Az "OK Boomer-kultúra" új világrendje – Az európaiság alapjai is végveszélybe kerülhetnek
A rendszerváltás utáni Magyarország évtizedes lemaradásban volt társadalmilag és gazdaságilag egyaránt, aminek köszönhetően a politikai trendek is sok éves csúszással értek át hozzánk. Így az éppen aktuális elitnek volt ideje felkészülni a következő trendfordulóra, ezzel konzerválva hatalmát. Részben ennek is köszönhető, hogy 2006-ban Gyurcsány újraválasztatta magát, és az is így lehetséges, hogy a bukott kormányfő kudarcai ellenére ismét az ellenzék egyik vezető tényezője. Nem volt ez másképp az első kétharmados Orbán-kormány idején sem: a Fidesz felismerte az európai jobboldal kezdődő reneszánszát és meglovagolta azt, majd a migrációs politikában is előrelátó politikát lépett meg. Ekkor azonban még mindig erős csúszásban volt Magyarország a Nyugathoz képest, aki felkészülési időt hagyott a kormánynak, ez azonban mára megváltozott.
A 2010 utáni két Orbán-kormány egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy a kétezres évek eleji, több éves lemaradásunkat immáron pár havi lemaradásra csökkentette a nyugati trendekhez képest. (A félreértés elkerülése végett tisztázandó: a trendek követése alatt a nyugati politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok értelmezését, elemzését – adott esetben felhasználását – kell érteni, nem azok feltétel nélküli átvételét.)
Ennek a felzárkózásnak azonban nem várt következménye lett: a társadalom ma már gyorsabban reagál a nyugatról – elsősorban az Egyesült Államokból – induló trendekre. Ennek előfutára a Momentum Mozgalom megerősödése volt, amelyet láthatóan nem tudott a kormány lekövetni, illetve érdemben politikailag gátolni. Kiteljesedését azonban a klímamozgalom jelensége hozta, amely most az "OK Boomer-kultúra" meghonosulásával ért a csúcsra. Láthatóan tehát a társadalmi trendek immáron pár hetes, 1-2 hónapos késéssel gyakorlatilag változatlan formában importálódnak Magyarországra, látszólag tekintet nélkül a helyi szociokulturális sajátosságokra.
Erre példa az idősekkel szembeni gyűlölet vezérszava, az "OK Boomer" kifejezés meghonosodása, ami Amerikában rendelkezik filozófiai, gazdasági tartalommal, Magyarországon azonban puszta gyűlöletkeltési eszköz, akárcsak a klímavédelem kérdése, ami először a hétköznapi életbe szivárgott be, majd baloldali politikai csoportosulások ültek a kérdésre, hogy azt felhasználva, magukat progresszívként feltüntetve evickéljenek a hatalomért. Láthatóan egész mérhető sikerrel.
Az OK Boomer kifejezés az Egyesült Államokban az úgynevezett "baby boomer" generációra vonatkozik, vagyis a gyakorlatilag a jelenlegi 45 pluszosokra, akik a világháború utáni fellendülés haszonélvezőiként népességrobbanást idéztek elő nyugaton, amelynek máig ható következménye a magyarországinál sokkal súlyosabb környezetterhelés (túltermelés) és a súlyos lakhatási válság, ami kilátástalanságba taszítja a fiatal felnőtteket. Ez a jelenség az USA-ban sokkalta jellemzőbb, mint itthon, ugyanakkor az elmúlt évek lakásár-növekedése szintén súlyos terhet ró a családalapításon gondolkozó generációra, csok ide vagy oda. Így ne legyenek kétségeink: az OK Boomer-jelenségre is rá fog ülni egy politikai alakulat.
Az Egyesült Államokban pedig már látszik is az ideológiai átrendeződés: a boomer-ellenes közhangulatnak köszönhetően a szocializmus soha nem látott népszerűségnek örvend. Egy felmérés szerint a lakosság 50 százaléka támogatná, hogy az USA a jövőben szocialista berendezkedésű ország legyen. Hasonló tendenciára lehet számítani Magyarországon is a rendszerváltás után született generáció túlsúlyba kerülése után.
Libertarianizmus, a hópehely-generáció megváltója
A társadalmi újhullám tehát elérte hazánkat is: 25-30 éves felnőttek boomerezik le saját szüleiket, ha azok számonkérik önállóságuk hiányát. A politikai és a gazdasági "lemaradás" azonban még mindig megvan a nyugathoz képest, igaz, a trendek lemodellezésére és kielemzésére fennálló idő jelentősen lerövidült, a nyugaton készre csomagolt ideológiákkal operáló ellenzék pedig hamarosan rá is telepszik a hópehely-generáció elégedetlenségére. Ehhez az Egyesült Államokban már meg is született a politikai-gazdasági ideológia, a libertarianizmus.
