Brüsszelben sopánkodnak, hogy kapuzárási pániktól szenved a negyvenéves schengeni álom
Negyven éve még fickós, fiatal és üde volt a szabad határok schengeni terve, negyven év elteltével azonban máris életközépi válságban szenved – állítja a Politico. A brüsszeli szócső szerint mindez a tagállamok túlzó aggodalmának köszönhető a migráció miatt. Pedig várható volt, hogy ha azon tagállamokat büntetik, amelyek a külső határokat védik, miközben a belső határok fokozatosan visszaépülnek.
Mondhatni, szinte perverz örömet okozna a brüsszeli bürokraták szócsöve, a Politico hasábjait olvasni, ha nem lenne tragikomédia, ahogyan a valóságot magyarázzák. A propagandaportál ezúttal a negyvenéves schengeni övezet létrejötte kapcsán kesereg arról,
életközépi válságban szenved Európa szabad határainak elképzelése.
Az angol „middle-life-crisis”-t még stílszerűbben fordíthatnánk magyarra kapuzárási pánikként, különösen amiatt, mert a cikk ezt a krízist az egyes tagállamok belső határellenőrzéseinek tulajdonítják.
Magyarország gigabüntije kimaradt...
Annyira árulkodó, és annyira jellemző Brüsszelre és az ott lengedező valóságtagadó ideológiára, hogy külön térképen ábrázolták azt a tizenegy országot a schengeni huszonkilencből, ahol visszaállították a belső határellenőrzést. Milyen különös,
Magyarország nincs közöttük.
Ezért is fontos előre megjegyezni megint, ami a cikkből kimaradt. Hogy volt ország, aki nem a schengeni belső határokat állította vissza, hanem a külső határokat védte. Ezt úgy hívják, hogy Magyarország. Ennek a Magyarországnak a határvédelem miatt kiszabott büntetésből napi több száz milliós bírságot kellene fizetnie. (Magyar Péter kifizetné.) De erről a tényről, a külső határvédelem eredményeiről, szükségességéről szó sem esik a Politico cikkében. Sem a büntetés. Mindennek tudatában nézzünk szembe, hogyan emlékezik meg a negyvenéves schengeni elképzelés múltjáról és jelenéről a Politico.
Schengen már nem eleven
Szóval, a brüsszeli propagandaportál arról ír, hogy
a schengeni övezet már nem olyan ifjú és eleven szabad utazási övezet, mint egykoron volt.
Holott pontosan negyven évvel ezelőtt Belgium, Németország, Luxemburg, Franciaország és Hollandia miniszterei szimbolikusan felszálltak a Princess Marie-Astrid nevű hajóra, és a Moselle folyó közepén, egy Európa szívében található hármashatár pontján írták alá a határok fokozatos felszámolásáról szóló dokumentumot.
Tizenegy aggodalmaskodó tagállam
A schengeni övezet mára 29 országot, illetve 450 millió embert ölel fel, és kínál számukra szabad átjárást. Azaz, csak kínálna, hiszen a 29 országból 11-en, közöttük olyan jelentős országokkal, mint Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország és Hollandia jelezték az Európai Bizottságnak, hogy ki rövid, ki hosszabb távon visszaállította a belső határellenőrzést.
Schengen a szemünk láttára olvad szét
– kesereg a Politiconak a spanyol szociáldemokrata Juan Fernando López Aguilar. A Covid-járvány után ő tevékenykedett a szabad utazási szabályok visszaállításában. Aguilar az a tipikus baloldali EP-képviselő, aki a belső határellenőrzés visszaállítását igyekszik a Covid nyakába varrni, holott egyértelműen egy járványnak nincs köze a schengeni elvekhez. Az egy egészségügyi haváriahelyzet. A spanyol szociáldemokrata szerint „a világjárvány óta jelentősen romlott a helyzet” a szabad áramlások terén, mert szerinte a tagországok
túl gyakran folyamodnak a belső ellenőrzés eszközéhez a migráció miatti aggodalmakra reagálva.
