A megsütött újságírók, a felakasztott főtitkosszolga, a lelőtt tényfeltáró és a korrupciós és sajtószabadság indexek furcsa násza

A magyar sajtószabadság romokban, a korrupció mindent elborít lángoktól ölelt kicsiny hazánkban. (Képzavar.) Ez a kép (zavar) alakult ki a nemzetközi sajtóban és az úgynevezett NGO-jelentésekben. Amikor választási kampány van, akkor szokott ez a camera obscura különösen kiélesedni. Persze a jelenség már jó régóta jellemzi a világsajtót és a nevezett nemzetközi szervezeteket, de mégiscsak vicces, hogy újra és újra előjönnek ugyanazzal.

2018 februárjában is megtörtént, amikor igazi hosszú hírnek álcázott publicisztika jelent meg rólunk a New York Times hasábjain, ahol természetesen az autoriter állam a zseniálisan gonosz Orbán vezetésével nyolc év (akkor még csak annyi) alatt kiterjesztette karmait a szabadságvágyó magyarokra. Kicsit korábban a NYT egy másik cikkének másik remek videójában (2.24.perctől) Maduro és Erdogan elnökkel kerültünk egy szintre, mint antidemokratikus, illiberális autoriter ország. Az ismétlés a tudás anyja, szóval, előbbi (a Maduro) a világ legnagyobb kőolajvagyonán ülő venezuelai diktátor, aki így is csődbe vitte az országot (hiperinfláció van még mindig), feloszlatta a parlamentet, százakat fizikailag eltüntetett, szóval több mint huncut figura. Erdogan pedig 20 ezer feletti létszámot rúgatott ki, többszázakat elítéltetett, 249-embernek nyoma veszett, továbbá lövette a kurdokat (is) és egyebeket.

Micsoda társaság, micsoda tényszerűség!

A nemzetközi sajtóban tehát a tömegbe lövetők, ország-összeomlasztók és ellenzék-kinyírók közé soroltak akkoriban minket. Úgy tűnik a helyzetünk nem lett jobb ebben a - jelek szerint – furcsa emberek által konstruált kvázi-világban. Ezek a jelenségek persze minden választási kampányban – mint a nemzetközi helyzet – fokozódnak, s itt érünk el a Transparency International és a Reporters Without Borders legutóbbi jelentéséhez, mindkettő immáron a függetlenobjektív mérőléc valami olyan manifesztációja, amit eddig nem gondoltunk, hogy meg tud jelenni. De mégiscsak megjelent. Ezért érdemes bemutatni, hogy korrupciómentesség és a sajtószabadság mekkora fenséges hegyormai kerültek elénk ezeken a mércéken, s azt is, hogy milyen remek, objektív ez a bizonyos mérce. Vágjunk is bele!

A tényállás és a szlovákok

A fenti NYT cikk 2018 februárja után következett március. Szlovákia kristályvízű friss patakként csörgedező demokráciája akként volt addig jellemezhető, hogy minden közjogi méltóság minden eljárást, processzust a legvégsőbb mértékig, az utolsó bötűig betart. Hans Kelsen pozitivista jogtudós, ha élne, összes ujját megnyalná gyönyörében, sőt fel is támadna netán, akkora jogállamiságot produkál ez az állam. Szóval előttünk van, minden listán, tehát a sajtószabadság és a korrupciómentesség elemi erővel tör fel tiszta hegyi buzgárként a Kárpátok szent bérceiből. Mi, Mucsa és a bőgatya elmaradott szülöttei legfeljebb irigykedhetünk (ha egyáltalán merészelünk) rájuk. Történt mégis, hogy négy éve Szlovákiában lelőttek egy újságírót, Ján Kuciakot, aki igen kellemetlen korrupciós jelenségeket tárt fel. A gyilkosok biztosra mentek, a menyasszonyát, Martina Kušnírovát is megölték. Az ezt követő eseményekben aztán elég sok mindenre fény derült, és az elemi felháborodásnak komoly következményei lettek. Így például lemondott a kormányfő Robert Fico, majd egyszer csak dőlni kezdtek a csontvázak a szekrényből. Ezek után a demokrácia és korrupciómentesség jegyében gyorsan jött egy új kormányfő – Peter Pellegrini, akiről annyit, hogy a rossz nyelvek szerint már beiktatása időpontjában egy kis csomag – hümm, szóval kokain esett ki a zsebéből, amit persze hamar cáfoltak, de jellemző, hogy egyáltalán ilyen felmerülhetett. Ám ő se sokáig miniszterelnökösködhetett, jött egy újabb, majd egy még újabb. (Nehéz ezeket követni...) Ezalatt az időszak alatt kiderült, hogy a teljes szlovák állami vezetést megfigyelték, lehallgatták, s gyorsan meg is vádolták egymást mindenféle csúnyaságokkal.