A gondolat nem új keletű: az elv már az Államok alapítása óta szunnyad az USA fundamentumában, azonban csak most bukott felszínre Michael Bloomberggel, aki nemrég bejelentette, hogy elindul az Egyesült Államok elnöki székéért demokrata színekben. Az Amerikában szinte közgyűlöletnek örvendő Bloomberg érdekes karriert futott be: volt már republikánus, független, New York polgármestere, most pedig milliárdos létére próbálja meg eladni, hogy ő bizony a gazdagok ellen akar dolgozni. Programja miatt azonban mégis népszerűvé vált: jelenleg a Google szerint az egyik legfelkapottabb keresési kulcsszó a Bloomberg és a Demokrata Párt.
Azonban nem is igazán Bloomberg személye a fontos, hanem az ideológia, amit képvisel.
Ő ugyanis a libertarianizmus elkötelezett hívének tartja magát, amelynek egyik legfontosabb alapelve az adónemek számának drasztikus csökkentése, illetve ezzel párhuzamosan az állam piaci szerepvállalásának minimalizálása. A libetariánus közgazdászok szerint nagyjából másfélszeresére nőhetnének a nominálbérek pusztán az általuk javasolt adónemek eltörlésével, ugyanakkor a reálbérek változásával kapcsolatban már kevésbé látványos a számmisztika.
A politikusok lopnak, ezért ne legyenek kórházak
A libertariánus közgazdaságtan egyik alapvetése, hogy nem a közszolgáltatások finanszírozása miatt adózunk, hanem azért, hogy kitömjük a politikusaink zsebét. Ezt a retorikát már igen lelkesen kiabálja kicsiny hazai ellenzékünk is. Nem kizárt, hogy ezzel már az új ideológiának ágyaznak meg.
Ennek a felvetésnek megfelelően a libertariánusok beszüntetnék azokat az adó- és járuléknemeket, amelyek az egészségügy, a nyugdíj és egyéb közintézmények fedezetéül szolgálnak. Vagyis emberek milliói maradnának nyugdíj nélkül, az ingyenes orvosi ellátás hiánya pedig szintén az idősebb generációt (a "boomereket") érintené érzékenyen. A jelenlegi állami szerepvállalással működő területeken a libertariánusok piaci alapon működő infrastruktúrát építenének ki. Ez azt jelenti, hogy akik keresetük miatt kiszorulnak az egészségügyből, azok hátramaradnak, míg azok, akik kevesebbet veszik igénybe az egyes állami szolgáltatásokat, jelentősen profitálhatnak, ami jelentős társadalmi egyenlőtlenségeket szülne, ugyanakkor a "boomerhibáztató" generáció politikai elégedetlenségét kellően kiszolgálná az irányzat.
Lehet ezt jobbosan is
A fentiekből egy inverz szocialista-kommunista rendszer rajzolódik ki. A baloldal számára így érthetően vonzó perspektíva, hiszen felvetődik a kérdés: mi van, ha ez a működő kommunizmus/szocializmus? Vélhetően, ahogy azt tették az USA-ban, Magyarországon is a baloldal lesz a zászlóvivője a mozgalomnak, amelyet valamiféle groteszk társadalmi igazságosságnak fognak nevezni, ahogy tették ezt a klímavédelemmel is.
Azonban a mérsékelt libertarianizmus a konzervatív jobboldalnak is jelent lehetőséget, ha élnek vele. A Fidesz-kormány például már korábban is több lépcsőben egyszerűsítette az adórendszert, mind a magánszemélyek, mind pedig a vállalkozások számára. Ráadásul a pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint folytatódni fog az adónemek ritkítása, illetve azok mértékének csökkentése.
Ezzel együtt a konzervatív európai vezetőknek fel kell ismerniük a libertarianizmusban rejlő politikai lehetőségeket és veszélyeket, ha már a környezetvédelem esetében ezt elmulasztották megtenni, odavetve azt az ellenzéknek. A különbség, hogy míg a környezetvédelem baloldalisága csupán dühös Gretákat szül, addig egy olyan veszélyes ideológia, mint a libertarianizmus, az európaiság alapjait is veszélybe sodorja, ha a baloldal játékszerévé válik.
Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew
