Georg Spöttle: a szabadság Nyugat-Berlinben volt, szökések a berlini falon át (második rész)

A leghíresebb határátkelő Kelet-és Nyugat-Berlin között a Friedrich Strassei Chekpoint Charlie volt. Az átkelő a szovjet és az amerikai szektort kötötte össze. Diplomaták, valamint a négyhatalmi egyezmény alapján külföldiek, amerikai, szovjet, francia és brit katonák használhatták. Főleg amerikai katonák jártak át szétnézni Kelet-Berlinbe. Ha egyenruhában voltak szinte mindenféle ellenőrzés nélkül átkelhettek a szovjet szektorba. Ezt megfigyelte az NDK egyik színházának a jelmeztervezője is. Gondolt egy merészet, és varrt magának egy amerikai tiszti egyenruhát. A váll-lapra egy századosi rangjelzést tett, mivel az elég magas rang ahhoz, hogy ne zaklassák, ám elég alacsony, hogy ne csodálkozzanak, miért kíséret nélkül és gyalogosan kel át a határon. Para az volt, mivel egy szót sem tudott angolul, és tudta, ha elkapják, legalább 15 év börtön vár rá a hírhedt bauzeni büntetésvégrehajtó intézetben. Még a haját is rövidre vágta, ahogy az amerikai katonák szokták és remegő térdei ellenére igyekezett katonásan lépkedni. Hanyagul tisztelgett a keletnémet határőröknek, akik ezt viszonozták, majd átlépte a szabadságot jelentő fehér vonalat az aszfalton. A szökés hamarosan bejárta a sajtót, utána minden katonának be kellett mutatnia a szolgálati igazolványát vagy az útlevelét.

A szerelem nem ismer határokat, és ezen a fal sem tudott változtatni. Egy osztrák férfi egy látogatás alatt halálosan belezúgott egy kelet-berlini lányba. Szerelem volt első látásra mindkét részről. A férfi rendszeresen átjárt randevúzni, ám a közös jövőt Bécsben képzelték el. Mivel az NDK-ból csak a nyugdíjasok utazhattak nyugatra, kellett egy jó menekülési terv. A szerelmes férfi gyalogosan átsétált az egyik határátkelőn, és zakóján egy kis darab krétával megjelölte, hogy milyen magas a sorompó, amely az autóforgalmat irányítja. Otthon vett egy MG roadster sportkocsit, és az amúgy is alacsony autót még egy kicsit mélyebbre rakatta egy szervízben, és a kabrió szélvédőjét előre lehajthatóvá alakíttatta. Az autó és a sorompó magassága közt most bő 5 cm volt. Kelet-Berlinben szerelme és annak édesanyja befeküdtek a csomagtartóba, majd elindultak a Checkpoint Charlie felé. A férfi megvárta, amíg sorra kerül a sorompó előtt, és ekkor gázt adott. Mire a meglepett keletnémet határőr felocsúdott, már a nyugati oldalon voltak. Még aznap nekiálltak átalakítani a határátkelőket és betontömbökből egy kis labirintust alakítottak ki, hogy hasonló eset ne történjen meg.

Egy keletnémet család egy teherautót acéllemezekkel golyóállóvá téve tört át a határon. A vastag páncélzat ellenállt a Makarovok és Kalasnyikovok lövedékeinek. Egy sportrepülő pedig katonai zöldre festett egy kis sportgépet és ellátta szovjet felségjelzéssel, majd átrepült Nyugat-Berlinbe és leszállt a Reichstag előtt.Egy család hőlégballont vart és azzal keltek át. Második próbálkozásra sikerült csak, mivel az elsőnél megfordult a szél és visszafújta őket keletre. Egy könnyűbúvár maga készített egy minitengeralattjárót és a Spree folyó felszíne alatt jutott át nyugatra. Volt olyan NDK-s úszóbajnok, aki tizenkét órát úszott a Keleti-tengeren, hogy átjusson az NSZK-ba. Egy férfi hélium-ballonnal próbálkozott, ám túl magasra ment és oxigénhiány miatt életét vesztette. Holtteste Nyugat-Berlinben csapódott a földbe. Sokakkal a határőrök lövedékei végeztek. Az utolsó áldozat a 20 éves Chris Gueffroy volt, aki 1989 februárjában, nemsokkal a berlini fal „leomlása” előtt a Spree folyó egyik csatornáján akart átúszni Nyugat-Berlinbe. A fiú egy barátjával vágott neki a jeges víznek, ám az őrszemek kiszúrták őket, és több sorozatot is leadtak rájuk. Christ a lábán és a mellkasán érték a lövedékek, így azonnal meghalt. Barátja megúszta lábsérüléssel. Összesen kétszázan vesztették életüket a német-német határon. Ha Berlinbe látogatunk, akkor nem szabad kihagyni a Friedrich Strasse-n található Checkpoint Charlie Múzeumot, amely a fal és szökések történetét dolgozza fel.

(Folytatása következik)

Vezető kép: A 19 éves Conrad Schumann, a keletnémet határőrségben szolgált 1961-ben. Az ő egységét is kirendelték augusztusban, hogy segédkezzenek a drótakadályok felállításában. Schumann azonban nem igazán lelkesedett a kommunista ideológiáért, és a szolgálatáért sem. Fegyverének tárából már előre kivette a töltényeket, hogy ne kelljen túl nagy terhet cipelnie, és amikor társait néhány járókelő lefoglalta, átugrott az akkor még alacsony szögesdrót tekercsen. Egy riporternek, aki épp az akadályépítést fotózta a nyugati oldalon, sikerült elkapnia Schumann ugrását.