Iskolakezdés az Egyesült Államokban – Tanulás, diákszerelmek, tömegmészárlások
Elkezdődött az új tanév. Ilyenkor rendre láthatóan maguk is segítségre szoruló pszichológusok tűnnek fel a tévében, hogy az iskolakezdéssel járó gyermekpszichózisokról beszéljenek; az esti híradók kisiskolások sutára sikeredett interjúival töltik ki a kiszabott adásidőt, sőt, még a hírügynökségek is lehoznak néhány rövid cikket az igazán ergonomikus táskapántokról.
POMICHAL KRISZTIÁN
Ezekhez a kétségtelenül bárgyú, de legalább kedves kis anyagokhoz képest az Egyesült Államokban sikerült a csillagokig felnyomni a potmétert. A Sandy Hook általános iskolában történt 2012-es lövöldözés áldozatainak hozzátartozói által létrehozott Sandy Hook Promise alapítvány egy igen sajátos reklámfilmmel rukkolt elő az iskolakezdésre. Alig 24 óra alatt el is érték céljukat: Amerikában már javában zajlik körülötte az össztársadalmi purparlé.
Nagyon ártalmatlanul indulnak az első másodpercek. A nyitójelenetben – megadva a diverzitás isteneinek, ami jár – egy afroamerikai srác, majd egy ázsiai kiskamasz dicsekszik az iskolakezdésre kapott új táskájával és irattartójával. Az alárakott jellegtelen konzervzenével együtt egy tipikus amerikai reklámfilmet várnánk; még az sem különösebben gyanús, amikor a következő jelenetben a könyvtárban fülhallgatóból zenét hallgató gyerek ügyet sem vet a mellette elrohanó diáktársakra. A következő jelenetekben viszont tényleg elszabadul az őrület.
https://youtu.be/b5ykNZl9mTQ
Kiderül, hogy az új sportcipővel remekül el lehet futni a lövöldöző elől, az iskolakezdésre kapott széldzsekivel résmentesen rögzíthető a tornaterem kétszárnyú ajtaja, a vadiúj gördeszka simán kitöri az iskola ablakát, a színesceruzák meg a papírvágó olló pedig jól jön, ha a lövöldöző betörné az osztályterem ajtaját: legalább a gyereknek van mivel megvédenie magát. Ja, és hasznos, ha a tanulók magas szárú zokniban mennek iskolába. Semmi sem csillapítja jobban az artériás vérzést, mint egy divatos stucni.
Újra becsöngettek! Tudod, hogy ez mit jelent!
– szól a (horror)mesedélután zárógondolata. Az alapítvány célja – állításuk szerint –, hogy egy tudatosságnövelő kampány keretében hívják fel a társadalom figyelmét: az iskolai lövöldözéseknek előjelei vannak, vagyis megelőzhetőek.
Az Egyesült Államok különös heppjei ezen a „nyáron meleg van” típusú, ún. awareness campaign-ek. Az első fecskék már hazánkban is tettek néhány kört.
Az alapítvány igazgatótanácsában csupa olyan ember ül, aki elveszítette gyermekét a Sandy Hook iskolában történt tragédiában; jószándékukat nem lenne ildomos elvitatni. A videó azonban – finoman fogalmazva is – igen vegyes fogadtatásra talált. Egy nappal a feltöltés után körülbelül egymillió-kétszázezer megtekintésnél jár, ugyanakkor a megítéléséről sokat elárul, hogy hozzászólni nem lehet, illetve a lájkok és diszlájkok arányát sem tették nyilvánossá.
A reklámfilm kétségkívül megrázó, érdemes megnézni. Az érzelmi manipuláció helyett a józan eszünkre hallgatva azért néhány kérdés óhatatlanul meg kell, hogy fogalmazódjon. Elsőként rögtön az: valóban olyan gyakoriak-e ezek a tragédiák, hogy érdemes 10-12 éves gyerekeket így sokkolni, és kiképezni arra, mi a teendő egy esetleges iskolai lövöldözés esetén. A statisztikák azt mutatják: nem.
A Sandy Hook-i tragédiát is beleértve 2012 és 2018 között az Egyesült Államok körülbelül 132 ezer általános és középiskolájában 64 áldozatot szedtek a lőfegyverek.
Ez nemcsak a tömegmészárlás során elhunytak száma, hanem minden olyan incidensé, amely során valaki életét vesztette egy iskola területén, beleértve a véletlenül elsült fegyverek és a bandaháborúk áldozatait is. Minden adat azt mutatja: szinte elenyésző a statisztikai valószínűsége annak, hogy egy diák iskolai lövöldözés áldozatává váljék. A kötelező iskolalátogatási évek alatt körülbelül 0,03 és 0,09 százalék. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy más források – jellemzően a fegyvertartás korlátozását propagálók – ennél jóval nagyobb számokkal is dolgoznak.
A fenti videó kiagyalóinak – legyünk ennyire jóhiszeműek – legalább egy jó cél lebegett a szemük előtt. De hogy az alábbi tweetben látható pulóverek dizájnerének a polgárpukkasztáson meg a Benjamin Franklin képével díszített százdollárosokon kívül mi járhatott a fejében, azt meg sem próbálnánk megfejteni.
A Bstroy nevű ruhamárka 2020-as tavaszi kollekciójának gyöngyszemei lehetnek ezek a kilyuggatott kapucnis pulcsik, amelyek az elcsépelt „egyetemes” ruhadarabok mintájára az Egyesült Államok legtragikusabb iskolai lövöldözéseiből csinálnak divatot. A pulcsik és a fenti reklámfilm között akad azért hasonlóság is: mindkettő figyelemfelhívásra termett, és mindkettőnek sikerült megbotránkoztatni az embereket. A kérdés: minek?
A végére egy aprócska adat, minden tanulság nélkül. A 2012-es lövöldözés után 80 alapítvány alakult meg a hozzátartozók megsegítésére. Nagy részükről azóta kiderült: létrehozóikat a pénzen kívül semmi más nem motiválta.
