Castel: a türelmes nagyhatalom már nem létezik
Tusványos második napján került sor Robert C. Castel és Bendarzsevszkij Anton vitájára. a beszélgetés központi témája az volt, hogy vajon mit akar Kína? Mi a egyik legnagyobb hatalmú ország érdeke az orosz-ukrán háború tekintetében? De szóba került az is, hogy mit jelent az eszkalációs létrán a Németországba telepített a amerikai atomfegyverekről született döntés.
Arra vonatkozóan, hogy mi a kínaiak érdeke az orosz-ukrán háború kimenetelét illetően, meglehetősen eltérően gondolkodtak a felek. Bendarzsevszkij Anton szerint Peking érdeke egy elhúzódó konfliktus, ugyanis, mint fogalmazott, amíg az amerikai fegyverek Ukrajnába kerülnek, addig legalább nem Tajvanra.
Bendarzseszkij szerint a kínai béketerv nem Oroszország számára kedvező lezárást jelentene, hiszen annak egyik pontja, hogy vissza kell állítani Ukrajna területi integritását. Ennek megfelelően az orosz politikusok is meglehetősen visszafogottan nyilatkoztak a tervezetről, alapjaiban elfogadhatónak, de módosítandónak minősítették.
Robert C. Castel teljesen más véleményt fogalmazott meg a kínai érdekek kapcsán. Az elemző emlékeztetett arra, hogy mivel Kína egy szárazföldi hatalom, és nem is lesz tengeri nagyhatalom, ezért elemi érdeke, hogy Oroszországon keresztül nyisson kapukat a kereskedelemben, ezt azonban a háború és a szankciók gátolják. Castel szerint Peking egy gyors lezárásban gondolkodik, és Tajvan elleni offenzívára a jelenlegi háborútól függetlenül készül, hiszen, mint fogalmazott:
A türelmes nagyhatalmak kora lejárt. Ilyen már nem létezik.
Mindkét elemző egyetértett azonban abban, hogy Orbán Viktor pekingi látogatása jelentős mértékben segített azon, hogy a felek tárgyalóasztalhoz üljenek. Kitértek itt arra, hogy egészen a békemisszió kezdetéig rendkívül rossz volt az ukrán-kínai viszony, különösen a háborúval kapcsolatos kérdésekben voltak nézeteltéréseik, a magyar miniszterelnök békemissziója után azonban az ukrán elnök és a külügyminiszter is keresni kezdte a kapcsolatot Kínával.
Szóba került a beszélgetés során a német ultimátum, amiben felszólították Oroszországot, hogy hagyja abba a háborút, ha nem akarja, hogy amerikai atomfegyverek kerüljenek Németország területére. Castel szerint ez a fajta fenyegetőzés enyhén szólva is nevetséges, hiszen a német hadsereg siralmas állapotban van. Nem a haditechnikájával van baj, hanem a személyi állományával, hiszen, aki hajlandó lenne fegyvert fogni Németországért, azt a saját kormánya nemes egyszerűséggel szélsőjobboldalinak titulálja, és inkább letartóztatná, mint hogy besorozza.
Az eszkaláció kapcsán mindkét elemző egyetértett abban, hogy az amerikai fegyverek telepítése hatalmas lépés az eszkalációs létrán, de nem az utolsó, sőt még közel sincs a végéhez. Castel ezt azzal egészítette ki, hogy különösen veszélyessé teszi a helyzetet, hogy a telepítendő atomfegyverek kis- és középhatótávú rakéták. Mint mondta ugyanis egy interkontinentális rakéta elindítása és célbajutása között még van annyi idő, hogy a felek de-eszkalálják a szituációt, ezek esetében azonban nincs.
Fotó: 20240725 -- Tusványos, Bálványosi Szabadegyetem // fotó: Hatlaczki Balázs
