Georg Spöttle: Egy kis tanktörténelem (1. rész)
Amióta az emberek háborúznak egymással, azóta agyalnak a katonák védelmén is. A pajzs és a páncélzat már nem játszott szerepet a modern lőfegyverek megjelenése után. A muskéták, majd később a karabélyok nagy kaliberű golyói már átütötték a mellvérteket. A géppuska megjelenése pedig még komolyabb veszélyt jelentett a harcosokra. Már Leonardo da Vinci is megálmodott egy páncélozott járművet, ám az igazi megoldásra igazából az első világháborúig várni kellett.
A második világháború volt a páncélosok első komoly összecsapása. A legendás Tigrist vagy az orosz T–34-est a mai napig mindenki ismeri. A tankok történelme is megér egy pár gondolatot. Talán kevesen tudják, hogy az első páncélozott jármű az Osztrák-Magyar Monarchiában született.
Az Austro-Daimler Panzerwagen 1906-ban készült el Bécsújhelyen, három év titkos fejlesztés után. A jármű még terepen is remekül teljesített, mivel napi 160 kilométert tudott megtenni, ami akkor óriási teljesítménynek számított. Paul Daimler, a jármű megalkotója arra számított, hogy a Monarchia hadserege megrendeli ezt a forradalmi eszközt. Egy csehországi hadgyakorlat alatt mutatta be a Panzerwagent I. Ferenc József császárnak. Ám a dolog rosszul sült el. A hangos motortól megriadtak a tisztek lovai és a bemutató káoszba torkollott. A császár egy legyintéssel elintézte a páncélos sorsát. A tervrajzok egy fiókban végezték.
Az első páncélos jármű 1907-ben Hondurasban került bevetésre. A nicaraguai hadsereg a „banánháborúban” próbálta ki ezt a járművet. Az eszköz egy páncéllemezekkel borított teherautó volt, amelyre két géppuskafészket szereltek. Mily meglepő, a konstruktőr egy bajor katonatiszt, Karl Uebersezig volt, aki abban az időben a nicaraguai katonai akadémiát is igazgatta.
Egy osztrák főhadnagy, Gunther Burstyn nem akarta annyiba hagyni a dolgot, hogy a Monarchiának ne legyen páncélozott járműve és 1911-ben megtervezte a Motorgeschütz, azaz a „motoros löveg” névre keresztelt eszközt. A páncélos már nagyban hasonlított a modern tankokra. Lánctalpmeghajtása volt, hogy lövészárkokon is át tudjon kelni, valamint volt egy tornya, amelyben a löveg kapott helyet. A hadügyminisztérium illetékesei azt mondták, hogy a főhadnagynak kissé élénk a fantáziája és a tervrajzok megint eltűntek az irattárban.
Áttörést az első világháború pokla hozott, ahol a modern forgótáras és automatapisztolyok, mint a Colt, a Mauser, a Luger vagy az orosz Nagant, valamint a Mauser és a Springfield karabélyok iszonyatos pusztítást végeztek a gyalogság körében. A brit mérnökök titokban elkészítették az első tankokat. A név is innen származik, mivel több gyár is részt vett a munkában és a részfeladatokból a dolgozók nem tudták megállapítani, hogy mi is készül. Ahol a páncélos testét készítették, ott azt mondták a munkásoknak, hogy „tank”, azaz üzemanyagtartály lesz az acéllemezekből szegecselt dolog. Mivel hasonlított az akkori ipari tartályokra, a munkások nem kérdezősködtek tovább. Egy, a német kémektől levédett üzemben szerelték össze a járművet. Feltalálójának, Ernest Dunlop Swinton katonatisztnek sem volt könnyű dolga, mert az ő terveit is elutasították. Winston Churchill viszont, aki akkoriban tengerészeti miniszter volt, meglátta a lehetőséget a páncélosokban és simán szárazföldi hajónak keresztelte, így pedig a gyártás átkerült a haditengerészet fennhatóságába.
A fronton szinte sokkot okozott a páncélos megjelenése. Az ágyúval és géppuskával felszerelt páncélos komoly veszteségeket okozott a német csapatoknak. Persze a német hadmérnökök még szinte aznap elkezdték tervezni a páncéltörő fegyvereket és a saját páncélost. Sietniük is kellett, mivel 1917-ben az angoloknak már 375 tankjuk volt, ami elképesztő szám volt akkoriban.
Írta: Georg Spöttle. Vezető kép: Austro-Daimler Armoured Fighting Vehicle (egy korai páncélozott harci jármű)