Persze az sem véletlen a Politico, és a cikkben általuk megszólaltatott politikusok szemét leginkább Németország szúrja, ahol Merz a koalíciós ellenállás ellenére, a választói elvárásoknak is megfelelve igyekszik szigorítani a határellenőrzésen, „túlzottan aggódva” az illegális migráció okozta közbiztonsági fenyegetés miatt. A cikk idézi is a mintademokrata Donald Tusk lengyel miniszterelnököt, aki elfogadhatatlannak nevezte a német törekvéseket, hasonlóképpen Vít Rakusan cseh belügyminiszterrel.
Még csak nem is szisztematikusak az ellenőrzések
A határellenőrzések miatt Luxemburg tiltakozott is az Európai Bizottságnál, nyilván Németország miatt árulkodva, amelyben azt fejtegetik, a schengeni övezet egy olyan élő projekt, amely az együttműködéstől és a határok nélküli Európába vetett szilárd meggyőződésből táplálkozik. Léon Gloden luxemburgi belügyminiszter a Politiconak adott írásbeli nyilatkozatában kiemeli,
Luxemburgnak, mint Schengen bölcsőjének, különleges felelőssége van abban, hogy életben tartsa szellemét.
A Politico cikke sopánkodva megjegyzi, hogy bizony „migráció” a leggyakoribb hivatkozási alap Németország mellett Szlovénia, Olaszország, Ausztria, Hollandia, Franciaország és Bulgária esetében a határellenőrzések visszaállítása miatt. Az Európai Bizottság viszont egy jelentésben megállapította, hogy ezek az ellenőrzések
nem szisztematikus jellegűek.
A korábban is említett López Aguilar szerint a Bizottság ennek ellenére is kvázi elégtelen módon vizsgálta a problémát, mert nem tért ki arra, mennyiben voltak az említett határellenőrzési tervek szükségesek és arányosak.
Azért még nincsenek lezárva a határok...
A cikk végén a Politico idézi az osztrák Magnus Brunnert, az EU belügyi és migrációs biztosát, aki arra hívta fel a figyelmet,
a Bizottság elkötelezett a külső határaink védelmének megerősítése, a migrációkezelési problémák megoldása és annak biztosítása mellett, hogy a bűnüldöző szervek rendelkezzenek a fenyegetések elhárításához szükséges eszközökkel.
Hasonlóképpen nyilatkozott a belga belügyminiszter Bernard Quintin is, aki kiállt országa szigorúbb migráció politikája mellett. Ugyanakkor kiemelte, ugyan vannak határellenőrzések,
de a határok nincsenek lezárva.
Nem kéne ezt a középkorúak válságát emlegetni
Látható tehát, milyen nehezen emésztik meg Brüsszelben, hogy ha nem védik a schengeni és az uniós határokat, akkor az a belső határellenőrzések visszaállításához vezet. De még az a szám sem figyelmeztető, hogy a huszonkilenc schengeni tagországból már tizenegy erre a következtetésre jutott, és cselekedett is. Velük szemben is megalázó, ha ezt a jelenséget a migráció miatti túlzott aggodalmakkal magyarázzák. Tizenegy állam aggódik túlzottan, csak Brüsszel a helikopter. A másik oldalról, ami a történetből kimaradt, hogy a külső határvédelem mellett kiálló országokat igyekszik elhallgattatni, sőt, egyenesen büntetni Brüsszel.
Ha már a negyvenéves schengeni övezet kapcsán a Politico a középkorúak válságát emlegeti, inkább azon aggódnék, hogy a szemellenzős politika miatt akkor még jó esetben további negyven éve maradt a középkorú schengeni tervnek. És ha majd, bár ne legyen úgy, a haláltusáját vívja, vajon kik fogják emlegetni a migráció miatti eltúlzott aggodalmakat?
Forrás: Politico; Vezető kép: MTI/KKM/Király Márton