Tehát ott tartottunk, hogy 4 év alatt összesen 3 miniszterelnököt fogyasztottak el.

Ez a hármas szám mélyen beivódhatott a szlovák jogállamiság és korrupcióellenesség berkeibe, így történhetett, hogy a rendőrségen egy év alatt – nem a távoli múltban, hanem 2021-ben- három új főnök jött, mindegyiket ki kellett rúgni, mert akadályozták a korrupcióellenes eljárásokat - közben az éneklő madárkák jelentős része elröppent -, a negyediket még szeptemberben kinevezték, róla egyelőre nincs új hír. Most pedig frissiben a következő történt: egy kőfejtőnél találták meg a szlovák katonai hírszerzés volt vezetőjét, Peter Bučka vezérőrnagyot. Az információk szerint a helyszínen megjelentek a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) nyomozói, és Daniel Lipšic különleges ügyész, ami a hírek szerint arra utalhat, hogy nem öngyilkosság történt. Nos, hol volt Szlovákia a sajtószabadsági listán 2019-ben? A Reporters Without Borders tudós kutatói szerint a 35. helyet csípték meg. (Egy évvel az esemény után. Előtte a 27-ek voltak.) Magyarország, e tragikusan elnyomott diktatúra, ahol ugyan nem lőnek le újságírókat, a feleségüket még kevésbé, de ugye a rendszer, meg a kutyafüle nagyon elnyomott már akkor is mindenkit, nos a 87. helyen állt. (Egy évvel előtte 73.) Azóta rontottunk a helyzetünkön, ami tényleg egyedi. Sőt, bámulatos! S hol áll a korrupcióellenes küzdelemben ez a tisztességéről, sajtószabadságáról és jogállamiságáról híres ország, Szlovákia? A Transparency jelentése szerint 2018-ban az 57. helyre volt méltó, míg hazánk a 64. helyen állt. Azonban azóta, 2021-re beköszöntött az igazság! Mióta megbukott három miniszterelnök, rendőrfőkapitányok jöttek mentek, lelőttek egy újságírót, s épp felakasztották a hírszerzés vezérét, továbbá a szlovák lakosság határozott álláspontja szerint az egész társaság egy mihaszna korrupt banda – nos az 56. helyezésre szerencséltették őket, míg kishazánk lecsúszott a 73. helyre.

Haiti és a sajtószabadság

A dolgokhoz akkor tegyünk hozzá még egy hírt. Épp ez év januárjában (7-én) történt az a tragikus eset, hogy Haitin két újságírót öltek meg igen kegyetlen körülmények között. A két újságírót lelőtték, majd még élve megégették. A szörnyű kínhalált halt újságírókról a nemzetközi média is beszámolt. Tegyük fel magunknak a kérdést, vajon hányadik Haiti a Reporters Without Borders listáján? Gyorsan válaszolunk is: a 87. helyen tartózkodnak. A magyar sajtószabadság állapota a mércéjük szerint ezzel szemben a 92. helyre volt elég.

Tapasztalat, konklúzió:

1. Vonjuk le tehát a logikus következtetést a fentiekből: a jelenlegi magyar sajtószabadsági helyzeten, a fent említett szervezet, tehát a Reporters Without Borders független és objektív mércéje szerint:

javítana,

ha Magyarországon két újságírót lelőnének és megégetnének az utcán.

2. A korrupciós helyzetünk pedig a Transparency tudományos listája alapján jelentősen:

javulna,

ha Magyarországon három kormányfő váltaná egymást villámgyorsan, az egész kormányt en bloc lehallgatnák, továbbá sorra buknának a rendőrkapitányok perekkel, vizsgálatokkal a nyakukban, egy tényfeltárót és a menyasszonyát lelőnék, és felakasztva találnának rá a katonai hírszerzés volt igazgatójára.

Nos, több kérdésünk nagyon nincs.