Pesti Srácok

Georg Spöttle: Egy kis tanktörténelem (1. rész)

Georg Spöttle: Egy kis tanktörténelem (1. rész)

Amióta az emberek háborúznak egymással, azóta agyalnak a katonák védelmén is. A pajzs és a páncélzat már nem játszott szerepet a modern lőfegyverek megjelenése után. A muskéták, majd később a karabélyok nagy kaliberű golyói már átütötték a mellvérteket. A géppuska megjelenése pedig még komolyabb veszélyt jelentett a harcosokra. Már Leonardo da Vinci is megálmodott egy páncélozott járművet, ám az igazi megoldásra igazából az első világháborúig várni kellett.

A második világháború volt a páncélosok első komoly összecsapása. A legendás Tigrist vagy az orosz T–34-est a mai napig mindenki ismeri. A tankok történelme is megér egy pár gondolatot. Talán kevesen tudják, hogy az első páncélozott jármű az Osztrák-Magyar Monarchiában született.

Az Austro-Daimler Panzerwagen 1906-ban készült el Bécsújhelyen, három év titkos fejlesztés után. A jármű még terepen is remekül teljesített, mivel napi 160 kilométert tudott megtenni, ami akkor óriási teljesítménynek számított. Paul Daimler, a jármű megalkotója arra számított, hogy a Monarchia hadserege megrendeli ezt a forradalmi eszközt. Egy csehországi hadgyakorlat alatt mutatta be a Panzerwagent I. Ferenc József császárnak. Ám a dolog rosszul sült el. A hangos motortól megriadtak a tisztek lovai és a bemutató káoszba torkollott. A császár egy legyintéssel elintézte a páncélos sorsát. A tervrajzok egy fiókban végezték.

Az első páncélos jármű 1907-ben Hondurasban került bevetésre. A nicaraguai hadsereg a „banánháborúban” próbálta ki ezt a járművet. Az eszköz egy páncéllemezekkel borított teherautó volt, amelyre két géppuskafészket szereltek. Mily meglepő, a konstruktőr egy bajor katonatiszt, Karl Uebersezig volt, aki abban az időben a nicaraguai katonai akadémiát is igazgatta.

PestiSracok facebook image

Egy osztrák főhadnagy, Gunther Burstyn nem akarta annyiba hagyni a dolgot, hogy a Monarchiának ne legyen páncélozott járműve és 1911-ben megtervezte a Motorgeschütz, azaz a „motoros löveg” névre keresztelt eszközt. A páncélos már nagyban hasonlított a modern tankokra. Lánctalpmeghajtása volt, hogy lövészárkokon is át tudjon kelni, valamint volt egy tornya, amelyben a löveg kapott helyet. A hadügyminisztérium illetékesei azt mondták, hogy a főhadnagynak kissé élénk a fantáziája és a tervrajzok megint eltűntek az irattárban.

Motorgeschütz, azaz a „motoros löveg”, az egyik korai páncélozott harci jármű

Áttörést az első világháború pokla hozott, ahol a modern forgótáras és automatapisztolyok, mint a Colt, a Mauser, a Luger vagy az orosz Nagant, valamint a Mauser és a Springfield karabélyok iszonyatos pusztítást végeztek a gyalogság körében. A brit mérnökök titokban elkészítették az első tankokat. A név is innen származik, mivel több gyár is részt vett a munkában és a részfeladatokból a dolgozók nem tudták megállapítani, hogy mi is készül. Ahol a páncélos testét készítették, ott azt mondták a munkásoknak, hogy „tank”, azaz üzemanyagtartály lesz az acéllemezekből szegecselt dolog. Mivel hasonlított az akkori ipari tartályokra, a munkások nem kérdezősködtek tovább. Egy, a német kémektől levédett üzemben szerelték össze a járművet. Feltalálójának, Ernest Dunlop Swinton katonatisztnek sem volt könnyű dolga, mert az ő terveit is elutasították. Winston Churchill viszont, aki akkoriban tengerészeti miniszter volt, meglátta a lehetőséget a páncélosokban és simán szárazföldi hajónak keresztelte, így pedig a gyártás átkerült a haditengerészet fennhatóságába.

A fronton szinte sokkot okozott a páncélos megjelenése. Az ágyúval és géppuskával felszerelt páncélos komoly veszteségeket okozott a német csapatoknak. Persze a német hadmérnökök még szinte aznap elkezdték tervezni a páncéltörő fegyvereket és a saját páncélost. Sietniük is kellett, mivel 1917-ben az angoloknak már 375 tankjuk volt, ami elképesztő szám volt akkoriban.

Írta: Georg Spöttle. Vezető kép: Austro-Daimler Armoured Fighting Vehicle (egy korai páncélozott harci jármű)

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)