Pesti Srácok

A "centrista" politika Európában: Macronék inkább összeállnak a szélsőbaloldallal, csak hogy ne nyerjen a jobboldal

A "centrista" politika Európában: Macronék inkább összeállnak a szélsőbaloldallal, csak hogy ne nyerjen a jobboldal

Az elmúlt években egyre nehezebb klasszikus fogalmakkal leírni az egyes pártok hovatartozását: egyes jobboldali pártok klasszikus baloldali gazdaságpolitikai elemeket alkalmaznak, mások centristaként határozzák meg magukat, valójában azonban a bal és a jobboldal szélsőségeiből is merítenek. Utóbbi kategóriába tartozik Emmanuel Macron Újjászületés nevezetű platformja, amely nevével ellentétben éppen haláltusáját vívja a francia választások két fordulója között, mindezt pedig gyorsítja, hogy "centrista" létére a tömb befeküdt a vasárnapi voksoláson második helyre befutó szélsőbaloldali koalíciónak: mintegy 200 helyen lépnek vissza egymás javára Macronék és Mélanchonék.

Bár Emmanuel Macron és az Újjászületés nevezetű formációja a kampány során látványosan hadakozott mind a jobb, mind a baloldallal, a választásokhoz közeledve – de legkésőbb az exit pollokat követően látványos enyhülés kezdődött a "centrista", Macron-féle tömb, valamint a Jean-Luc Mélanchon vezette baloldali koalíció között. A francia politikai vezetés olyan elkötelezett a Le Pen- féle Nemzeti Tömörülés legyőzése mellett, hogy a labdarúgó Európa-bajnokság apropóján a válogatott csapatkapitányát, Kylian Mbappé-t is bedobták a kampányba, aki az egyik sajtótájékoztatón egyszer csak arról kezdett beszélni, milyen fontos a szélsőségek ellen szavazni. Pontosabban a jobboldal ellen, a szélsőséges baloldaliak ugyanis úgy tűnik, rendben vannak.

Történt ugyanis, hogy a centrista és a baloldal jelöltjei vonakodva, de természetesen végül összefogtak, hogy megakadályozzák Marine Le Pen pártját, hogy először vegye át a hatalmat. A becslések szerint a baloldali szövetség és Emmanuel Macron elnök centrista koalíciójának legalább 200 jelöltje visszalépett egyik, vagy másik fél javára a döntő határidő előtt, hogy egyesüljenek azok mögött a megmaradt jelöltek mögött, akik a legnagyobb eséllyel legyőzhetik Le Pen jobboldali formációját. Ez a felállás Magyarországról is ismerős lehet: a jobboldali-centristának felépített Márki-Zay Péter ezzel szenvedte el a baloldal történetének legsúlyosabb vereségét. Kérdés, hogy hazánkhoz hasonlóan Franciaországban is átlátnak-e a választók a politikai manőverezésen.

A visszalépés azért életbevágó a Macron-féle centrista blokk számára, mert több mint 300 választókerületben legalább három jelölt jutott be a második fordulóba, amely július 7-én zajlik. Általánosságban elmondható, hogy ezekben a választókörzetekben egy a jobboldali, egy a baloldali és egy Macron-féle jelölt maradt versenyben. Ezekben a megosztott választókerületekben pedig többnyire simán nyerne az első fordulós eredmények alapján a Nemzeti Tömörülés, amellyel a helyben megszerezhető mandátumot is vinnék. A nagy számú, több mint 300 kiélezett körzet azért is kényszeríti szövetségre a baloldalt, illetve Macronékat, mert a Nemzetgyűlésben elég 289 mandátum az elérhető 577-ből, hogy egy párt többségbe kerüljön. Vagyis a nagyszámú, megosztott kerület akár a többség megszerzését is garantálhatná Le Penéknek. Azzal viszont, hogy a centrista-baloldali megállapodás megszületett, a választási esélyek teljesen megváltoztak.

PestiSracok facebook image

A Le Monde becslései szerint eddig a baloldal részéről 130 jelölt, Macron táborából pedig 81 jelölt jelezte visszalépését. Mindez azt jelenti, hogy 100-nál kevesebb körzetben lesz három jelölt a második fordulóban. Ha az első fordulós szavazatok egy az egyben összeadhatóak, úgy a baloldali-"centrista" összefogás minden bizonnyal kényelmes többséget biztosít Macronéknak– pontosabban Mélanchonéknak– a francia Nemzetgyűlésben. Úgy tűnik tehát, hogy politikai manőverezéssel mégiscsak felülírható a választói akarat egy liberális demokráciában.

Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Ludovic Marin

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)