Pesti Srácok

Így boríthatják lángba Franciaországot és Európát az iszlamista népvándorlók – A boltokban a Gerilla!

Így boríthatják lángba Franciaországot és Európát az iszlamista népvándorlók – A boltokban a Gerilla!

Kötelező olvasmány Laurent Obertone új könyve, a Gerilla. Erről volt szó korábban a Sajtóklubban, és most Lezsák Sándor is ezt ajánlotta Orbán Viktor kormányfő figyelmébe. Persze nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem a többi közel 500 millió európainak is olvasnia kell, akik közül sokan szentül meg vannak róla győződve, hogy a hányatott sorsú közel-keleti bevándorlók megsegítése a jólétből ki sem látó európai uniós országok feladata. Obertone nem foglalkozik a migrációval, csak annak lehetséges következményeiről ír, pontosabban Franciaország elképzelt utolsó napjairól, illetve arról, hogy milyen kimenetele lehet egy meggondolatlan pillanatnak egy instabil helyzetben, amely puskaporos dinamitként robbanthat be egy szilárdnak gondolt, valójában roskadozó társadalmat.

Gondolhatnánk, hogy a Balkán a kontinens puskaporos hordója, de a helyzet az, hogy a soha nem látott méreteket öltött migrációs válság következtében a nyugati országok váltak azzá, és sajnos már jó ideje ég a kanóc. Nem véletlen ezért, hogy az eladási sikerlisták élén debütált a Gerilla című kötet, amely nyers őszinteséggel, tabukat és polkorrektséget nem ismerve mutatja be, milyen lehetne Franciaország utolsó három napja. Maga a szöveg és a tördelés ugyan bestsellerekhez méltóan egyszerű és szellős, de ezt a regénybe zárt látomást nem is a magas szintű irodalmi élményért érdemes elolvasni. A cél nyilvánvalóan az, hogy a jajkiáltás minél szélesebb réteghez jusson el.

A történet egyszerű – ahogy egyébként a valóságot sem kellene annyira túlkomplikálni, mint ahogyan azt haladó barátaink ott a Nyugaton teszik: egy rendőr kénytelen az egyik párizsi no-go zónába behatolni, ahol muszlim fiatalok fenyegetik az életét, a feszült helyzetben pedig eldördül néhány lövés, annak ellenére, hogy rendőrként megtanították neki, hogy soha, semmilyen körülmények között nem használhatja szolgálati fegyverét. Innen pedig már sejthetjük, hogy mi történik: elszabadul a pokol, a bevándorlók náciznak és nekimennek az "elnyomó" többségi társadalomnak, miközben a káoszhoz a liberális hangadók, újságírók és politikusok előszeretettel asszisztálnak, és lehetetlenné teszik az ellenállást a franciák részéről, akiknek a kezéből hamar kikerül a dolgok feletti kontroll. Hogy mi történik ezután? Ennek kiderítését a kedves olvasóra bízzuk, az viszont fontos része a könyvnek, hogy az eseményekbe körülbelül egy tucatnyi szereplő személyes sorsán keresztül csöppenünk bele, akiken keresztül egyidőben megismerhetjük a tipikus francia embert, aki már olyan mértékben elvesztette az identitsását, hogy akkor is bocsánatot kér, ha az iszlamisták és a migránscsőcselék megveri, megerőszakolja, vagy éppen kivégzi.

Ez már a francia valóság. Fotó: Facebook
PestiSracok facebook image

Földi László biztonságpolitikai szakértő a következőképpen írt a könyvről:

Hozzá kell tenni, hogy a szerző, a fülszövegben azt állítja: feltevéseit és az alapszituációt a francia hírszerzés lehallgatásain, felderítésein és előrejelzésein alapuló valós információkból formálta meg.

Ami a Gerillában a legrosszabb, hogy a horrorisztikus forgatókönyv nagyon is reális, bár az nem derül ki, hogy a tragikus történet napjainkban, avagy a közeli jövőben játszódik-e. De ez nem is fontos; a lényeg, hogy az olvasót a könyv arra készteti, hogy elgondolkodjon azon, hogyan történhet meg a katasztrófa, és talán a gondolatmenetet továbbszővén azon is érdemes eltöprengeni, hogy vajon hol kezdődött az egész: 2015-ben a Keleti pályaudvarnál sátorozó hordával, akiknek Komáromy Gergő (rázsdzsí) és ligetvédő barátai oly szeretettel vitték a vizet és a szendvicseket? És akik közül aztán kikerültek a Bataclan merénylői... Vagy a Földközi-tengeren hánykódó afrikaiakkal, akiket a magukat civilnek kikiáltó, mindig jóemberkedő NGO-k munkatársai a hatályos törvények ellenében is bevisznek Olaszországba? Vagy a baloldali kormányoknál, akik nem megoldani, hanem menedzselni akarják a migránskérdést az által, hogy kínjukban és jódolgukban különböző kvótarendszereket találnak ki, hogy minden országba ugyanannyi bevándorló jusson?

A könyvnek a jelen pillanatra vetítve is komoly aktuálpolitikai üzenetei vannak: képzeljük csak el például, hogy mi lesz, ha nem sikerül egyezségre jutni a törökökkel, és Erdogan nem az éppen katonai erővel kijelölt ütközőzóna felé nyitja ki az országban tengődő mintegy 3 millió migráns előtt a kapukat, hanem Európa felé.

Ha azt gondolnánk, hogy ez velünk nem történhet meg, érdemes szemezgetni a hírek közül párat; például azt, hogy Szijjártó Péter nemrég figyelmeztetett: a migrációt kiváltó okok egyre súlyosabbak; a minden Európán kívüli, de ahhoz közeli országban és régióban jelentkező instabilitás negatív hatást gyakorol az európai biztonságra.

Érdemes olvasás közben észben tartani a háttérerőket is, amit a könyv elég erősen emleget, pontosabban azt a bizonyos "progresszív" csoportot, ami irányít mindent és befolyásol mindenkit a médián keresztül. Ezen felül az is fontos – ha esetleg még mindig úgy gondolnánk, hogy velünk ez nem történhet meg –, hogy Párizsban szinte minden este történnek kisebb-nagyobb megmozdulások, helyi zavargások, támadások, gyújtogatások és erőszak, így kicsiben ugyanez rendszeresen lezajlik.

Ami a politikai felelősségvallását illeti, az is jól lejön a könyvből, hogy eszközök bizony lennének arra, hogy elkerülhető legyen ez a forgatókönyv, politikai akarat azonban nincs, és itt visszatérhetnénk az előző gondolatra azzal a bizonyos "progresszív háttérhatalommal" kapcsolatban. Nem szeretnénk spoilerezni, de annyit elárulhatunk, hogy a címadó "gerilla" csak a regény utolsó lapjain bukkan fel. Ebből két dolog következik: lesz folytatás. És van remény.

Laurent Obertone: Gerilla – Franciaország végnapjai
Kárpátia Stúdió kiadó, 2019 – bolti ára: 3990 forint

Kapható a jobb könyvesboltokban, köztük a Magyar Menedék Könyvesházban és az Anima hálózat boltjaiban. Internetes vásárlással jelentős kedvezménnyel.

Ajánljuk még

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)