíció másik két tagja, a Smer és a Szlovák Nemzeti Párt azzal a feltétellel járult hozzá a vasúti kétnyelvűséghez, hogy a Híd azt nem veri nagy dobra. A magyaroknak megadott "engedmény" aligha nyeri el az ő választóik tetszését.

Forrás: PestiSrácok.hu; fotó: facebook.com

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.