Ettől vannak kiakadva Nyugaton? – Putyin barátias üzenete az amerikai középosztálynak

Az utóbbi évek geopolitikáját szemlélve, az orosz politikusok Nyugatnak címzett fenyegetéseit, és Washington oroszokkal való rémisztgetését figyelembe véve volt egy prekoncepciónk arra, hogy mit várhatunk Tucker Carlson és Vlagyimir Putyin beszélgetésétől. Mindenki arra számított, hogy itt aztán biztosan előtérbe kerül az atlantista erők gyengülése, az USA birodalmi törekvései, vagy legalább Trump kampánya és a jelenlegi amerikai vezetés dilettantizmusa. Az interjút elnézve Carlson is erre számított, ehelyett egy amerikai közönségre szabott, visszafogott beszélgetést kaptunk, amiben érintve voltak ugyan a fenti témák, de az orosz elnök elvette azok élét.

Ennek pedig nagyon egyszerű oka van: a célközönség nem a világpolitikában jártas Tucker Carlson volt, nem is mi, európaiak, akik azért tisztában vagyunk azzal, hogy mi megy a szomszédban, még csak nem is az oroszok, akik a legutóbbi "Odessza orosz város" kijelentés után szintén tüzesebb interjúra számítottak, hanem az átlagos amerikai középosztálybeli tévénéző.

Történelmi háttér

A beszélgetés elején Putyin egy több mint ezeréves visszatekintéssel indított Ukrajna és Oroszország közös történelméről, arról, hogy miért tekinti egy népnek a kettőt, külön kitérve a nyugat-ukrán területek és Lengyelország kapcsolatára (meglehetősen sokat ekézve a lengyeleket), sőt Kárpátaljára, a helyi magyarokra és arra hogy amikor a nyolcvanas években keresztül autózott Beregszászon, nem látott ukrán feliratokat, csak magyart és oroszt.

Carlson eleinte nem értette, hogy mi az oka annak, hogy az orosz elnök szinte Ádámig és Éváig visszakanyarodott, mikor a háború kitöréséről kérdezte, mint a felvezetőben el is mondta, azt hitte, csak időhúzásról van szó. Később azonban ő is rájött, hogy gondosan felépített narratíváról van szó. Putyin ugyanis, ahogy fentebb kitértünk rá, nem neki beszélt, nem is az oroszoknak, nem is az ukránoknak, hanem az amerikaiaknak. Az átlagos amerikai ugyanis nem tudja, hogy mi a háttere az orosz-ukrán ellentétnek, nem ismeri egyik ország történelmét sem, és csak annyit hall a médiában, hogy Oroszország megtámadta a szomszédját. Ennyit tudtak, most cikkünk írásának pillanatában több mint hatvanmillióan megismertek egy másik szempontot, és enyhén szólva is megváltozott a véleményük:

A fenti bejegyzés számtalan hasonlóval egyetemben az interjút követően jelent meg, amint a posztoló írja:

A célt tehát elérte az orosz elnök. Az amerikaiak megismerték az orosz nézőpontot. Ebben nagyban segített az is, hogy a beszélgetésből hiányzott a megszokott "hanyatló Nyugat" narratíva. Putyin nem beszélt az USA összeomlásáról, nem beszélt arról, hogy az Egyesült Államok az ellensége lenne. Külpolitikai hibákat említett,a jelenlegi vezetés tévedéseit, együttműködésről beszélt, és baráti kapcsolatokról. Mindez azt szolgálta, hogy az átlagos néző ne ellenségként tekintsen az orosz elnökre, és könnyebben befogadhassa az álláspontját.

Mi lesz veled Európa?

Az interjú másik érdekes pontja az Északi Áramlat felrobbantásának kérdése. Putyin itt konkrétan kimondta, hogy az eset Washington utasítására történhetett, azonban bővebben fejtette ki azt, hogy a német álláspontot tartja "furcsának". Mint mondta nem érti miért nem tett semmiféle lépést az ügyben Berlin, hiszen hatalmas károkat szenvedett, az utóbbi évek legsúlyosabb indusztriális terrortámadásában.

Itt az ember azt várta volna, hogy az orosz elnök felvázolja, hogy az európai államok tulajdonképpen Washington gyarmatai, de ez is elmaradt. Az USA ismét nem került képbe, Putyin egyszerűen hozzá nem értőnek, tehetségtelennek titulálta a német kormányt. Nem az USA lett a bűnbak, kivéve persze az establishmentet, akikkel az amerikai középosztálybelieknek szintén megvannak a maguk problémái.

Trump, Musk és a mesterséges intelligencia

Carlson láthatóan próbálta felvetni, hogy az elnökválasztás után, egy új amerikai vezetővel tárgyalva könnyebben lezárható lenne a konfliktus. A riporter itt egyértelműen Donald Trumpra utalt, Putyin azonban kitért az egyenes válasz alól, és hangsúlyozta, hogy nem az elnök személye számít a tárgyalások tekintetében, hanem a háttérből irányító ügynökségek. Újra a Deep State-re vezetve vissza a probléma gyökerét.

Meglepő módon maga Putyin hozta ezután szóba Elon Muskot, mint olyan embert, akivel foglalkozni kell. Kitért a Neuralink fejlesztésében elért eredményeire, és arra, hogy értékeli a milliárdos eredményeit, de mindenképpen szabályozás alá kell vonni ezeket a fejlesztéseket, méghozzá Musk bevonásával. felmerülhet, hogy a techmogul azért került szóba, mert az interjú elsődleges felülete az ő platformja. Minden bizonnyal van ebben valami, azonban valószínűbb, hogy itt ismét a célközönséghez igazította a mondandóját az orosz elnök. Az amerikai középosztályhoz, akik folyamatosan félelemben vannak tartva a mesterséges intelligencia veszélyeivel. Általánosságban a teljes beszélgetés narratíváját is összefoglalhatnánk ezzel: nem kell félnetek.

Putyin mind a mesterséges intelligencia, mind a médiában túltolt orosz fenyegetés kapcsán igyekezett megnyugtató lenni. Éppen ellensúlyt nyújtva a háborús pszichózisba és folyamatos rettegésbe terelő amerikai mainstream médiával szemben. Az amerikai tévénézőnek pedig most erre van szüksége, míg mást sem hall a mindennapi hírekben, mint világháborús fenyegetést, kezelhetetlen technológiai fejlesztéseket, kezelhetetlen bevándorlást, addig most hallhatott egy nyugodt, higgadt értékelést. Ez volt, ami Carlsont is meglepte, egy kis szünet a világvége pánikban.

Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool/Gavriil Grigorov